A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kópházi Ferencné: Kalendáriumainkról

KÓPHÁZIFERENCNÉ KALENDÁRIUMAINKRÓL „A Kalendáriom még maga az az egyetlen egy könyv, mellyet a Magyar, - ha semmi más szépnek olvasását se tudná megszeretni voltaképen, - minden időben fog vásárolni és olvasni. Ezen az ereszen egyedül lehet és kell is terjeszteni a legközhasznúbb esméreteket... azért a Kalendáriom nem kicsiny rubrika Literaturánkban"

1 - írja Edvi Illés Pál 1829-ben. Mi tehát a kalendárium szerepe a magyar művelődéstörténetben? A vélemények megoszlanak. Sokan nem tartják az egyetemes kultúra részének, mások épp a pozitív szerepét hangsúlyozzák túlzottan. Tömeges előfordulásuk miatt a hatásuk vitathatatlan. „A magyar köznép nagy részének sok száz éven keresztül a kalendáriumok és a csíziók voltak legfőbb szellemi táplálékai."

2 A kérdés megválaszolásához bevezetőül nézzük meg röviden kialakulásának, létrejöttének történetét. A kalendáriumot szükséglet hozta létre. A mindennapi életben számon kellett tartani a jeles napokat, az elvégzendő feladatokat, pontos időpontok kellettek a gazdasági ügyletek lebonyolításához... Az elnevezése latin eredetű, a Calendae szóból származik, amely a hónap első napját jelenti.

3 Tulajdonképpen egy évre szóló, nyomtatott naptárról van szó, ami önálló kiadásban, vagy egy-egy hírlap mellékleteként jelent meg.

4 Az első, a maihoz hasonló nyomtatott naptár Regiomontanus szerkesztésében 1474-ben látott napvilágot. Magyarországon 1538-ban Székely István történetíró jelentetett meg kalendáriumot. Ez a munka azonban még öröknaptár volt. Az első Magyarországon nyomott, egy évre szóló kalendárium Kolozsvárott készült 1573-ban. A kalendáriumok szerkezete és főképp a tematikája évszázadokon át az igények szerint változott, de a két alapvető rész állandósult: naptári, időszámítási rész és a prognosticon, oktató rész. A naptár részben találjuk a hónapok felsorolását, a hónapábrázolásokat, a jeles napokat, és az általában kis versikékbe szedett időjárási prognózisokat. Az oktató rész tartalma állandóan változott. Jövendölés, szórakoztatás, krónika, hasznos tudnivalók (vásárok, tiszti címtárak, postajáratok stb.) alkották. A két rész aránya függött a kalendárium szerepétől a változó társadalmi kommunikációs rendszerben. A XVI-XVII. században a kalendárium elsősorban időjelző funkciója révén volt fontos. A naptári részen kívül egészségügyi ismereteket, jövendölést, időjóslást tartalmazott. Ezek a jövendölések nem egyszerűen babonák voltak, hanem alapjuk az asztrológiai világkép, amely szerint a csillagok mozgása, a Hold fázisai határozzák meg az emberi test állapotát, a mezőgazdasági munkák eredményességét. Olvasóközönsége egy szűk nemesi, olvasni tudó rétegből került ki. A XVIII. században a polgárosodás megindulásával új igények merültek fel a kalendáriummal szemben. A változatlan külső mellett gazdagabb, szórakoztatóbb, igényesebb tartalommal adták közre. 1780-ig Magyarországon nem jelent meg magyar nyelvű hírlap, így tájékoztató funkciót is ellát a kalendárium. Aktuális híranyagot közöl, igaz csak évente, s a bécsi és más külföldi sajtóból válogat. Ugyanakkor az eddigi moralizáló-tanító célzat mellett előtérbe került a szórakoztatás igénye. Megnő a kisprózai része és egyenrangúvá válik a gyakorlati célú funkcióval. Mi volt az oka e változásnak? Mária Terézia és II. József oktatási törvényei hatására ugrásszerűen megnőtt az írni-olvasni tudók száma a provincializálódott kisnemesi, kisertelmisegi, mezővárosi polgári réteg körében. E réteg számára sajnos egyetlen olvasmány a kalendárium volt, ami ennek az igénytelenebb művelődésnek igyekezett is megfelelni. Az elkövetkező időszakot (1820-1848) a kalendárium virágkorának nevezhetjük. A naptárkiadók felismerték, hogy a reformkor eszméi, a népfelvilágosítás, ismeretterjesztés a kalendáriumon keresztül valósítható meg. E szellem legjobb képviselője Fazekas Mihály, aki a Debreceni Magyar Kalendáriumban így ír: „Kalendáriumunkat pedig az üres levegőből merített jövendőmondások helyett gyönyörködtető, szívet nemesítő, tanító és közhasznú toldalékkal kívánjuk kedvessé és érdemessé tenni."

5 Sorra jelennek meg a „közhasznú és mulattató" naptárak, amelyek a falusi néphez is eljutottak. Az igényesebb szórakoztatást szolgálják a kor jeles írói, költői, akik a kalendárium oldalain jelentették meg 589