A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Gopcsa Katalin: Veszprémi városképek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében

nek a nagyszeminárium épületével azonos hangsúlyú, nagytömegű, domináns épülete lett. A nagyméretű, fekvő formátumú rajz horizontjából kiemelkedő épület-körvonalak a kép egyharmadát kitevő égboltból rajzolódnak ki. A vártól délre felismerhető a zirci cisztercita rend által 1793-ban épített, manzard-tetős copf stílusra utaló, füzérekkel díszített tető-attikájú későbbi Pósa ház, de a szintén 1793-as Kapuváry ház díszes attika-szerű tetőépítménye is jól kivehető háztömb, közel a kép bal oldalához. Az előtér enyhe ívű legelőinek életképet bemutató részén a négyökrös szekér mellett álló pipázó alakok öltözeténél felismerjük azokat a jellemző ruhadarabokat, a bő vászongatyát és gömbölyű pörge kalapot, amelyet a Veszprémbe látogató neves francia geológus, Franz Sulpice Beudant is megörökített utazás során szerzett élményeiről írt művében.

37 A másik, alacsony horizontú városképen látjuk "Veszprém Városának kinézését Délről" (Ansicht der Stadt Wesprim von der rnittagagigen Seite), most is a kép bal oldalán, közvetlenül a rajz alatt szerepel magyarul és németül a felirat: Nach der Natur gezeiichnet von Berken 1817 (A természet után rajzolta Berken), alatta, nagyobb betűkkel, először magyarul, majd cifra, díszes gót betűkkel a kép címe, és szintén a bal oldalon, a cím alatt a magyarázó feliratok: x A Reformátusok temploma; xx A Franciskánusok klastroma; xxx A Cathédrale Templom; xxxx A Convictus; xxxx A Vármegye Háza; xxxxxx A Vigyázó Torony; xxxxxxx A királyi Sóház; xxxxxxx A Kaszárnya. A kép jobboldalán több, nem beazonosítható, magas apró tornyos kis épület, építmény is látható (talán magtárak vagy tárolók), jobb oldalon a Kálvária domb, kereszttel. Felismerhető még a Ferencesek huszártornya és a Tűztorony mögötti várfal is. Mégis, a képnek a felismerhető épületek, a jellegzetes városkép ellenére szinte domináns témája az előtér gyümölcsöse. A rendezetten álló apró fácskák között, a kép centrumában négy egyházi személy látható, nyakukban kereszt, a középső alak kezében bot. Előtte, tisztes távolban kezében kalapját tartó, kissé meghajló alak áll. A kertben dolgozgató, locsolós, targoncás figurák mellett a kép jobboldalán egyenruhás, illetve kutyás, kisgyerekes társalgó párok vannak. A kép középtengelyétől kissé balra, oldalt ábrázolt csizmás, kalapos férfi, halványkék kabátban, kezében távcsővel minden bizonnyal az alapos munkamódszerét is bemutató rajzoló, maga Berkeny. A lajtorjás szénaboglya, a kerítéssel szegélyezett gyümölcsös a maga figuráival a várost meghatározó, domináns egyház városban való jelenlétét eleveníti meg, szinte kedélyes életképi megfogalmazásban. A fekvő formátumú, nagyméretű (48 x 71 cm) kép vízszintes tagolása a hegyeket alig felismerhetővé teszi, inkább lapályos benyomást kelt. Veszprém városának legritkább esetben megörökített nézetét rögzítette a rajzoló a harmadik képen. Ismét bal oldalt, közel a rajz keretéhez helyezte el a "A természet után rajzolta Berken" (nach der Natur gezeichnet von Berken 1818) feliratot, és ismét két nyelven is feltünteti a kép témáját: Veszprémben az Úgy nevezett Tizenhárom = Városnak le Ábrázolása (Die Vorstellung der sogenannten drejzehnstadt in Wesprim). A horizont vonalán lágyan hullámzó dombok elvezetik a tekintetet a kép jobb oldalán tornyosuló várbeli épületekhez. A magyarázó feliratok nélküli, kissé befejezetlen benyomást keltő, az előzőekhez képest elnagyoltabban megrajzolt kép előterében nagykarimás kalapú figura (talán maga a rajzoló?). Baljában maga mellett távcsövet fog, jobb kezével a vár felé mutat, a kopár szikla fölött tornyosuló épületekre: a székesegyház kettős barokk tornyára, a Körmendi kanonok házára, a Nagyszeminárium épületére. A várfaltól balra a Benedekhegy, mögötte templomtorony, kereszttel. A kép bal felső részéből, a falusias házacskák közül kanyarog át a képen a jobb alsó sarokba a Jókai utca (Hosszú utca), a földszintes nyeregtetős, kontytetős kis épületeivel, barokk homlokzatú házacskával, a szépen megformált kerítéssel. A kép közepe táján a jószágkormányzóság nagypadlásos, magas épülete látható, az úton szekérrel. Előtte vezet a patak tér hídja. A fekvő formátumú kép (51 x 74 cm) elnagyoltabb színezésű. Jobb sarkához közel az 1720as évek elején Volkra püspök végrendelete értelmében - akkor még szabadon, volutás posztamensen - felállított Nepomuki Szent János szobra látható. A szobor jelezte a püspöki és káptalani városrészek határvonalát. Az aprólékos, precíz rajzú, finom, halvány színekkel kifestett Veszprém-ábrázolások a múzeum képzőművészeti gyűjteményének értékes várostörténeti anyagát képezik. A gyűjtemény későbbi korból származó darabjaival a tudatos városépítés történetébe ágyazottan lesz érdemes majd foglalkozni. A Veszprémről más gyűjteményekben fellelhető ábrázolások egyre szükségesebbé teszik egy nagyobb teljességre törekvő, teljesebb corpus elkészítését. 140