A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Torma István: Veszprém megye az újkőkorban és a rézkorban (Településtörténeti vázlat)

TORMA ISTVÁN VESZPRÉM MEGYE AZ ÚJKŐKORBAN ÉS A RÉZKORBAN

1 (Településtörténeti vázlat) A régészeti lelőhelyek szisztematikus felkutatásának igénye a magyar régészetben a múlt század második felében merült fel, de az ilyen jellegű kutatások elszigetelt egyéni kezdeményezésként folytak. Az 1950-es évektől kezdve a budapesti egyetem régészeti tanszékén több olyan szakdolgozati témát adtak ki, amelyek egy-egy kisebb természetföldrajzi vagy közigazgatási egység régészeti lelőhelyeinek felkutatását és feldolgozását tűzték ki célul. A rendszeres terepbejárásokra épülő szakdolgozatok sok jelentős adalékkal járultak hozzá Magvarország régészeti lelőhelyeinek megismeréséhez. így például Kalicz Nándor tiszazugi terepbejárásaiból vált ismertté először a vonaldíszes kerámia nagyfokú elterjedtsége az Alföldön. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportja 1961-ben indította el a Magyarország Régészeti Topográfiájának elkészítéséhez szükséges kutatásokat. A topográfiai sorozat közigazgatási egységek szerint tárgyalja a lelőhelyeket az őskortól a későközépkorig. A topográfiai kötetek a múzeumok, különféle gyűjtemények régészeti és adattári anyagán, valamint a szakirodalom adatain kívül elsősorban a feldolgozott terület alapos terepbejárásának eredményeit tartalmazzák. A lelőhelyeket 1 : 50 000es léptékű községtérképeken és korszakok szerint összeállított 1 : 100 000-es léptékű áttekintő térképeken ábrázoljuk. A helyi múzeumokkal történő szoros együttműködéssel 1972-ig elkészült és négy kötetben megjelent Veszprém megye régészeti topográfiája. Két további kötet nyomdában van, ezenkívül jelenleg további három kötet területén folynak előkészítő munkák. A régészeti topográfiában feldolgozott területeket és az egyetemi szakdolgozatokhoz terepbejárásokkal átkutatott területeket összeadva megállapíthatjuk, hogy Magyarország területének kb. 1/5 részén folytak már topográfiai jellegű kutatások. Minthogy a topográfiai kutatásokba bevont területek az ország különböző természeti adottságú tájain helyezkednek el, néhány megfigyelés máris általános érvényűnek tekinthető. A rendszeres terepbejárások általában jelentősen megnövelik a lelőhelyek, elsősorban a települések számát. Például Békés megyében a Körös-kultúra magyarországi elterjedési területének alig egyhatod részére szorítkozó Szeghalom környéki terepbejárások megkétszerezték a kultúra hazai lelőhelyeinek számát. Hasonló a helyzet Veszprém megyének déli, már korábban is viszonylag intenzíven átkutatott részén is, ahol a terepbejárások általában megkétszerezték az őskori kultúrák lelőhelyeinek számát, sőt a badeni kultúránál háromszoros, az újkőkori vonaldíszes kerámiánál négyszeres gyarapodást tapasztalhatunk. A lelőhelyek számszerű gyarapodásánál sokkal fontosabb azonban, hogy megfelelő intenzitású terepbejárásokkal csökkenteni lehet a korábbi kutatás egyenetlenségeiből származó különbségeket az egyes területek és korszakok között. Optimálisan sikerül megközelíteni az egykor létezett települések számát. A terepbejárások adatokat szolgáltatnak a földrajzi környezet szerepének tanulmányozásához. A természeti környezet és az őskori települések közötti viszony vizsgálatára különösen alkalmas a topográfiai szempontból teljesen feldolgozott Veszprém megye, amely a Balatontól É-ra, a Dunántúl közepén fekszik. Veszprém megye területe több, egymástól élesen eltérő jellegű tájból tevődik össze; legnagyobb része a Dunántúl három nagytája között oszlik meg. DNy-ÉK-i irányban húzódik rajta keresztül a Dunántúli-középhegység két tagja, a mészkőből és dolomitból felépült Keszthelyi-hegység és a 700 m magasságot elérő Bakony. A megye ENy-i részét a Bakony északi oldalát kísérő kavicsos törmelékkúpból kialakult dombvidék (Bakonyalja) és a Kisalföldhöz tartozó Marcal-medence homokos-kavicsos síksága foglalja el. A részben alföldies jellegű dombvidéknek, a Mezőföldnek Ny-i sarka nyúlik be a megyébe. Külön kell megemlíteni a Bakony alacsonyabbra süllyedt részét, a 3-400 m magasan fekvő, változatos felépítésű, kisebb medencékkel tagolt Balatoni-felvidéket. A megye vízrajzi rendszerét a Balaton jelenlétén kívül a Bakony határozza meg. A környezetnél csapadékosabb hegység (évi 7-800 mm) forrásokban és felszíni vízfolyásokban gazdag; a patakok vagy a Balatonba vagy folyók közvetítésével a Dunába folynak. 63