A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Regenye Judit: A lengyeli kultúra újabb lelőhelyei Veszprém megyében

REGÉNYE JUDIT A LENGYELI KULTÚRA ÚJABB LELŐHELYEI VESZPRÉM MEGYÉBEN Veszprém megyében a lengyeli kultúrának jelenleg 64 lelőhelye ismert. (1. ábra) E kultúra feltárása volt az elmúlt évtizedben az őskoron belül a legintenzívebb a megyében, összesen 11 helyen történt kisebb ásatás, leletmentés vagy megfigyelés (Szentgál-Tűzköveshegy, Szentgál-Füzi-kút, Szentgál-Teleki-dűlő, Szentgál-Tobán, Ajka-Pálmajor, Ajka-Szent-István u., Városlőd-Újmajor, Salföld, Zirc, Pénzesgyőr, Veszprém-Madách u., Petőfi u.). A lengyeli kultúra településeinek kutatása az OTKA támogatásával

1 célzottan folyt, a véletlen előkerüléseknek kisebb volt a szerepe. A kutatás kiindulópontja a szentgáli Tűzkőveshegy, az ország legnagyobb tűzkő-kitermelőhelye, ahonnan a Dunántúl nagyobbik fele az egész őskor folyamán a pattintott kőeszközökhöz szükséges nyersanyagot nyerte." A bánya ásatását Biró Katalin végezte 1983-tól 1994-ig.

3 A hegy körül 1985ben és 1989-ben végzett terepbejárások eredményeként kirajzolódott egy olyan addig még nem ismert települési struktúra, amely szükségessé tette a további kutatást. Nyolc, a lengyeli kultúrába tartozó települést találtunk ugyanis a hegy körül 10 km sugarú körben (az ajkai határban 2, a szentgáli határban 3, továbbá Bánd mellett, Városlőd-Újmajorban és Márkó közelében).

4 Kilencedik lelőhelyként csatlakozik hozzájuk az itt ismertetendő Ajka-Szent István utca. 1998-ban pinceásás során került elő a Szent István u. 6. számú ház kertjében a leletanyag. A települések közül 1986-1988 között Szentgál-Füzi-kúton, 1995-ben Szentgál-Teleki-dűlőn, 1996-1997-ben Ajka-Pál-major lelőhelyen, 1998-1999-ben pedig Városlőd-Újmajorban folyt feltárás. Valamennyi ásatás kis felületet érintett csupán, célunk az volt, hogy értékelhető mennyiségű összehasonlító anyagot gyűjtsünk a már korábban feltárt KupEgyes

5 és Veszprém-Felszabadulás u.

6 lelőhelyek anyagához. Az itt ismertetendő 4 újabb lelőhely, amelyek anyaga önmagában jelentéktelen mennyiségű ugyan, de a fentiek összefüggésében érdekes, az említett kutatástól független, a véletlen előkerülés kategórájába tartozik, mégis szolgál új ismeretekkel a lelőhelyek elhelyezkedését, funkcióját illetően. Saliold-Fő u. 23. A lelőhely a salföldi tóra lejtő meredek domb oldalában található, belterületen. Talaja homok. A kultúrréteg 40 cm vastag, erősen erodált, illetve helyenként bolygatott, ennek tulajdonítható, hogy a leletek nem maradtak meg eredeti állapotukban. Építkezés során került elő 1998 nyarán egy késő bronzkori telep (Urnamezős kultúra) anyaga, továbbá egy csiszolt kőbalta, egy festett csőtalp töredéke és emberi koponyacsontok. Utóbbiak nyilvánvalóan kizárhatók a késő bronzkori telep anyagából, egy lengyeli kultúrába tartozó szétdúlt sír részei, amelyet már a késő bronzkori telep feldúlt. Lengyeli lelőhely a környéken eddig nem volt ismert. Leletek: 1. Kőbalta. (4. ábra 8.) Nyéllyukas átfúrt vésőbalta. Munkaéle vésőéi, enyhén ívelt, kissé tompa a használattól. A balta teste kaptafaszerű, elő és hátlapja vékony, hosszúkás, oldallapjai magasak. Fokéle eredetileg négyszögletes, szabálytalan, íveltre kopott, erős kopásnyomokat mutat, kalapácsként, ütésre használták. A lapokon használattól eredő kopásnyomok: főként a balta testével párhuzamos vékony rovátkák, néha a balta testére keresztben is. Az előlapon a fokéi felől sérülés kitörés látható. A nyéllyuk fúrása: a fúrómag negatívja összeszűkülő kúp alakú (a szűkülés minimális, 1 mm). A fúrás egy oldalról, a hátlapról 9