A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

K. Palágyi Sylvia: Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban

(üllő?-Nr. Gy7 - 7. ábra 7.) és egy köpüs kaszatöredék tartozik. A köpűs kasza ismét egy olyan, római kortól kezdve ismert tárgy, amely Pannoniában nagyon gyakori.

36 Alkalmazása nagyobb erőkifejtést ill. nagyobb ellenállás legyőzését (bozótos terület kaszálása

37

) tette lehetővé. A gyulafirátóti sérült pengéjű kaszatöredéken (Nr. Gy6 - 7. ábra 6.) a pengető (a nyak és a penge találkozásánál) csak valószínűsíthető. Veszprém megyéből köpűs kaszát találunk a padragkúti leletben ekevassal és ekehúzólánccal együtt, ill. több példánnyal van képviselve, a többek között lapát alakú ekevasat is tartalmazó, balatonaligai (Balatonvilágos) bennszülött telep eszközei között.

38 A bennszülött közösség szerszámkészletét Müller R. a II-III. századra keltezi.

39 Baláca vegyes összetételű vaseszköz-együttesében szereplő kézművesszerszámok egy részénél nem zárható ki, hogy azokat a mezőgazdasági munkákhoz is igénybe vették. így pl. a katalógusunkban leírt és bemutatott, élezést már nem mutató, teljesen elvékonyodó élű csákány-kapát (Nr. B2 - 12. ábra 2., 14. ábra 12.) és balta-kapát (Nr. B3 - 12. ábra 3., 14. ábra 13.), amelyeket általában a balta címszók alatt tárgyalják, és általában famegmunkáló-eszközöknek tartják, ugyanakkor megengedik, hogy azokat, mint földlazító, gyomirtásra szolgáló szerszámokat is figyelembe vegyük A balta(-kapa) szárnyakkal vagy nyitott köpűvel gyakori leletei a La Tène telepeknek, ahol gyakorlatilag, mint nélkülözhetetlen, elsősorban famegmunkálásra szolgáló többcélú kellékek, egyetlen egy "háztartásból" sem hiányozhattak.

41 Császárkori előfordulásának legjobb példája a balácai darab. Jacobi szerint a köpűs balták (baltakapák) egyre inkább átadják a helyüket a nyéllyukas eszközöknek

42

, amelyeknek egyik típusa a széleskörben elterjedt csákány-kapa, német nyelvterületen a Dechsel. Ez a csákányként, kalapácsként és esetleg kapaként is használatos eszköz hosszú fejlődésen ment át. Utalásként elegendő, ha hivatkozunk a kőemlékek ábrázolásaira és a balácai példányra.

4 Fejlődésük során egyre rövidültek a nyélcsövek, Balácán pl. alsó-felső szárnynyá alakult át, változott a nyéllyuk alakja, megnőtt a penge és a nyél által bezárt szög, rövidebb lett a kalapács-rész, majd a penge íveltebb lett. A csökevényes nyéllyukkal rendelkező, balácainál lekerekítettebb "szárnyakkal" rendelkező változatot M. Pietsch a késői császárkorra helyezte, azaz a 260tól a kb. 400-ig tartó időszakra.

44 A balácai vaseszköz-együttes 4 db nagyméretű vasszege (12. ábra 9-12., 15. ábra 5-7., 10.) a tetőszerkezethez tartozhatott. Száruk négyzetes, enyhén téglalap keresztmetszetű, fejük kerek, vagy elkalapált. A balácai vastárgyak közül a csuklós pántok, a pántok és vasalások, a fába erősíthető lánc, a ládaveret, a zár és a kulcsok (Nr. B5-13., 16-18 - 12. ábra 4-6., 13. ábra 1-10., 14. ábra 4-6., 8-11., 15. ábra 2-4., 9., 11-12.) csak közvetve szolgáltak mezőgazdasági célokat. A két nagyobb és a kisebb csuklós pánt két-két szöge közül az egyik mindig kisebb. Ha ugyanahhoz az ajtóhoz, vagy lehajtható tetejű, nagy méretű ládához, vagy esetleg lehajtható oldalú kocsihoz tartoztak, akkor a fa oldalvastagságának legalább 4 cm-nek, vagy inkább többnek, kellett lennie az egyik és legalább 6 cmnek a másik oldalon. (Nr. B5-7.)

45 A különbözőképpen meghajlított vagy deformálódott pántok (Nr. B8-11.) szeglyukait mindegyiknél belülről ütötték be. Ha a pántokat eredetileg is derékszögben hajlították meg, akkor azok (a szögbeverés irányára tekintettel) ládák és kocsik belső sarkait erősíthették, ill. pl. kocsialvázak tartozékai is lehettek. Kocsi lehetőségét feltételezi a vaseszközök között talált vánkosvasalás és a 149/C szelvényből előkerült egyenes vastárgy. A sasszegben végződő piskóta alakú és egy ovális szemből álló láncot és egy különálló sasszeget is egy ajtóval hozhatjuk összefüggésbe (Nr. В12-13.). A zárnyelv és a két kulcs nem mutat különösebb sajátosságot. A kulcsok a Pannoniában leggyakoribb Gáspár D. féle IV. típusba sorolhatók.

46 A láda zárlemezének párhuzamát Q. Vibius Maximus Smintius aerarius I/II. századra keltezett firenzei sírkövén találhatjuk meg különböző vaseszközök társaságában, Balácáról és Dunaújvárosból pedig további példányait.

47 A balácai vaseszközlelet vánkosvasalása (Nr. B23 - 13. ábra 11., 14. ábra 7.) és a 149/C szelvény egyenes vasalása (Nr. B25 - 13. ábra 13., 15. ábra 1.) a legkésőbben a Hadrianus korra keltezhető inotai példányokra emlékeztet.

48 A középen kiemelkedő vánkosvasalás az inotaitól eltérően

49 azonban a vasalás végein, példányunkon hiányzó végződéssel volt a fába erősítve. A hosszú vasalás feltételezett helye a kocsi hátsó alvázán, ill. a kocsiszekrényen lehetett.

50 A balácai főépület 31. helyiségének fűtőcsatornájában Rhé Gy. által talált vaseszközlelethez

51 hasonlóan (8. ábra 5.) az 1999-es vaslelet is tartalmazott körzőt (Nr. В14 - 12. ábra 8., 15. ábra 27