A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Regenye Judit: Előzetes jelentés a Lengyeli kultúra szentgáli telepének kutatásáról

REGÉNYE JUDIT ELŐZETES JELENTÉS A LENGYELI KULTÚRA SZENTGÁLI TELEPÉNEK KUTATÁSÁRÓL Szentgál nyugati határában, az Úrkútra vezető országúttól északra található a Füzi-kút néven ismert őskori lelőhely.

1 (1. ábra) Laczkó Dezső említi először római kori leletekkel kapcsolatban, de az 1903. évi Kérdőpontok szentgáli lapján kézírásával olvasható a későbbi kiegészítés: „újkőkori nyomok".

2 Rhé Gyula az 1911. évről szóló Jelentésekben szintén mint római kori lelőhelyet említi a Füzi-kút környékét.

3 Ugyanakkor a Túzköveshegy alján addig nem ismert kőkori településeket talált,

4 ezek - legalább részben nyilvánvalóan azonosak lehetnek azokkal a műhelyfoltokkal, amelyeket T. Biró Katalin határozott meg a későbbiekben.

5 Az ásatás közvetlen előzménye T. Biró Katalin túzköveshegyi kutatása volt, amelyet 1983 és 1985 között folytatott a környék legjelentősebb kőnyersanyag-kitermelőhelyén. A kitermelőhely kutatásával párhuzamosan szükségesnek látszott a környező települések részletes feltérképezése, tekintettel a régészeti kultúráknak a nyersanyagforráshoz való viszonyára, első lépésként földrajzi értelemben. Ezért 1985-ben, majd 1989-ben terepbejárást végeztünk a környéken. A terepbejárás a lengyeli kultúra tekintetében meglepő eredményt hozott. A szentgáli Tűzköveshegy kívül esik ugyan azon a területen, amely a neolitikumban megtelepedésre alkalmas volt, ennek ellenére a lengyeli kultúra 8 lelőhelyét találtuk mégis a hegy közvetlen közelében.

6 A lelőhelyek egymástól és a nyersanyagforrástól néhány kilométerre fekszenek csupán, és a felszíni leletek alapján egykorúnak látszanak. Ennek a települési gyűrűnek egyik tagja az itt ismertetendő Füzi-kút. Ásatására 1986 és 1988 között került sor. Lehetőségeink csak mintegy 300 m

2 feltárását tették lehetővé. A település egy meredek domb oldalán található, kiterjedése jelenlegi ismereteink szerint 500x700 m. Északi határát nem ismerjük, mert a dombtetőt erdő borítja, a déli határ lent húzódik a domb alatti sík területen, de tekintve, hogy a domb igen meredek, itt az erózió hatásával is számolnunk kell. Természetes vízforrásul a domb lábánál három kút szolgál, ezek feltehetően ősi források. Feltételezésünket megerősíti, hogy a lelőhelynek nevet adó kút építményét Laczkó Dezső római eredetűnek vallotta.

7 Folyóvíz ma nincs a környéken. A domboldal tagolt, ÉD-i irányú árok osztja két részre. Feltételezésünk szerint valaha több ilyen természetes vízlevezető árok keletkezett és töltődött fel. A rétegviszonyok a következők: mintegy 20 cm vastag szántott humuszréteg alatt igen kemény, vörös színű agyagréteg következik, ennek vastagsága változó (50-80 cm), majd a löszt találjuk.

8 A feltárás eredményei /. objektum Az 1986. évi ásatás megkezdésekor, az 1. kutatóárok nyugati felében már igen csekély mélységben (18 cm a felszíntől mérve) paticsos omladékot találtunk. Ez az omladék 40 cm mélységben két kisebb területen kemény, egységes felületet képezett, a köztük levő részen is folytatódott, de kevésbé tömören. Az omladék szabálytalan alakú, határai nem rajzolódtak ki élesen, mérete kb. 2 m x 2 m. (Ennél eredetileg természetesen jóval nagyobb lehetett, ez az egységessé összeállt felület mérete.) Feltehetően egy ház omladékáról van szó, bár a paticsréteg alatt padlót nem sikerült találni. Ez a talajviszonyok ismeretében nem meglepő (2. ábra) Az omladék alatt gazdag leletanyagot találtunk. A leletanyagot objektumként, némileg rövidítve közöljük. Olyan, az anyagra általánosan érvényes jellemzőkre, mint a homokkal és kaviccsal való soványítás, a durva, sérült felület, nem térünk ki 1. Barna, belül szürke, jól égetett, bikónikus oldaltöredék éles törésvonallal, halványan érzékelhető fekete sávos festéssel. (7. ábra 1.) 2. Szürke, jól égetett, ovális aljú, meredek oldalú, enyhén tölcséres nyakú tál, oldalán ferde és kis, kerek bütyök, valamint peremén és oldalán vörös festés nyomával. (11. ábra 18.) 3. Szürke, barna foltos, belül vörös, jól égetett mély tál bevagdalással díszített perem- és oldaltöredékei nagy, kerek bütyökkel. (6. ábra 2., 16.) 69