A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Ács Anna: Kazinczy Ferenc levele Pápay Sámuelhez. Egy irodalmi kibékítés története

ÁCS ANNA KAZINCZY FERENC LEVELE PÁPAY SÁMUELHEZ. EGY IRODALMI KIBÉKÍTÉS TÖRTÉNETE A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Irodalmi Dokumentumtára Kazinczy Ferenc egyetlen levelét őrzi.

1 A páratlan értékű relikvia Darnay Kálmán, a vaskereskedőből autodidakta módon muzeológussá lett sümegi múzeumalapító hányatott sorsú kéziratgyűjteményéből került át feltehetőleg Keszthelyen keresztül - Veszprémbe.

2 Sajnos, az erre vonatkozó adataink meglehetősen hiányosak. 1901-ben Pápay Sámuel levéltárával gyarapodott Darnay gyűjteménye.

3 Ennek gazdag anyagából emelték ki témáját tekintve Kazinczy levelét és sorolták Kisfaludy Sándor kéziratai, levelezése és családi iratai közé. A 26-os szám alatt leltárba vett kézirathoz ezt a tartalmi meghatározást írták: Kazinczy Ferenc kibékülése Kisfaludy Sándorral.

4 Később elfelejtődött, valójában kihez írta levelét Kazinczy. A veszprémi átleltározáskor Pápay Sámuelt sejtették a címzettben és nem is tévedtek. Darnay, majd a múzeum munkatársai figyelmét bizonyára elkerülte Kazinczy levelezésének sajtó alá rendezése. A Kazinczy Ferenc összes művei sorozatban a levelezés kiadása 1890-ben indult meg, s a 17. kötetben 1907-ben közzétették ezt a levelet. Nem az eredeti alapján közölték, hanem Kazinczy másolatát használták, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzött.

5 A levelezést feldolgozó Váczy Jánosnak, ezek szerint, nem lehetett tudomása az eredeti kéziratról, amely ekkor már a Darnay gyűjteményt gazdagította. A másolaton Kazinczy megörökítette a címzett nevét, így az átleltározást végző veszprémi muzeológus feltevése igaznak bizonyult. A másolat az eredetivel szinte teljesen megegyező szövegű.

6 Az 1907. évi kiadáskor csupán a Kazinczy aláírását követő utóiratot hagyták el. A rövid, mindössze kétmondatos megjegyzést a téma szempontjából érdektelennek minősíthették. A publikációkor nem tarthatták fontosnak a levél értelmezését. Váczy, a különben rendkívül alapos bevezető tanulmányában többször utalt rá és idézett is belőle, de nem részletezte a háttérinformációkat.

7 Persze ez nem is volt feladata, filológusi érdemeit ez nem csökkenti. Kazinczy 1821. augusztus 20-án Pápay Sámuelhez írt levele (1-2. ábra) nem csupán neves szerzője okán érdemes a filológiai vizsgálatra. Közel két évszázad távlatából bepillantást nyerhetünk általa egy különösen izgalmas, a reformkort előkészítő korszak, a XIX. század második évtizedének irodalmi, nyelvészeti küzdelmeibe. A magánlevél személyes jellegén felülemelkedve országos tendenciákra vet fényt és fontos adalékokat tartalmaz vidékünk korabeli műveltségi viszonyaira vonatkozóan. Kazinczyt, a tudóst, az elvi harcokat vállaló, "vészt támasztó", oktató, rokon- és ellenszenveket egyértelműen kinyilatkoztató embert is közelebb hozza hozzánk. A kisebb nyelvészeti tanulmánnyal dúsított levele mint általában a levelezése - kétségtelenül az akkortájt csekély publikációs fórumot pótolta számára.

8 Bár közvetlenül címzettjéhez szólt, mondandóját a veszprémi és a tágabb környékbeli értelmiségi rétegnek szánta. Tudatában volt annak, hogy levele sokakhoz eljut, az abban foglaltakról beszélgetni, vitatkozni fognak, írásának mindenképpen visszhangja támad.

9 Az eredeti levelet teljes terjedelmében, szöveghűen közöljük: Széphalom, augustus 20. d. 1821. Édes barátom, Soha te még nekem tiszteletesebb nem valál mint utolsó leveledben;

10 tiszteletes magáért a' Takács' szeretéséért is. Ha ő visszajöhetne közzénk, azon órára emlékeztetném, mellyet Győrben töltöttem nála, és a mellyben neki azt mondám, hogy a te 129