A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Tóth G. Péter: Otthon és külvilág. Magánélet és nyilvánosság egy veszprémi polgár szemével (Dokumentumok a Laczkó Dezső Múzeum Adattárábó)

lomás körüli vitákat; városi szinten Ranolder János katolikus püspök beszédét, az új zsinagóga felszentelését, a lutheránus püspök beiktatását, a református templomban tartott gyászünnepélyeket, a polgári és az úri kaszinó rendezvényeit. Jelen tanulmányban az 1869-es képviselőválasztás eseményein keresztül mutatom be egy vidéki kisváros társadalmi nyilvánosságát. Az esemény elsősorban az aktív résztvevők, választásra jogosultak, képviselőjelöltek számára maradt a legjelentősebb, míg a rajtuk kívülálló személyeket valószínűleg csak a választás néhány napja tartotta izgalomban. Ez a felerősödés és eltűnés mutatható ki akkor is, ha azt vizsgáljuk, „kinek milyen mértékben és kinek mennyi ideig volt esemény az esemény"

1 Idézzük fel a választás tevékeny részesének, az akkori Veszprém megyei főispánnak, báró Fiáth Ferencnek szavaival az 1869-es képviselőválasztás napjait: „A koronázás után, melyben mint főispán részt vettem, s a magyar parlamentáris és miniszteriális kormány formának törvényes helyreállításával, a Deák-pártnak voltam tevékeny tagja. Es most már, a parlamentáris többség kormánya, azaz a párt-kormánynak lévén kitett bizalmi közege, az 1869-ik évi e megyében megejtett képviselői választáskor érvényesítettem befolyásomat, még pedig sikerrel. A képviselők többsége ekkor már Deákpártiakból választatott. / Megnyertük gróf Eszterházy Pált nagy nehezen. Megbukott általa az ugodi választó kerületben Nagy Ignácz, a bal párt híve. Fölléptettük a központban (Veszprémben) Késmárky Józsefet kívánsága ellen is; s ez lett a legizgatottabb választás, mert Nagy Károly, a bal párt híve, sok pénzzel dolgozott. Reggeli 9-től másnap reggeli 4 óráig tartott a választás; elvittük mind a két részről a betegeket is szavazni, karon vagy kocsin, - és csak egyetlen egy szótöbbséggel ugyan, de győztünk. [...] Veszprém vármegyéből küldött hét képviselőből - öt volt Deákpárti: a pápai kerületből Trefort Ágoston, a devecseriből gróf Zichy Manó; a zircziből Ányos István; az ugodiból gróf Eszterházy Pál; a veszprémiből Késmárky József. " Vizsgáljuk meg most mindezt Francsics Károly szemszögéből. Bár a választás napja 1869. március 17-én volt kitűzve a kampány már február elején, a báli és farsangi szezon kellős közepén megindult. Főhősünk naplójában először február 1-én foglalkozik a Veszprémben kibontakozó választási küzdelemmel. Francsics az utcán zajló eseményeket műhelyének ajtajában állva figyelte: „Nálunk is tehát Veszprémben, tegnap délután a 'balpárt', a Koronához címzett vendéglőben értekezletet tartott, afelett, hogy kit válasszanak követül? ... Csendesen, minden nesz nélkül oszlott szét a néhány száz főből álló gyülekezet. Úgyannyira csendesen, hogy még ma sem hallani egy szót se, hogy mi lett az eredménye a nagyszerű gyülekezetnek. / Nem úgy tett a 'jobb vagy Deák párt'. Ez ma délelőtt a 'Naphoz' címzett vendéglőben tartá értekezletét. Szinte csendesen, minden nesz nélkül. Egyszerre azonban déli 3 negyed 12 re jött egy néptömeg olyan 4 vagy 5 száz főből álló - két zászlóval, melyeknek elseje akkora volt, hogy hátul ketten vitték a nemzeti uszált, nehogy a nagy sarat türülje. A zászló közepére volt nagy bötükkel festve: „Éljen Kézsmárky Jósefl". Nevetséges dolog biz ez... a tisztelt 2ik alispány ur még ki sincs valósággal közösen kiáltva: máris igy tisztelegnek neki. / A népcsoport a nap vendéglőből indult ki, és a megyeházba ment, honnund a követjelölt Kézsmárkyt lakására késérvén; azon az utón melyen jött, zeneszóval visszament a 'Napba'. " Két nappal később, február 3-án déli 12 óra tájban Francsics éppen kedvenc időtöltésével foglalkozott, naplóját írta dolgozó szobájában, amikor a vásártér felől „nagy éljen! kiáltások és népzsibongás" hallatszott be hozzá. „ Egy néptömeg feketedett felém, mely az egész tért elborító. " (1867. február 1.) Bár Francsics nem volt aktív részese a helyi politikai nyilvánosságnak, de nem is volt passzív szemlélője. Ugyanis a helyi nyilvános események nem csak a „public place"-ekre korlátozódtak.

12 Francsics példája is bizonyítja, hogy bármely „nyilvános" viselkedés a magánélet számára is kommunikatív érvényű, és viszont, bármely magánéleti cselekmény „nyilvános" lehet, ha egy „mindenki számára- adott közös környezetben" történik. Ennek a közös környezetnek nem kell feltétlenül fizikai értelemben vett térnek lenni, hisz Francsics a fizikai környezetről alkotott mentális térképét használta általában viselkedése hátteréül. Szinte valamennyi általa „megélt" eseményt műhelye ajtajában vagy szobájának ablakánál állva figyelt meg. A Francsics által a városról kialakított mentális térkép, és több más médium segítségével aktív részesévé válhatott az eseményeknek. Az óriási méretű zászlók az ablakokban, a feliratok, a sok embert megmozgató - nappal felszalagozott, éjjel fáklyákkal kivilágított - felvonulások, a hangos éljen kiáltások, a cigányzene, az ünnepi alkalmakra tartogatott ágyúdörgések mind-mind lehetővé tették, hogy a szemlélő figyeljen az eseményekre. Francsics a figyeléssel párhuzamosan ál145