A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Koncz Pál: A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum könyvtárának velencei ősnyomtatványa

incunabulumot reneszánsz stílusú, művészi fametszet dúcokról nyomtatott iniciálék díszítik. Készlet: 48-49 mm magasságú, 14 sornyi A, C, Di, D2, P, valamint 19 mm magasságú, 6 sornyi Qi, Q2, Q3 (2. ábra). E méretben tehát csak a háromféle Q szerepel a könyvben). Egyetlen helyen, a fol. 19b. jobb kolumna tetején maradt üresen egy 6 sornyi magas „A" iniciálé helye. Nyomdai szedéssel készített (fol. 72b., 78b., 80b., 115b.) és fametszetes ábrák (119b.,121b.) egészítik ki a művet. A könyv kiváló minőségű papírjának merítésekor alkalmazott szita finomsága 11 merítőszál/10 mm; merevítő bordaszálainak egymástól mért távolsága 34-36 mm között ingadozik. Vízjele az ívközépen a felfűzés miatt csak részletekben figyelhető meg. A jel körbe foglalt horgony, melynek szára fent nyolcast formázó kettős hurokban végződik (3. ábra). Két lényegileg egyező, de finom részletekben, méretezésben különböző vízjel-rajzolat figyelhető meg, ami legalább egy szitapár használatára utal. Közelálló rajzolatú analógiája korabeli velencei nyomtatványokból ismert

14

. Helyi készítménynek tartható, hiszen számos papírmalom működött a városban és közvetlen körzetében. A könyv korábbi birtoklására vonatkozóan két adatot találunk. A fol. 2a, 36a, 137b, 77b, 79b, 84b lapjain „SZ. FERENC REND SÜMEGH1 ZÁRDA PECSÉTJE" feliratú körbélyegző lenyomatot, valamint fol. 137v. lapszélen lenn egy kéziratos bejegyzést: „In depositione Roberti Vlasics O.S.B. 1919". Az incunabulumot a sümegi ferences rendház könyvtárának tulajdonaként ismertették 1948-ban, amikor lezárult P. TAKÁCS J. Ince és PFEIFFER János a rend Veszprém egyházmegyei tevékenységének, közöttük könyvtárainak kutatását is magába foglaló kézirata

15

, függetlenül attól, hogy ekkor már feltehetőleg a sümegi Darnay-gyűjteményben volt. A rend sümegi jelenléte 1649-től keltezhető'

6

. 1689-ben Rómából kiküldött generális megbízotti határozatra az addig mariánusok által lakott poroszkai rendházat felcserélték a szalvatoriánus Sümeggel, így kerültek poroszkai bejegyzésű könyvek is ez utóbbi helyre. Ebből következően lehetséges, hogy ősnyomtatványunk így csak a XVII. század végén került Sümegre. Nem zárható ki azonban, hogy más időszakban, más helyről származott ide. A rendház könyvtárában 1746-tól vezetett „Inventarium conventus Sümegh" tételei között azonosíthatjuk a tárgyalt művet

17

. A sümegi rendház magyar anyanyelvűek részére klerikátus-zárdaként szolgált, ahol a XVII. században filozófiai stúdiumot tartottak a bölcseleti iskola részeként

18

. Ez a tény messzemenően indokolhatja az Arisztotelész kommentár itteni meglétét. Korábbi, kiadásközeli használatára utaló, több kéz írásképét mutató lapszéli jegyzet, glossza található a könyv 4. (Metheororum) fejezetében. A glosszák írásképe ún. cursiva currens'

9

. Vlasics Ernő (bencés szerzetesrendi keresztneve Róbert) személyéről több adat áll rendelkezésre. Csornán született 1898-ben. Elemi iskolái egy részét és az alsó négy középiskolai osztályt Sümegen végezte az állami reáliskolában. 1915-ben lépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. 1918-1922 között Pannonhalmán teológiai tanulmányokat folytatott, majd Budapesten az egyetemen matematika és fizika szakon tanult. Tanári képesítést szerzett, majd áldozópappá szentelték. Bencés-rendi gimnáziumi tanárkodás, egy évnyi főmonostori házigondnokság (1931/32) után tényői plébános lett. Elhunyt ugyanott 1969-ben

20

. A posscssor-bejegyzés időpontjában, 1919-ben tehát Vlasics Ernő 21 esztendős pannonhalmi novicius volt. Több kötet is az ő letétje a sümegi ferences könyvtárban

21

. A Tanácsköztársaság időszaka alatt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi csoportja szervezte meg a direktóriumot, amely a Munkástanáccsal együtt végig fenntartotta a rendet a városban; fosztogatásra sehol nem került sor

2

. Ennek veszélyétől tartani lehetett ugyan, ami indokolhatná értékesebb rendházi értékek letétbe helyezését. Sajnos a sümegi História Domus hoszabb ideje nem áll a kutatás rendelkezésére. Nem ismert az sem, hogyan és mikor került át a sümegi Darnay (később: Kisfaludy) Múzeum gyűjteményébe a kérdéses mű. E múzeum irodahelyiségében állt egykor az az üveges szekrény, amelyben, többek között, különféle értékes könyveket tároltak, így ismertetett ősnyomtatványunkat is. Darnay Kálmán (18641945) Sümegen 1887-ben létrehozott magán-múzeumában régészeti, helytörténeti és néprajzi anyagot gyűjtött. 1897-ben a Széchenyi Könyvtárába juttatta Kisfaludy Sándor sümegi szülő- és lakóházában fennmaradt könyvtárát

23

. Darnayt szoros, bensőséges kapcsolat fűzte a sümegi ferences barátokhoz. Bejáratos volt a kolostorba

24

. A gyűjteménygyarapítást lelkiismeretes pontossággal dokumentáló, a tárgyakat leltári számmal ellátó gyűjtő hagyatékában nem szerepel az ősnyomtatvány megszerzésére vonatkozó adat. A Darnay-gyűjtemény állami leltározása, rendezése során a könyveket is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba szállították. 1973-ban Eri István, akkori megyei múzeumi igazgató hívta fel az ősnyomtatványra figyelmemet, mint amely restaurátori kezelésre szoruló, kiemelkedően értékes darabja a Sümegről áthozott tárgyaknak. A könyvben nem szerepelt semmi olyan jelzet, amely egykori Darnaygyűjteményhez tartozását igazolná. (A Darnay által beleltározott tárgyak és dokumentumok egységes, „D+szám" rendszerű számozást kaptak, ami ősnyomtatványunk esetében hiányzik!) A veszprémi múzeum könyvtárának különgyűjteményébe, az ún. „Tihanyi Műemléki Könyv130