A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Rainer Pál: A Berhidán és Felsőzsidén a XIX. században talált pecsétek (II. Géza és III. István királyunk pecsétnyomói?)

RAINER PÁL A BERHIDAN ES FELSOZSIDEN A XIX. SZÁZADBAN TALÁLT PECSÉTEK (II. GÉZA ÉS III. ISTVÁN KIRÁLYUNK PECSÉTNYOMÓI?) Bár sem az Árpád-kori, sem a későbbi királyi pecséteinkről a mai napig nem készült részletes, összefüggő feldolgozás (corpus), ennek ellenére ma már több-kevesebb részletességgel - néhány kivételtől eltekintve

1 - ismerjük Árpád-kori uralkodóink pecséthasználatát. Legjobb tudomásom szerint azonban nem maradt fenn eredetiben egyetlen Árpád-kori, sőt későbbi középkori királyi pecsétnyomónk sem. Az egyedüli Mohács előtti magyar királyi pecsétnyomó - I. Károlyé (13081342) - ismertetője szerint újkori hamisítvány.

2 Pedig a XIX. században még léteztek ilyen pecsétnyomók - vagy legalábbis másolataik - s ezek közgyűjteménybe is bekerültek. A továbbiakban ezeket az esetlegesen királyi pecsétnyomóknak tartható tárgyakat szeretném ismertetni. A berhidai pecsétnyomó A Veszprém vármegyei Berhidán 1810/1811ben, szántás közben találtak rá II. Géza király (1141-1162) pecsétnyomójára, amely a helybéli földesurak, a Késmárky testvérek tulajdonába jutott. Az 1809-es nemesi insurrectio hőseinek dekorálására, Pápára utazó József nádor útközben mindenütt érdeklődött arról is, hogy milyen régiségeket találtak a környéken. Ekkor hívták fel a figyelmét a Berhidán előkerült "Attila pénzére", mire a nádor nyomban utasította a kíséretében lévő Bésán István királyi tanácsost, Veszprém vármegye első alispánját, hogy járjon utána a dolognak, így azután a pecsétet a Késmárky testvérek a nádornak ajándékozták, aki azt a Nemzeti Múzeumnak adományozta.

3 A pecsét további sorsa bizonytalan.

4 Ismerjük viszont leírását és rézbe metszett ábráját (1. ábra) Horvát Istvántól, a "Tudományos Gyűjtemény" 1835-ös évfolyamából, továbbá fennmaradt egy korabeli lenyomata a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Régészeti Adattárában. Utóbbi lenyomat 1925-ben a Veszprém Vármegyei Levéltárból került a múzeumba.

5 A 26,3 x 39,9 cm-es papírlapon lévő, papírfelzetes pecsét méhviaszból készült, s valószínűleg fenyőgyantát (kolofóniumot) is tartalmaz. 1996-ban Koncz Pál múzeumi restaurátor restaurálta. A megmaradt lenyomat alapján a Horvát által közölt metszet igen pontosnak mondható. (2-6. ábra) A pecsét előkerülésének pontos idejét nem ismerjük. Horvát szerint 1810-ben találták, a lenyomatát őrző, Veszprémben fennmaradt papiroson viszont "Hoc Sigillum in hocce Comitatu Wesprimiensi, Possessione Berhida est e terra efosum Ao. 1811." olvasható. Ismert viszont korabeli feljegyzésből a nádor pápai utazásának időpontja : "Nádor Ispány Fő He reze g Jósef Ur Pápán ezen Holnapnak 9^

ikén (1811. június 9. - R.P.) iffiabb Gróf Zichy Ferencz

6 Felkelő Lovas Sereg Ezredes Kapitányának a' Leopold Rendje Comendatori Keresztjét mellére függesztette, Baráth lstvány

7 Káplárt Ezüst Érdem pénzzel, Fodor Istvány

8 Köz vitézt pedig nyoltz aranyakkal meg ajándékozott".

9 Szintén ismert Bésán István első alispánná választásának időpontja, 1810. május 7-e.

10 Elfogadható tehát, hogy a pecsétet, amelynek létezéséről ezek szerint a nádor 1811 júniusában értesült, az előző évben - talán az őszi szántáskor (?) - találhatták. A pecsétről Horvát István 1835-ben az alábbi leírást adta : " a' Petsétnyomó tömege On és Tzín vegyest, s' egy helyen kisded fületskével bír, hogy petsételéskor tudhassa a' petsételő, mellyik a' Petsétnek fölső része. Maga a' Petsét Rajza előtünteti II. Geisa Királyt, fejedelmi székben ülve, fiatal koronás fővel, palástosan, hosszura lefüggő hegyes dolmány ujjal és keresztekkel fölékesítte77