A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Ujj Ágnes: Terra sigillata- és üvegtál újrarestaurálása

Korábbi konzerválás és restaurálás nyomai 1978-ban megtörtént a tárgy tisztítása, ragasztása, kiegészítése. A tisztítás sikeres volt, mert mostani kezelésünk kezdetekor korrózió nem mutatkozott a tálon. A ragasztáshoz és kiegészítéshez alkalmazott poliészter műgyanta azóta megsárgult, sőt deformálódott, több helyen elengedett. Szükségessé vált a ma rendelkezésre álló, jobb minőségű anyagok segítségével megismételni az üvegtál restaurálását. A tárgy 28 darab töredékből áll. Fenékrésze hiánytalanul összeállítható, oldala és pereme hiányos. Restaurálás menete Tisztítás: kézmeleg vizes lemosással kezdtem, majd zsíralkohol-szulfát 5%-os vizes oldatával újra átmostam az edényt a zsíros és egyéb szennyeződések eltávolítására. Ezt az oldatot többször, vizes öblítéssel közömbösítettem és etilalkoholos papírvattával áttöröltem a tálat a gyors víztelenítés érdekében. A ragasztás és kiegészítés szétválasztására, hosszú papírvatta csíkokat mártottam diklór-metánba és a ragasztások mentén rásimítottam a tálra, amelyet jól záródó exszikkátor edény alján helyeztem el. A tárgy belsejébe is oldószeres papírvatta csíkokat tettem lefedve fóliával, majd lezártam az exszikkátort. Mindez elszívó működése mellett, vegyifülkében történt, csipesz és gumikesztyű használatával

9

. Másfél-két óra elteltével a tárgy "összeomlott". Elengedett a ragasztás és elvált az üvegtől a megsárgult kiegészítés. Az ex-szikkátorból kivéve le lehetett szedegetni a föllágyult, megduzzadt műgyanta darabokat. Az előző restaurálás alkalmával a tál peremének belső üregébe is befolyt a műgyanta és az továbbra is ott maradt. Ezért a peremdarabokkal meg kellett ismételni a fenti műveletet, de ez sem lett hatásos. Végül diklórmetánban áztattam a perem-töredékeket 7-8 órán át. Közben többször kivettem, egy alkalmasan vékony, hajlított dróttal piszkáltam ki a megpuhult műgyanta-morzsákat a fent leírt biztonsági eszközök használatával. így sikerült a peremüregből is eltávolítani a kiegészítő anyagot. A tárgy töredékei jó állapotúak, konzerváló megerősítésre nem volt szükség. Ragasztás: A megtisztított darabokat sorban kiraktam egymás mellé. Ezután dokumentumragasztó-szalagból keskeny csíkokat vágtam, ezekkel fogattam össze az egymáshoz illő töredékeket. Az edény aljától haladtam a perem felé. Miután több napi munkával sikerült ily módon összeállítani az edényt, epoxi alapú ragasztó műgyanta

10 és edzője 100:30 arányú keverékét csorgattam a töredékek közé. Az alkalmazott műgyanta fénytörése hasonló az üveghez. 24 óra elteltével, a teljes kötés után éles szikével eltávolítottam a fölösleges ragasztót. Hogy a peremben lévő légzsák látványa a kiegészítésben is megmaradjon, vékony üvegcsövet hajlíttattam és műgyantával beragasztottam a hiányzó részekhez. Kiegészítés: Mivel tárgyam nem szimmetrikus, ezért nem lehetett az ép részekből megfelelő negatívot venni. Minden egyes hiányt témavezetőm javaslatára méhviaszból mintáztam meg kívül-belül. Több napot vett igénybe, mire sikerült a méhviasz felületét az üvegéhez hasonlóra alakítani. A viasz-kiegészítés elkészülte után vizes ragasztó-géllel izoláltam" az egész tárgyat. Minden viaszdarabról szilikon-negatívot készítettem, először a tál külső oldaláról, majd belülről. A külső negatívokba 2-2 csövecskét állítottam, egyet beöntő nyílásnak, egyet pedig a fölösleges levegő szabad távozására. Minden szilikon-negatívhoz készítettem gipszből támasztékot. A negatívok elkészülte után kiszedtem a méhviasz kiegészítést, a viasznyomokat benzines papírvattával, a törési felületeket etilacctátos vattával töröltem le. Ezek után szigetelő szalaggal, plasztilinnel felerősítettem az üveghez az első külső/belső negatívot. A belső negatív megtámasztása miatt a tál belsejét kitömtem papírvattával. Az előzőleg poliészter színezékkel színezett "Viapal H 210 BS" márkájú öntőgyantát összekevertem az iniciátorával, kicsit melegítettem infra-sec lámpa alatt, majd a beöntő csövön keresztül lassan becsorgattam a két negatív közé. A szilikon tégelyben maradt műgyanta megszilárdulása után szétbontottam a külső-belső negatívot. Az eredmény nem volt szívderítő. Mivel a tál oldala domború, a legmagasabb pontja felől a szélek felé vándorolt a polészter gyanta; középen szinte semmi sem maradt. Az idő sürgetése miatt úgy döntöttem, hogy csak a külső negatívot használom és belülről egészítem ki az edényt. A színezett műgyantát kis adagokban kevertem az iniciátorával, majd minden alkalommal az infra-sec lámpa alatt melegítettem és folyamatosan csepegtettem a hiányzó részekbe. Mivel az iniciátor peroxidot tartalmaz, ami oxidálja a fémeket, üveg- és műanyag szerszámokkal dolgoztam. A kiegészítések elkészítése után a külső és belső felületek megmunkálását ú.n. schauberrel és marokfúróba fogott marókoronggal végeztem. A végső finomítást 1000-es és 1200-as szemcsefinomságú polírpapírral, legvégül "Proxxon" színtelen polírozó pasztával fejeztem be. Az üveg hidegebb, mint az őt körülvevő levegő hőmérséklete. A felületén mindig van egy láthatatlan monomolekuláris vízréteg. Ezért raktárban való elhelyezése, vagy kiállításban való szerepeltetése nagy gondosságot kíván. Az üveg legnagyobb ellensége a nedvesség, ezért a nedvszívó anyagokat (papír, textil, habszivacs) csomagolásánál, tárolásánál kerülni kell. Fontos az állandó hőmérséklet, ajánlott 18°C. és az állandó relatív páratartalom 35-40%. Védeni kell a portól is, mert a levegő nedvességét a por is magába szívja. Raktári tárolására legjobb egy viszonylag légmentesen lezárható műanyag (pl. polisztirol) alapanyagú doboz, amely egyaránt védi a nedvességtől, portól, fénytől, esetleges mechanikai sérülésektől. Kiállításban is ajánlatos olyan vitrinben tárolni, ahol a légtér relatív páratartalmát szabályozni lehet, és pormentesen zárható. 199