A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Perémi Ágota: A Lesencetomaj-Piroskereszt Keszthely-kultúrás temető fülbevalói

többszörös és egyszeres fordulatú S-végű, a hegyesedő, egyenes és kiszélesedő végű spiráldíszes, valamint a pödrött végű karikák is szerepelnek. A térképre vetített lelőhelyek alapján megállapítja, hogy a drótékszerek nagyobb részt a Dunántúlon, különösen a frank fennhatóság alatt álló területeken összpontosulnak. Innen jutnak el kisebb számban az északi és a Dunától keletre eső területekre. Megjelenését a IX. század első két évtizedére teszi. Szőke Béla Miklóssal ellentétben

44 megállapítja, hogy mindegyik karikatípus megtalálható IX. századi temetkezésekben, de az egyszeres S-végü a többszörös S-végü kialakulása után néhány évtizeddel későbbre - a IX. század közepére-harmadik negyedére - tehető. A spirálcsüngős karikákat nem tekinti előzménynek, megjelenését a többszörös Svégü karikákkal azonos időre, a IX. század elejére teszi. Véleménye szerint az S-végű karikákhoz legközelebb a visszapödrött végű karikák állnak. Funkciójuk - a hajpánt végének rögzítése - is azonos lehetett. Végezetül megállapítja, hogy bár a fenti karikák kialakulásának időpontja nem ismert, a Kárpátmedencébe valószínűleg a Karoling birodalom területéről, szláv bevándorlók révén, kerülhettek a IX. század elején. Olcsósága miatt kedvelt lehetett az avarság körében is és ezért az egész avarok által lakott területen, ha nem is azonos mértékben, de elterjedt. Szinte azonos időben zárta le e témakörben anyaggyűjtését 1985-ben Garam Éva a tiszafüredi temető feldolgozása kapcsán. (A kézirat csak 1995-ben jelent meg!). 39 lelőhely anyagát tekintette át. Következtetései igen közel állnak Kostyál eredményeihez. Ezek alapján bizonyítottnak látja Szőke Béla által már 1959-ben megállapítottakat

45

, hogy az S-végü karikák a Kárpát-medence északi vidékén, a mai Szlovákia területén és a Dunántúl avar temetőiben is ismertek. Megállapítja, hogy az S-végű karika és ennek viseletben betöltött funkciója az avarságnál korábban ismeretlen volt. Megjelenése és elterjedése kapcsolatba hozható az avar birodalmon belül lezajlott politikai eseményekkel. Mivel a karikatípusok nem mutatnak azonos területi elterjedést (a térképre vetített lelőhelyek Kostyál eredményeit támasztották alá), ezért nem tekinthető véletlennek, hogy legnagyobb számban ott kerültek elő, ahol az avar kor végén a IX. század elején - idegen befolyás (esetleg a szlávság hatása) érvényesült. Végezetül megállapítja, hogy az S-végű karikákat, a többi kísérőlelet alapján is, nem lehet a IX. századnál előbbre keltezni.

46 Összefoglalva: a kutatás mai állása szerint a drótékszerek, valószínűleg a hajviselet részeként, frank területről, szláv közvetítéssel a IX. század elején jelentek meg a Kárpát-medencében. Legygyakrabban női és gyerek sírokban találhatók. A Lesencetomaj-Piroskereszt temető eddig előkerült többszörös S-végű, spirálcsüngős és pödrött végű karikái ennek nem mondanak ellent. A fent említett sírokat a IX. század elejére keltezhetjük. A tomaji temető sajátossága, hogy a későbbi generációk egy-egy képviselőjét a keleti részen temetnek el, ebben az esetben is megfigyelhető. Természetesen ezekben az esetekben csak az adott temetkezéseket, talán a hasonló jellegű sírokat (pl. melléklet nélküli, szuperpozíciós sírok) keltezhetjük a IX. század elejére. A dombtetőn feltárt hajkarikás, IX. század elejei sírok a temetőrész északi, különösen déli részén csoportosulnak, utóbbiak már a temető déli szélét is jelzik. Csavart karika fülbevalók (11. ábra, 2. táblázat 11.) Külön csoportba soroltuk azt a három sírt, amelyekben a fülbevaló karikák csavart bronzhuzalból készültek. (200., 262. és 290. sírok). Mindhárom sírban gyerek nyugodott. Mindkét karika csavart huzalból készült a 262. sír esetében, míg a 200. sírban a párja díszítetlen fülbevaló karika volt, míg a 290. sír fülbevalójának nem volt párja. A sírok a feltárt terület nyugati részén láttak napvilágot. Egyéb mellékletek: szemes gyöngyök és vas tű kis töredéke a 200. sírban, míg a 262. és 290-ben dinnyemag alakú és kevés szemes gyöngy; vas karperec (200. és talán 290.), bronz huzalkarperec (262.), hasított szárú bronz stílustű (262). A fülbevalókat a IX. század elejére keltezhetjük. Két pár, összetett granulátum csüngővel díszített fülbevaló (7. ábra, 2. táblázat 12.) A 303. sírban került elő két pár, összetett granulátum csüngővel díszített fülbevaló: három kis granulátumhoz egy nagyobb, ehhez pedig egy ugyanilyen - három kis és egy nagy - granulátum 49