A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Nagybákay Péter: Veszprém és a kézművesipari kutatások
dunántúli végvári céhek egymásnak adták át, vagy kölcsönözték céhszabályaikat. így a nagyvázsonyi szabók még 1691-ben is a „veszprémi végházban lakozó nemes szabó céhbeli jámbor mesteremberektói ' ' kapták artikulusaikat. 22 A végvári céhek iparűző tagjai egyidejűleg rendszerint a várőrség tagjai is voltak, katonai fegyelem alatt állottak, neveikkel a zsoldlistákon is találkozunk. A nagyvázsonyi végházban „lakozó és vitézlő" csizmadia, lakatgyártó szíjgyártó, csiszár, szűcs és ötvös mesteremberek még jóval előbb 1657-ben a kis-komáromi „végház" mestereitől szerezték rendtartásaikat. 23 Valószínűleg ugyanezen a végvári láncolati úton jutott hozzá a veszprémi kovács, csiszár, szíjgyártó és nyerges céh is 1578-ban az első ismert XVI. századi céhleveléhez, amely a tihanyi vár hasonló céhétől származik. 24 - A másik XVI. századi veszprémi céhprivilégium a lakatosoké, amelyet Nagyszombat városa állított ki 1584-ben. 25 Mindez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a városra annyira jellemző alapanyaggyártó bőripar, a tímárok és vargák mestersége még ezeknél is korábbi szabadalom-levelek alapján folyamatosan dolgozott a Séd vizén. Erre utal a vargacéhnek egy 1725-ből származó irata, amely az 1473, 1596, 1600, 1655 és 1699-es évekből származó „régebbi articulusok" megerősítését említi, 26 Vajkai Aurél egyik tanulmányára hivatkozva. 27 Mivel ezek az évszámok pontosan megegyeznek az esztergomi vargák és tímárok privilégiumleveleinek dátumával, 28 valószínű, hogy a veszprémiek kezdettől az esztergomiak rendszabályai szerint éltek és míveltek. 1696-ban a várőrség végleges megszűnésekor készült összeírás 29 szerint kereken 20 mesterségnévből képzett családi név szerepel - természetesen többszörösen - a vári és városi kimutatásokban (Bognár, Borbély, Csapó, Csiszár, Csizmadia, Gerencsér, Gombkötő, Kovács, Lakatgyártó, Molnár, Nyereggyártó, Ötvös, Pintér, Puskagyártó, Szabó, Szijjártó, Szűrszabó, Takács, Tobak, Varga, Vasáros.) Mindez azt mutatja, hogy a XVQ. századi Veszprém gazdasági életében a céhek lassacskán ismét visszazökkennek eredeti békebeli szerepükbe és mint Hungler írja: „nyomon követhető, hogy a várőrség lépésről-lépésre polgáribb foglalkozásokra" kezd áttérni. 30 A már említett tímár, varga, kovács, csiszár, szijjártó, nyerges és magyar lakatos céheken kívül a XVII. század derekától kezdve a következő céhek tevékenységéről is tudomásunk van: Takácsok 1644 31 Gombkötők 1672 36 Borbélyok 1649 32 Csapók 1675 37 Szűcsök 1652 33 Német lakatosok 1676 38 Molnárok 1663 34 (puskacsinálók) Csizmadiák 1665 35 Asztalosok 1677 39 Szabók Tímárok Tobakok Bognárok 1688 40 Fazekasok 1703 44 1692 41 Vásárműves és 1692 42 szűrszabók 1706 45 1698 43 Külső molnárok 1708 46 A XVIII. században főképpen az új igények és a békés építőmunka követelményeit kielégítő mesterségek képviselői alakítanak új céheket. Ekkor tűnnek fel a 1767 52 1779 53 1779 54 Csutorások 1726 47 Pintérek Német vargák 1753 48 Mészárosok Kalaposok 1765 49 Pékek (süvegesek) Német szabók 1766 50 Kapcások, 1781 55 Ácsok, kőművesek, (harisnyakötők) kőfaragók 1761 51 kesztyűsök Részben az új német divat, részben a barokk kor lázas építő lendülete hívja életre ezeket a szervezeteket. A XIX. század elején már csak mindössze három céh alakul: Német kalaposok Esztergályosok Kötelesek, szitások, kefekötők 1820 56 1824 57 1846 58 A többi mesterségek közül csak a török végleges kiűzése után, a századfordulón jelennek meg az alábbi mesterségek szabadalomleveleikkel: Meg kell itt említenünk, hogy a mészárosok és a Séd vizén működő molnárok céhszervezetei kétségtelenül korábbi eredetűek, hisz a 8 mészárszék már a XV. században fennállt, így céhszervezetük bizonyára már a középkorban is működött, a molnárok korábbi szervezkedése is valószínű, de a molnármesterség speciális jogi helyzete (szoros kapcsolatuk és függőségi viszonyuk a túlnyomóan egyházi földesurakkal) miatt ez hitelt érdemlően mégsem bizonyítható. - A vízigényes bőr- és gyapjúipar is - a helyi kedvező természeti adottságok miatt - alighanem céhszervezetileg is jóval korábbi eredetű. A már fent említett tímár-varga céh is valószínűleg az elsők között lehetett, és nemcsak a XV. század vége felé, hanem a később ismertetésre kerülő ún. Klauzál-féle 1848-as összeírás megjegyzése szerint - ha hihetünk neki már 410 évvel korábban, tehát 1438 körül fennállott. 59 A gyapjúműves csapók rendtartásai pedig már 1640-ben biztosan megvoltak, mert ekkor vették át tőlük a pápaiak. 60 Mint a fentiekből kitűnik, a XIX. század elején kereken 30 céh működhetett Veszprémben, és ez egy átlagos, nagyobb magyar mezőváros akkori kézművesipari szintjének kb. meg is felel. Nem beszéltünk most itt szándékosan külön azokról a már említett nehézségekről, amelyek az egyházi földesuraság alatt álló püspöki városokban, így Veszprémben is, a polgári réteg gyorsabb, szabadabb kibontakozását és ezen belül a kézművesipar fejlődé505
