A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)
Rainer Pál: Balatonfűzfő–Máma, közép- és újkori temetőrészlet
tásai okozták, hogy 1613-ban és 1617-ben már csak 11 portát írtak össze. 1617-ben viszont újra 16 telkes jobbágya élt itt az apácáknak. Az 1610/1620-as évekből ismerjük az apácák jobbágyainak kötelezettségeit is. Szt. György (április 24.) és Szt. Márton (november 11.) napkor 3 forint 20 dénárt kellett fizetniük, továbbá Szt. Mártonkor adtak még 12 tőkehalat is, húsvétkor pedig 64 tojást. Ekkoriban (a pontos évet nem ismerjük) Ács Gergely bíró, Sándor Lőrinc, Geőcze Lukács, Basso János - valamennyien egytelkesek - továbbá Kenchel Ferenc, Domby László és Zalay Orbán - féltelkesek - éltek Márnán. A Veszprémből Körmendre menekült apácák idővel kihaltak. Gazdátlanná lett birtokaikat II. Ferdinánd király 1625-ben a győri jezsuitáknak adományozta, a birtokok kezelését Dallos Miklós győri püspökre (16231630)'" bízva. így Máma az 1626-os összeírásban 1 1/2 portával, mint a győri püspök birtoka szerepelt. 1629ben a birtokok kezelését a veszprémi püspök kissennyei Sennyey István (1628-1630)' 7 - vette át. 1638-tól 1648-ig másfél portával szerepelt a falu a dicalis conscriptiokban. 1646-ban 26 egész telkes, 4 féltelkes jobbágyot és 4 zsellért írtak össze. 1666-ban 23 telken 25 jobbágy, 1691-ben 22 telken 42 jobbágy élt itt. Az 1696-os összeírásban már nem szerepelt a falu. 1 * 1707-ben Tal lián Ádám kapta meg átmenetileg a helységet, mint elkobzott kincstári birtokot. 1717-ben pedig már újra a jezsuiták birtokolták a Berényhez csatolt és immáron puszta Márnát. Földjeit a szomszédos falvak lakói művelték. A Magyarországon 1773-ban megszüntetett jezsuita rend birtokait az Állami Tanulmányi Alap kapta meg. 1785-ben és 1828-ban Máma puszta Kenéséhez tartozott. 1925 után az egyre jobban kiépülő Fűzfő-fürdőtelep kebelezte be az egykori Máma területét. 19 Máma középkori Szt. László templomának romja napjainkig fennmaradt. A kisméretű, keletéit, törtkőből falazott, egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület a Balaton-felvidéki és egyben a hazai Árpádkori templomok egyik legegyszerűbb változatát képviseli. Bejárata a D-i oldalon nyílott, a hajó D-i falán két, a szentély K-i falán egy ablak világította meg belsejét, ahol a szentélyben a főoltár, a hajó ÉK-i sarkában pedig egy mellékoltár állt. Padlója döngölt agyagból készült, falait fehérre vakolták, belül egykor vörös színű, geometrikus festés díszítette. A török háborúk során ismételten megrongálódott templom javítására Vörösberényben, 1702. március 26-án a győri jezsuita kollégium rektora Ruck János és Schräm György veszprémi építőmesterekkel szerződést kötött. A szerződés alapján a templomot kívül és belül vakolják és meszelik, vakolt mennyezetet és új padokat készítenek, alapjától új sekrestyét építenek (ma is látható). A templom és a sekrestye bejáratához lépcsőt készítenek, s minden más szükséges munkát elvégeznek. A munkáért 35 forintot és természetbeni ellátást (3 urna bor és élelem) kapnak. 20 Az 1761, 1779 táján még működő templomot 1773ban leírták. A jó anyagból készült épületnek fa menynyezete van, szentélye boltozott. Az épület zsindellyel fedett. Sekrestyéjében Szt. László oltára áll. Csak időnként miséznek benne, mert a szükséges templomi felszerelést Vörösberényből hozzák ki alkalmanként. Áll még a kollégium által épített remetelak is. 21 1876-ban Rómer Flóris bencés tanár írta le a romokat. 22 1907-ben Békefi Rémig ismertette a templom történetét. 23 1930/1932-ben - az akkor épülő új r.k. templomhoz építőanyagot nyerendő - sajnos elbontották a középkori templomrom DNy-i sarkát. 24 A templom feltárására 1963 augusztusában Sz. Czeglédy Ilona régész vezetésével, helyreállítására 1964-ben Koppány Tibor építészmérnök tervezésével, az Országos Műemléki Felügyelőség sümegi építésvezetősége kivitelezésével került sor. Az 1992-es leletmentés 26 1992. május 25-június 8. között a templom díszvilágításának kábelárkában előkerült 14 közép- és újkori sír. A sírok az egykori templom körüli temető NyDNy-i részéhez tartoztak. A leletmentést (4 munkanap) a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum végezte el. A kutatást Hetényi Attila helybéli lakos hatékonyan segítette. 27 Ösztönzésére a helyi polgármesteri hivatal, két munkás rendelkezésünkre bocsájtásával, támogatta munkánkat. A kábelárkot az 1930-as években épült templom szentélye és a középkori templomrom DNyi sarka között ásták, ÉNy-DK-i irányban. Ebben kerültek elő a sírok. (1. ábra) A sírok egy részének bolygatottságát, hiányosságait feltehetően az 1930 körüli építkezéshez köthető tereprendezéssel magyarázhatjuk. A csontvázak antropológussal való megvizsgáltatására eddig nem nyílott lehetőségünk. Ennek ellenére talán nem érdektelen az anyag közreadása. 1. sír. Nő (?). Csontváz hanyattfekve. A koponya a bal oldalára billent. Mindkét kar könyékben behajlítva, a jobb alsókar a bal felsőkar közepére hajlítva, a bal alsókar az ágyékon. Lábak egyenesen kinyújtva bokánál összezárva. Vázhossz: 1,35 m, mélység: 0,45 m. (2-3. ábra) Mellékletek az alsó álkapocs jobb oldalánál, a nyaknál : 112
