A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

K. Palágyi Sylvia: Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban

148/'A-D szelvény Ny-i tanúfalának elbontásából (9. ábra) 26. Ekehúzólánc. Vas. A kör keresztmetszetű, ovális karikához egy középen összehúzott szem és egy nagyobb, függőleges irányban ellapított, piskóta alakú láncszem csatlakozik. A nagyobbik tag végének karikája gyűrűszerűén kiszélesedik. Karika h: 15,1 cm, sz: 12,5 cm, kisebbik láncszem-tag h: 8,6 cm, sz: 4,9 cm, nagyobbik láncszem-tag h: 16,6 cm, karika átm: 5,3 cm, 4,6 cm. LDMLtsz.: 2000.85.1. (14. ábra 3.) Bár a gyulafirátóti és a balácai vaseszközöknek vannak azonos funkciójú tárgyai, a két együttes nemcsak számban, hanem össztételben is különbözik egymástól. (6., 7., 11., 12-15. ábra) A gyulafirátóti lelet darabjai a föld megművelésének, a termény betakarításának (üllő?, balta?) voltak az eszközei. Az ekevas, a csoroszlya és a három ekehúzólánc együtteséből több eke egyidejű működése feltételezhető. Balácán 1999-ben vegyes Összetételű vaseszköz-készlet került elő. Földművelő eszköz volt nyilvánvalóan az ekevas, esetleg az elsődlegesen famegmunkálásra szolgáló csákány-kapa és a balta-kapa, míg egy részük kocsialkatrészként ill. láda-, aj tó vasalásként értelmezhető. Rhé Gy. 1912-ben már megemlítette, hogy Balácán "Igen nagy a vaseszközök száma." E változatos összetételű leletfajtából kiemelt egy vaseszköz-leletet, amelyet az I. (fő-)épület 31. helyiségének "g" jelű (dél-északi irányú) fűtőcsatornájában találtak.

16 A bemutatott tárgyak között (8. ábra) 3 ekevasat, többségében mezőgazdasági eszközöket, kulcsokat, kőmüveskanalat, körzőt találunk. A Gyulafirátót-Pogánytelekről és a Balácáról származó, katalógusunkban leírt eszközök tárgyalása előtt érdemes egy kissé kitérnünk az 1912-ben fényképen közölt ekevasakra. A veszprémi múzeum régészeti gyűjteményének 1953-mai megkezdődött újraleltározása idejére több tárgynak feledésbe merült eredeti lelőhelye, a háborús évek zavaros viszonyai között elveszett vagy lekopott korábbi nyilvántartási száma, ezért fordulhatott elő, hogy különböző publikációkban, különböző számokon és darabszámmal szerepelnek a balácai ekevasak.

17 Az 1906-1926 közötti balácai ásatásokból származó vastárgyakat az 55.250-es, a 63.121.119. és a 63.124.1-4. tételeken leltározták újra be ill. az ismeretlen lelőhelyü tárgyakat nyilvántartó 55.275-ös tételbe is kerülhettek balácai tárgyak.

18 A 63.124.1-4. tétel 4 tárgya közül egyik sem ekevas a leltárkönyv szerint. A 63.124.2. számú tárgy ásó. A megadott hosszúság- és szélességadatok (köpűszélesség) alapján azonban nem lenne akadálya annak, hogy a jelenleg ezt a számot viselő, legalább kétszer nádalt ekevasat (ásó hiányában) az eredeti, tévesen megnevezett tárggyal azonosnak vegyük.

19 Balassa I. szerint ez az ekevas egyike a főépület 31. helyiségében elrejtett 3 ekevasnak.

20 Ebben az esetben viszont a Rhé féle fénykép második ekevasával kellene megegyeznie. (8. ábra 2.) Az azonosítást segíthetné a kettős nádalás, miközben a pengeélek ívelése, a vállképzés, a felület mégsem teljesen azonos. Nem azonos az 55.275.52l-es ismeretlen lelőhelyü ekevassal sem, amelyet Balassa I. balácaiként említ, Müller R. pedig egyenesen a fűtőcsatorna harmadik ekevasának véli.

21 A Rhé féle fénykép első és harmadik ekevasa viszont egyértelműen megfelel az 55.250.320-as ( 8. ábra 1.) ill. az 55.250.319-es (8. ábra 3.) tárgynak. Balassa I. sem tévedett, amikor az ekevasakat a 63.124.1-3. leltári számokkal adta meg, hiszen az általa közölt fényképeken bemutatott tárgyakon, jól láthatóan, ezek olvashatók.

22 Az összekeveredett balácai tárgyak egy részének azonosítására csak később került sor. A Balácza című könyvben közölt, többször idézett fényképen szereplő ekevasak az ún. lapátalakú, szimmetrikus, vagy enyhén aszimmetrikus (amely a kopás eredménye is lehet) típusok közé tartoznak. Válluk határozottan jelzett, pengéjük szélesebb és íveltebb, megfelel annak az általános tendenciának, amely az egyébként kronológiailag nehezen szétválasztható ekevasak feltételezett formai fejlődésének irányában, a La Tènetől a késő császárkorig (és még tovább) meghatározható.

23 A balácai ásatások újabb két eke vasa egymástól kb. 20-25 m-re került elő. Mindkettő a lapát alakú ekevasak közé sorolható. A 154/C szelvény ekevasa (Nr. В1-12. ábra 1., 14. ábra 1.) enyhén aszimmetrikusnak mondható, egy nyújtottabb, elkeskenyedő, lekerekített háromszöget, és egy kevéssé ívelt pengéjű változatot mutat. Formailag hozzá legközelebb a Balatonalmádiból, BadacsonytomajAbrahámhegyről és a Reziből származó példány áll, de Keszthely-Fenékpusztáról, esetleg Gorsiumból is idézhetjük párhuzamát.

24 A balácai 25