A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Koncz Pál: Imre Géza ajkai nyomdász és könyvkötő

nyomda. A gépek, szedőszekrények egy 8x4 méteres helyiségben; a papíranyag és a késztermékek, a kiszereló-asztal egy 3x4 méteres kisebb szobában voltak elhelyezve. A képen szereplő négy férfi (jobbról balra haladva): Imre Géza nyomdász-tulajdonos; Drexler Jenő bányatisztviselő, ajkacsingeri lakos, nagyobb megrendelések idején alkalmi kisegítő; Urbán Iván, Budapestről szerződtetett képzett nyomdász-segéd; Mayer Géza fodrász, Imre Géza mostohaapja. Mivel Mayer 1941-ben halt meg, így a felvétel korábbi. (A falon látható plakát pontosíthatná a datálást, de eddig nem ismerjük példányát). A képen szereplő mindkét nyomdagép pontosan azonosítható. Az előtérben egy tégelyes gyorssajtót, ún. amerikai „Liberty" sajtót vesznek körül. Egyszerűen „taposónak" is nevezték a nyomdászok, mivel mechanikáját egy lábpedállal mozgásba hozott lendkerék működtette. Síkfelületről síkfelületre nyomtatott, max. 300 x 400 mm felületen. Gyengébb nyomást, kevés festékezést kívánó kereskedelmi és aprónyomtatványok készítésére volt alkalmas.

13 Weiler és Degener által 1853-ban az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett gép. Magyarországon az 1870-es évektől terjedt el igen nagy mértékben.

14 (10. ábra) Kis részletekben, átalakításokban eltérő, de lényegében azonos két tégelysajtó szerepel a Budapesti Történeti Múzeum kiscelli nyomdászattörténeti állandó kiállításában. Egyikük egy Liberty típusú Victoria, „Róna József Budapest" cégjelzéssel, másikuk jelzése „Klein Ernő Budapest Grafikai Gépgyár és javítóműhely". Azonos amerikai taposót működtetnek a gyomai Kner Nyomdászattörténeti Múzeum kiállításában is. Utóbbi ún. Lóser-féle típus, cégjelzése: „Joseph Anger und Schöne, Wien". Veszprém megye területén 1887-ben nyolc gyorssajtó működött; ezek közül amerikai tégelysajtó 4 darab, de a XX. század első évtizedére már minden nyomda rendelkezett ilyennel.

15 A balatonfüredi Iglói János-féle nyomdában lévő lábpedálos, körforgó-tányéros amerikai sajtót később már villanymotorral működtették.

16 Veszprémben, a Budapesti úton egykor állt Erzsébet Szálló átalakított épületében 1949 után rövid ideig különféle volt magánnyomdákból származó hat „tégelyt" alkalmaztak.

17 Özv. Imre Gézáné így emlékezett: „Ilyen gépünk kettő is volt, az egyik használaton kívül, szétszedve állt. Mi amerikai lehúzónak hívtuk." A fénykép jobbszélén látható részlet arra enged következtetni, hogy az a másik Liberty berakólapja, balra mellette - ugyanúgy, akárcsak a jól látható másik gép mellett is - alacsonyabb anyagasztalka. A berakólap mérete, magassága azonos a középen álló gépével. A mesterözvegy visszaemlékezése tehát a háború utáni hároméves periódusra vonatkozik: akkor már csak egy gépet működtettek. Az 1935-1941 között készült nyomdafelvételen látható másik gép a fal mellett, a baloldalon még régebbi típusú magasnyomó sajtó, melyet Imréék (is) 11. ábra. „Columbia" típusú könyökösprés NÓVÁK nyomán. Imre Géza által használt géptípus Abb. 11. Kurbeldruckpresse „Columbia" nach NOVAK. Von Géza Imre gebrauchte Maschine csak „Gutenberg lehúzónak" neveztek. Egyes helyeken könyökösprésnek ismerték. Ez a csuklós rendszerű, öntöttvas állványzatú kézi nyomósajtót az amerikai G. Clymer alkotta meg 1810-ben. „Columbia Press" néven került Európába. Közismert, hogy a pesti Landerer és Heckenast nyomdában ilyen sajtón nyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dalát és a „Mit kíván a Magyar Nemzet?" című röplapot 1848 március idusán.

18 (11. ábra) A híres Landerer-Heckenast Columbián kívül másik ismert ilyen példány a pápai Református Főiskolai Nyomda gépe.

19 Itt említem meg, hogy Imre Géza 1940 körül tervbe vette nyomdája korszerűsítését; egy nagyobb nyomóerejű új gépet szeretett volna beszerezni. Hosszú ideig a falra kitűzve lebegett szeme előtt egy német reklám-prospektuslap: egy ún. Heidelbergi, 57 x 77 mm-es SBG gyorssajtó képe. Ez egy egyfordulatú, „egytúrás" rendszerrel működő gép volt, melynek megvásárlása jó ideig reálisnak tűnt. A fényképen egy hosszabb, teljes szedőszekrény látható a háttérben, ill. egy nyitott állványon álló másik betűszedő szekrény részlete baloldalt. A hagyományos beosztás, elrendezés szerint a szedőszekrény középső, vízszintes szedőasztal-része mögött és kétoldalt ferde síkban megdöntött, rekeszekre osztott tárolók voltak. Ezekben meghatározott rendben következtek az egyes betűk nyelvi gyakoriságuk szerinti 494