A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Regenye Judit: A lengyeli kultúra újabb lelőhelyei Veszprém megyében

pengeszerű szilánk 2 db, nyersanyaga dunántúli radiolarit, magkőfrissítő szilánk 1 db, nyersanyaga dunántúli radiolarit, Urkút-eplényi típus, magkő 3 db, nyersanyaga: 2 dunántúli radiolarit, az egyik Urkút-eplényi típus és 1 bakonyi liász tűzkő, magkőmaradék 4 db, nyersanyaga dunántúli radiolarit, 2 Urkút-eplényi, 1 hárskúti és 1 szentgáli típus, nyersanyag tömb, (ill. nyersanyag tömb vagy előmagkő bányaanyag) 8 db, ebből 4 Urkúteplényi típus, 1 bakonyi liász tűzkő, a többi pedig dunántúli radiolarit. A leletanyag igen kis számú, csupán annyi mondható el, hogy normális telepanyag a paticstöredék alapján állandó házzal, azaz nem csupán egy ideiglenes pásztor- vagy bányásztábor. Ezt fontos megjegyezni, amikor a lelőhely jellegét igyekszünk megállapítani. Az értékelés szempontjából a kőanyag játszik fontosabb szerepet. Pénzesgyőr-Halastóárki-dűlő I. Magyarország Régészeti Topográfiája (továbbiakban MRT) 4. kötetében a 66/6. számú késő bronzkori lelőhelynél szerepel, hogy Laczkó Dezső 1910-ben és 191 l-ben bütyökdíszes cserepeket gyűjtött.

22 Wolf Ernő azonosította a lelőhelyet, a késő bronzkori lelőhely közvetlen keleti szomszédságában megtalálható a Laczkó D. által említett "terjedelmesebb kőkori telep".

23 A zirci lelőhelytől 5 km-re nyugatra találjuk ezt a települést. Leletek: 1. Peremtöredék. Kis edény peremtöredéke, barna színű, kopott felületű. 2. Peremtöredék. Csonkakúpos tál elvékonyodó peremtöredéke, szürke színű, kopott felületű. 3. Oldaltöredékek. Díszítetlen oldaltöredékek barna, vörös, sárga és szürke színűek. 4. Tűzkő (6 db) A kerámia jellegtelen, lepusztult felszínű, a kőanyag a közeli nyersanyagforrásokat reprezentálja. 12 Lelőhelyek A salföldi lelőhely jelentősége abban rejlik, hogy a Balaton partvonalának közeléből, különösen az északi oldal nyugati partszakaszán eddig csupán 2 lelőhely volt ismert (Balatonakaii és Balatonszepezd). Egy szórványos adat is fontos lehet ilyen esetben a terület benépesültségének vizsgálata szempontjából. A kis festett csőtalp korábbinak tűnik a többi itt említett leletegyüttesnél, és szokatlan a lelőhely fekvése is, hiszen a homoktalaj nem jellemző a Veszprém megyei lengyeli kultúrába tartozó lelőhelyek szokásos talajválasztására. (Pusztán az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a protolengyeli korú Bakonyszűcs szintén homokra települt.) Ajka, Pénzesgyőr és Zirc azonos típusú lelőhelyek, mindkettő tűzkő-előfordulás közelében található. Ajka a fent már említett települési gyűrűhöz tartozik, amely a szentgáli Tűzköveshegy körül alakult ki. Ott a bánya kiaknázására és védelmére egy kilenc településből álló "gyűrű" veszi körül a tűzkő-előfordulást a korábban lakatlan vidéken, a kultúra települési tömbjétől elszakadva: SzentgálFüzi-kút, Szentgál-Teleki-dülő, Szentgál-Tobán, Ajka-Pál major, Ajka-Fekete-hegy, Ajka, Szent István u., Bánd, Herend-Csapberek, VároslődUjmajor. A települések életében a kőanyag feldolgozása szemmel láthatóan jelentős tényező volt, bár emellett a hagyományos neolitikus gazdálkodás szerepe minden jel szerint elsődleges maradt. A telepek sűrű elhelyezkedése a korábban lakatlan területen feltehetően a fokozott területvédelem, és ugyanakkor az intenzívebb kitermelés érdekeit szolgálhatta.

24 A lelőhelyek egymástól 4-8, a nyersanyagforrástól 3-9 kilométerre fekszenek csupán, és a feltárt leletanyag egyértelműen tükrözi a települések "ipari" jellegét. 25 Ajka- Szent István u. fekvése annyiban tér el a csoport többi tagjáétól, hogy a víz közelében, sík területen találjuk, nem pedig meredek domboldalon. Zirc és Pénzesgyőr hasonlóan tűzkő-előfordulás közelében, neolitikus települési szokásoknak kevéssé megfelelő helyen fekszik. Zirctől néhány kilométerre D-DK-re van Eplény az ottani természetes tűzkőlelőhellyel, Pénzesgyőr esetében a hárskúti tűzkő-előfordulás is számításba jöhet közelsége miatt. A települések szerepe a szentgáliak analógiájára kétségtelenül a tűzkő kitermelése lehetett. Erre utalnak egyébként Zircen a felszínen talált, helyi tűzkő anyagú, nagyméretű szilánkok,