A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

V. Fodor Zsuzsa: IV. Károly visszatérési kísérletei

7. ábra. IV. Károly király kolostori lakószobája tihanyi fogsága idején Abb. 7. Das Wohnzimmer des König Karl IV. im Kloster während seiner Tihanyer Gefangenschaft ség a király visszaérkezésének hírére szigorú házkutatást tartott az ismertebb monarchista vezérek lakásán, hogy ezeknek esetleges közreműködését a magyarországi eseményekben megállapítsa. Bécs és a vidéki városok munkásságának bizalmi emberei gyűléseket tartottak és megtették az intézkedéseket az esetleges ellenforradalmi kísérletekkel szemben.

26 Prágában a hír vétele után Masaryk és Bene§ részvételével azonnal összeült a minisztertanács, majd megbízták a budapesti csehszlovák követet, hogy az olasz és a délszláv követtel együtt tegye meg a demarsot a magyar kormánynál és teljes nyomatékkal mutasson rá azokra a veszélyekre, amelyek Európát a Habsburgok visszatérése következtében fenyegetik.

27 22-én délelőtt Budapesten is ülésezett a minisztertanács, amelyen a kormány elhatározta az ellenállást és - számos intézkedés mellett - azt, hogy az eseményekbe azonnal beavatja a nagyhatalmakat. A szövetséges fóhatalmak képviselői 22-én délelőtt megjelentek Bánffy gróf külügyminiszternél és Károly király visszatérésének hírére jegyzéket nyújtottak át. Ebben emlékeztették a magyar kormányt az általuk 1920. február 2-án hozott határozat szövegére, amely a béke alapjait veszélyeztető Habsburg restauráció elítélését tartalmazza. „Anglia, Franciaország és Olaszország képviselői azt remélik, hogy a magyar kormány kiadja a szükséges utasításokat arra nézve, hogy a volt államfő azonnal elhagyja Magyarországot, tekintettel azon végső veszélyre, amelyet tartózkodásának meghosszabbítása Közép-Európa békéjére jelentene. El kell hárítaniuk minden felelősséget arra az esetre, ha annak következtében, hogy a magyar kormány saját hibájából nem járulna hozzá ezen kívánság teljesítéséhez, súlyos események következnének be."

28 A hivatalos tiltakozásnak a három antant képviselő Bánffy kérésére Horthynál adott nyomatékot. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia képviselői ugyancsak megjelentek a külügyminisztériumban és a leghatározottabban tiltakoztak Károly királynak a magyar trónra való visszahelyezése ellen. Kijelentették, hogy „... amennyiben a magyar kormány nem volna abban a helyzetben, hogy Közép-Euórópa békéjének megzavarását megakadályozza, a kisantant kormányai maguk fognak a béke fenntartására szükséges intézkedéseket foganatosítani." Bánffy megismételte a képviselőknek a kormány álláspontját.

29 A nagyhatalmak tiltakozását és a kisantant bevonulással kapcsolatos fenyegetését emelte ki Horthy abban a levélben, amelyet Vass Józseffel és Ottrubay Károly vezérkari ezredessel küldött az ex-uralkodónak. A már Komáromba jutott Károly azonban nem volt hajlandó átvenni a kormányzó levelét, sőt a felajánlott tárgyalást is elutasította. A katonai eskü megtartásában hitt, amikor azt remélte, hogy sikerül az ellenállási műveletekkel megbízott Nagy Pál tábornokot az б oldalukra állítani. Ez persze nem következett be, s egyértelművé vált a kormányt támogató egységekkel való összeütközés elkerülhetetlensége. Az október 23-i budaörsi csata, amely mindkét oldalról halottakat és sebesülteket, közöttük sok egyetemi hallgatót követelt,

30 az antikarlista erők fölényével ért véget. Károlynak bármilyen komoly elhatározása volt a hatalom visszaszerzése, vérontás útján nem akart magyar király lenni. A harcok megszűntével szembe kellett néznie a kormány részéről Kánya Kálmán külügyminiszter-helyettes által előadott kemény fegyverszüneti feltételekkel. Ezek között a trónról való le562