A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kópházi Ferencné: Kalendáriumainkról

írásaikat (Fazekas Mihály, Vajda Péter, Eötvös Károly), így az ún. magas irodalom bejutott a népi művelődésbe. A tartalommal együtt megváltozott a formátuma is: megjelenik a nagy, a közepes és a kis naptár. A nagy (pl. Honni Vezér) és a közepes (pl. Mezei Naptár) az igényesebb, színvonalas kultúra közvetítői gazdagabb információkkal, míg a kisnaptárak tartalma hagyományos maradt. Ezzel kezdetét vette a kalendárium hármas tagolódása, amely a XX. század elejéig volt meghatározó. A forradalom és szabadságharc elbukása után a kalendárium szinte az egyetlen nyilvános fórum, ahol a felvilágosodás és a polgárosodás eszméit hirdethették. Ezt a szerepet ismerte fel Jókai Mór, Tompa Mihály, Vajda Péter, Vahot Imre, akik a kalendárium lapjain jelentették meg adomáikat, elbeszéléseiket, verseiket. A naptárak közmegbecsülésnek örvendtek, különösen „István bácsi Naptára", amelyről részletesebben a dolgozatom második részében írok. A kiegyezés utáni szabadabb légkörben a kalendárium elvesztette jelentőségét. Nőtt az egyéb kiadványok száma (hírlap), az irodalom önállósult, s csak többedrangú anyaghoz jutott hozzá a kalendáriumszerkesztő. Ennek ellenére aránytalanul sok kalendárium jelenik meg. A földművesek, iparosok a vásárokon továbbra is keresték a naptárakat, körükben tovább él a tisztelete. Veres Péter így vall a naptárakról: „Mikor az új év közeledett mindig rimánkodtam nagyanyámnak és édesanyámnak, hogy vegyék már a kalendáriumot, mert a tavaly regényfolytatás amit közben sokszor elolvastam, nagyon izgatott... S azután, ha valamelyik ismerősünkhöz mentünk tanyázni, én mindig csak a falra akasztott vagy tükör mögül kipirosló kalendárium után áhítoztam."

6 A kalendárium helye a tiszta szoba volt a Biblia és a hivatalos iratok mellett. A két világháború között a hatalom kultúrpolitikusai kezében eszközzé vált a népszerűsége és a nagy példányszáma miatt. Ezzel nőtt az ideológiai szerepe: egyházi naptárak, szakmai naptárak, reklámnaptárak jelentek meg. Színvonaluk csökken, sőt a papírhiány miatt a kivitelezésük is. Elvesztette ismeretterjesztő és szépirodalmi vonzerejét. Egy kis fellendülést hozott még a kalendárium kiadásban az 1948. évi centenárium. Minden megye saját naptárat adott ki, de ennek sajnos nem volt folytatása. A paraszti háztartásokban megváltozott a helye, kevésbé fontos helyre került, ez bizonyítja értékének csökkenését. Ez a minőségi silányodás az oka a kalendáriumról elterjedt egyértelmű negatív véleménynek. Összefoglalóan tehát hol a helye a kalendáriumnak a kultúrában? Az ún. magas kultúra és a népi kultúra közötti összekötő szerepe vitathatatlan. Alapfunkciói (tájékoztatás, ismeretterjesztés, szórakoztatás) révén szervesen beépült a nép életébe, s tartalmi elemei a népi kultúra részévé váltak. Mátray Gábor így értékeli a kalendáriumot akadémiai fölolvasásában: „A naptárak értéke nem olly csekély, mint legtöbben vélik. Erről legbizonyosabbá tétetik ki a régibb századbelieket forgatja. Érdekes adatokat talál azokban a nyelvész, történetbúvár, csillagász, mezei gazda, természetvizsgáló, államtudós stb., kivált ha figyelemmel viseltetik azon kézirat jegyzemének iránt is, mellyeket gondos házi nők és gazdák saját kezeikkel iktattak a naptár fehér lapjaira."

7 István bácsi naptára „Ez volt az első igazán népnevelő, népművelő naptár Magyarországon a szó igaz értelmében, amely ismereteket és erkölcsi nevelést adott a falu népének a régi ponyva ízléstelenségei, babonái nélkül s a korábbi néplapok politikai propagandája nélkül"

8 - írja Trócsányi Zoltán. A naptár 1856-ban indult, alapítója Mayer István с püspök. Mayer István (1813—93) munkássága a magyar népnevelés terén igen jelentős volt. 1813-ban Mocsonokon született. Iskoláit Érsekújvár, Nyitra, Esztergom és Nagyszombat intézeteiben végezte. 1834-ben a báró Sennyey családnál nevelő, közben Pesten jogot és rézmetszést tanul. 1835-ben indul irodalmi munkássága. A Tudományos Gyűjtemény lapjain polemizál Vörösmartyval a kettős mássalhangzóról. Ezt követően sorra jelennek meg neveléstani munkái: Népneveléstan (1845), Egészségtan a nép számára (1847), Ezer műkereszt (művészi mintagyűjtemény)... A legnagyobb népszerűségre a naptárai révén tett szert, „mellyeket családos házigazdáknak és gazdasszony oknak, népnevelőknek, helségelölj ároknak, iparosoknak és földmívelóknek" írt, szerkesztett.

9 Az üres lapok bejegyzéseiből kiderül, hogy olvasói tanítók, papok, gazdatisztek, mezővárosi iparosok, parasztok köréből került ki. Ideálja a szorgalmas, vallásos, mértéktartó, művelődő, hazaszerető kispolgár. Erről így ír az első számának beköszöntőjében: „Szíves üdvözlet mellett István bácsi naptárával beköszöntvén, tisztelt hazánkfiainak ki kell jelentenünk, hogy oly házi baráttá kívántuk alakítani, mely a béke malasztjai mellett a családi boldogság emelésére, a közértelmiség és míveltség terjesztésére, a gazdászat- és iparnak előmozdítására, s így a népnevelés-, közjólét- és édes hazánk fölvirágzására jótékonyan hasson..."

10 1870-ig minden szám első oldalán a beköszöntő áll, amely egyrészt üdvözlés, jókívánságok az új évre, másrészt az elmúlás feletti elmélkedés. Később ezen a helyen közölték a kamatszámítási táblázatot, cselédbéreket, hirdetéseket, ami a megváltozott polgárosodó értékrendre utal. A naptári rész tartalmazza az uralkodó planéta jövendöléseit, az egyházi ünnepeket „melyeken minden színjáték és nyilvános mulatság" tiltva van. A hónapok felsorolása után időjóslást és jotanacsokat közöl, ami visszautal a hajdani divatos asztrológiai jóslásokra. Új jelenség e jóslásokban, hogy tükröződik bennük a földhöz való megváltozott viszony. Az életszabályokat neves írók írták: Berzse590