A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Ács Anna: A gazdálkodó költő. Kisfaludy Sándor gazdálkodása bevételi pénztárkönyve alapján
ígérkezett, bár a bécsi udvar kiviteli tilalmai sokszor gátját szabták a gazdagodásnak, 28 Kisfaludynak is lehettek értékesítési (állat-, gyapjú- és gabonaértékesítési) gondjai. A kereslet változása, módosulása miatt többször birtokstuktúra-váltásra, módosításra kényszerült, s bortermelőként is adódhattak súlyos gondjai, ám forrásaink erről keveset árulnak el. Kisfaludy nem felhőtlen, problémamentes nemesi életet vállalt, még ha költészetében azt idillinek is minősítette. Megfogalmazódik a kérdés vállalása kapcsán: 1800ban, ifjú házasként egyáltalán lehetett-e más választása, mint gazdálkodásba fogni. Kevés más lehetőség kínálkozott számára. A katonai pályafutásról lemondott, döntése véglegesnek bizonyult. Bízhatta volna ugyan a gazdaság vezetését másra, lehetőleg értő s jól megfizetett gazdatisztre. így idejét a társadalmi életnek és az irodalomnak szentelhette volna. Ez a megoldás viszont azt a veszélyt rejtette volna magában, hogy lassanként felélik vagyonukat. Kisfaludy mentalitása, felelősségtudata ezt egyértelműen kizárta. Járhatta volna még azt az utat, amit később öccse, Károly járt végig, vállalva a nyomort, nélkülözést is. 29 Életszemlélete, körülményei ezt sem engedték. Kisfaludy Sándor mezei gazda lett birtokosi ideálvilággal és alkalmazkodva a kemény realitásokhoz, s kedvtelésből, tehetsége által, belső alkotási kényszer és a közönségsiker hatására költő. Önálló létének, gazdálkodói életének kezdőnapja házasságkötésének napja: 1800. január 20. Jelképes ez a dátum, új, minőségileg más életszakaszt jelző. Ekkor címezte meg bevételi pénztárkönyvét, azaz miként Kisfaludy nevezte: Kész-pénzbeli jövedelemnek lajstromát és írta bele első bevételét. A pénztárnaplót negyvennégy éven át rendkívüli gondossággal vezette. Jellemző, hogy utolsó bejegyzése 1844. szeptember 24-én kelt, rövid idővel halála előtt. A könyvet az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. 30 A Kézirattár számára Darnay Kálmán, a sümegi múzeumalapító műgyűjtő adta át 1930-ban. A mintegy négy és fél évtizedet átfogó pénztárnaplóban 74 oldal telt meg Kisfaludy pénzforgalmi, bevételi bejegyzéseivel, adataival. így egy-egy évre még két oldal sem jutott, s különben sem azonos az egyes évekre eső bevételek, készpénzbeli jövedelmek adatmennyisége, terjedelme. Néhol sietséget sejthetünk Kisfaludy, a gazda részéről, másrészt viszont alkalmanként meglepő a kicsinyes aprólékossága, a részletezése. Sajnálhatjuk, hogy a ránk hagyott tételezése kevés mögöttes információt tartalmaz az utókor számára. Ez azonban részigazság, csupán az első olvasás után alakul ki efféle összbenyomás a pénztárnaplóról. Alaposabb értelmezése során kiderül: a rögzített adatok valójában sok értékes közléssel szolgálnak Kisfaludy gazdálkodásának különböző területeiről, értékesítési tevékenységéről, emberi kapcsolatairól, mi több, állataihoz fűződő bensőséges, jó gazda viszonyáról, és mindenekelőtt teljesebbé teszik Kisfaludyról, az emberről alkotott képünket, közelebb hozzák számunkra az élet minden területén helytállni kívánó, gondos és alapos, sokszor vívódó, felelősségteljes, a gondokban feleségével osztozó férfit. Szegedy Rózáról az egyéb források, főleg Eötvös Károly jellemzése alapján a gondos háziasszony képe maradt ránk. 3 ' Kisfaludy maga is dicsérte hitvese segítőkészségét, amit nyilván gazdálkodási gondjai megosztásában is észlelt, „maga megvonását", azaz ésszerű takarékosságát és „okos gazdaasszonyságát". Bizonyára igaza volt Szendrey Ignácnak, Festetics László főtisztjének is, amikor Szegedy Rózát hideg modorú, kevés szavú, szinte mosolygás nélküli, úgynevezett büszke jelenségnek tartotta, aki se fényt, se meleget nem árasztott maga körül. Jól ismerhette őt, hiszen Szegedy Róza Festetics László unokatestvéreként sokszor megfordult Keszthelyen. Berzsenyi sem vélekedett róla másként. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy Szendrey és Berzsenyi már a negyvenes éveiben járó asszonyt figyelhette meg, amikor betegségei komolylyá, kedvetlenné, sőt komorrá tehették. 32 Eötvös Károly bizonyára elfogult volt a nagy költő hitvesével szemben. Viszont néhány állítását szinte fenntartás nélkül elfogadhatjuk. A nemesi udvarháznak jóléte, fénye, tisztasága az ő vállain nyugodott. Bár előkelő családból származott és főúri famíliákkal állt rokonságban, a belső gazdaságot, a háztartást maga vezette. Ügyelt a konyhára, az éléstárra, az apró állatokra, veteményeskertre. Édesanyja korai halála után a szülői házból hozta tapasztalatait. Szakácsnét, szobalányt, két szolgálót és két bejáró asszonyt tartottak, akikkel nem átallott feleselni is a nemesasszony, ha a helyzet úgy hozta. Olykor betegágyából irányította a munkákat, csak utolsó napjaiban engedte ki a vezetést a kezéből. Tudta, férjének elég dolga adódott a gazdálkodással, a közügyekkel, az adósságokkal, a birtokosztozkodási vitákkal és nagy álmai megvalósításával, melyektől elszakadni soha nem tudott. Házasságuk kezdetekor a művelt Szegedy Róza méltó szellemi és gazdálkodó társként szegődött férjéhez. Az 1800. január 20-án a gógánfai templomban megkötött esküvő után idilli boldogságban kezdték hétköznapjaikat. Erről tanúskodnak a Boldog Szerelem első dalai. 33 Közös életük Eötvöspusztán, a Szegedy-birtokon indult. Róza még menyasszonyként költözött oda, mert bátyját, Ferencet, aki megörökölte a kastélyt, hivatala - császári és királyi consiliárius volt - Bécshez kötötte. 34 152
