A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Egervári Márta: Négy textilborítású legyező restaurálása a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

derült ki, hogy a legyező elő-, és hátlapját igen leleményes módon, két darabból építették össze. (3. ábra) Ezáltal az alsó küllőrészhez, különböző, előre elkészített záróküllők voltak illeszthetők. Nőtt a variációs lehetőség. A legyező borításának portalanító tisztítását ioncserélt víz és etanol 1:1 oldatával végeztem. A felvitt oldatot papírvattával gyorsan felitattam, hogy a szálasanyag ne duzzadjon túl. Ezt néhányszor megismételtem, amíg a papíron már szennyeződés nem volt látható. Majd a legyezőt formára tűztem és kiigazítottam a foszlott felső szél szálait. A kezelés által a fiitterek is fényesebbek lettek. További tisztításuk esztétikai szempontból nem volt okvetlen szükséges, és a varrócérnák, valamint a gase károsodásával járt volna, ezért ebben az állapotban levédtem őket Paraloid B72-vel. A küllőkre kötött poros szenynyeződéseket és a fém díszítés korróziós termékeit radírral távolítottam el. A fóliát és a kis kör alakú tükrösöket itt is több, vékony réteggel védtem le. A kiegészítő anyagok megválasztásánál három fő szempont dominált. Az egyik, hogy az illető anyag ne bocsásson ki a műtárgyra nézve káros anyagot, a másik, hogy az eredetihez hasonlítson, a harmadik pedig, hogy megmunkálható és beszerezhető legyen. Ezek alapján a legyező felső szélét szegő papírszalag kiegészítéséhez enyves papírból a szalagnak megfelelő szélességű csíkot vágtam, és akvarellel aranyszínűre festettem. A textil borítás alsó ívének alátámasztásához selyemkreplinből szabtam ki a gase két rétege közé beilleszthető darabot, és anilin színezékkel sötétbarnára színeztem, a varrókonzerváláshoz szükséges selyemszállal együtt. A küllők kiegészítéséhez Kalloplaszt, a tükrösök pótlására pedig 0,3 mm vastagságú alumínium lemez állt a rendelkezésemre. Először a küllőket restauráltam. Egy ép küllőről mintát vettem,

2 majd a negatívba illesztettem a hiányosat és Kalloplaszttal kiöntöttem a pótlást. Ezt mind a nyolc hiányos darabbal megismételtem. A záróküllőkön lévő kisebb hiányokat kitöltöttem, majd a műanyagot a kikötés után a lapok méretére csiszoltam. A kiegészítéseket nem kellett megszíneznem, mert a kikötött műanyag szinte megegyezik az áttetsző, sárgás küllők színével. Utána a kis kör alakú tükrösök pótlásának az elkészítése volt célszerű. Nyolc darab 4 mm és tizenhárom darab 3 mm átmérőjű korongot vágtam lyukasztóval az alumínium lemezből, majd csiszolóvászonnal simára csiszoltam a szélüket és több réteg Paraloid B72-vel levédtem mindkét oldalukat. Ugyanezzel az anyaggal rögzítettem a küllők eredeti mélyedéseibe a lemezkéket, valamint az elő- és hátlapok felső felét az aljukhoz. Természetesen a ragasztáshoz töményebb oldatot használtam. A küllők fa részének eltört darabjait a törésvonalak mentén hátoldalról elvékonyítottam. A hiányba illeszkedő tompaszögű ékalakot faragtam körte furnérból. A hosszú oldalát barnára pácoltam, a rövideket pedig a küllő elvékonyított részéhez ragasztottam, ezzel összefogva és megerősítve azt. A vékonyításra azért volt szükség, hogy az egymásra ragasztott régi és új furnér csak minimális mértékben legyen vastagabb az eredeti vastagságánál, és a kettő a csatlakozásnál egybesimuljon.' A ragasztáskor a textilborítás alsó széleit óvatosan kihajtottam, majd szilikonpapírt tettem a Planatollal megragasztott küllő két oldalára és lesúlyoztam egy napra. Ezt a többi hat törött küllőn is megismételtem. Egyszerre csak egy küllőn lehetett úgy dolgozni, hogy a súlytól ne feszüljön a többi. A varrókonzerválást csak ezek után tudtam elkezdeni. Az eredeti anyag szálirányával megegyező, a legyező ívének megfelelőre kiszabott selymet csipesszel a két gase közé csúsztattam, a hímzés vonaláig. Helyére igazítottam az eredeti textilt, majd selyemszállal varrókonzerváltam a foszlott széleket, lyukat, szakadást és visszavarrtam a lebontott flittersort, egyenletesen elosztva az íven. A konzerváláshoz alkalmazott öltéstípus az áthidaló és lefogó öltés volt. Végül a záróküllőket rögzítettem a textilborítás két szélső cikkére, a felső szélére pedig a kettéhajtott enyves papírszalagot. A küllők fólia díszeinek hiányait aranyszínű akvarellel retusáltam. (4. ábra) A tároláshoz savmentespapírral bélelt, a tárgyhoz méretezett kartondobozt készítettem. 3. Az I. 56.56. leltári számú brisé legyező 18 küllőből és két záróküllőből áll, tüll borítású. Szélessége kinyitva: 36,5 cm. Záróküllő hossza: 18,8 cm. Vastagsága: 2,1 cm. A küllők füllel borított része festett fából készült, az alsó negyede és a záróküllők pedig teknocpáncelból. Utóbbi részeket áttört minta és tükrös, kör meg csillag alakú berakás díszíti. A küllőket a forgáspontban egy gyöngyház alátétes rézszegecs fogja össze. A tüllt több rétegben egymásra helyezett fém díszítményekkel gazdagították. A küllők vonalára cikcakkban varrták fel az ovális, kétlyukú tükrösöket. A köztük lévő szabad terüle208