A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Varga Éva Teréz: Adalékok a pápai mézeskalácsosság történetéhez. I. Mézeskalácsos ütőfák a pápai múzeum gyűjteményében

mi templomi szertartásra kellett nekik. Az „abdolesz" nevű gyertyákat is a zsidók vitték. ... készültek „kocsi-gyertyák" is. Valamikor a fiakkerokon ez a hatos gyertya égett. Volt olyan gyertya, amelyikből kettő nyomott egy kilót. Abban az időben a félkilós gyertyát „funtos"nak mondtuk. A „fél funtos" 25 dkg súlyú volt. A kisebbeket „verdungos" gyertyának neveztük. Ebből 8 db került egy kilós csomagba. Vékonyabbakból, rövidebbekből 16, 24, 32 db nyomott egy kilót... ... Gyertyákat is vittünk búcsúkra, vásárokra. A legjellemzőbb termékükről, a mézesbábról nevezték el magát a mesterséget is. A báb anyaga leggyakrabban méz, liszt és valamilyen puffasztó anyag.

13 A tésztából ütőfák segítségével alakították ki a bábokat. A figurákat némi szárítás után kisütötték. Az ország nyugati részén élő mézeskalácsosok

14 az ütófa elnevezéssel illették a mézesbábok kialakításához használatos, fából faragott negatív formákat. Pápán is hagyományosan ezt a terminológiát használták. Ezekbe nyomták vagy öntötték a tésztát, hogy a faragás plasztikáját átvegye.

15 Az ütőfát gyakran maguk a mesterek, vagy segédeik készítették. Katula Gyula így emlékezett erre: „Kiszúró formákon kívül fából való kiveró-formáink is voltak. Többnyire diófából készültek. Bábosok is faragcsáltak ilyet. Egyik kiverő formám Bajáról való, Rácz János csinálta..."

16 Az ütőfák olyan fából készültek, amely jól állja a faragást. Leginkább a körte, vadkörte és diófa felelt meg, de olykor használták az almafát is.

17 Hazánkban is - mint a német területeken - a XVII. század második fele és a XVIII. század a legértékesebb formák készülésének kora. A XIX. század első felében pedig a formafaragó művészet megújulását figyelhetjük meg. A hanyatlás a XIX. század második felében kezdődött. A mézeskalácsos ipar azonban tovább él, mint a formafaragás. Új díszítőmódszer lépett a piacra, az ún. „eizolás". (Kiszúróformákkal készülő, rikító színű festékekkel, ragasztott tükrökkel, képekkel cifrázott mézeskalács).

18 II. Pápán a XX. század elején még öt mézeskalácsos mester dolgozott: Geiling Jenő (Török Bálint u. 3.); Nagy József (Kígyó u. 1.); Nagy Károlyné (Fő u. 17.); Tuczai Sándor (Fő u. 13.); id. Katula Gyula (Először a Korvin utcában, majd a Márton István u. 8. sz. alatt volt az üzlete).

19 A 20-as években már erősen észlelhető volt a szakma hanyatlása. Ezt bizonyítja az is, hogy a mesterek 1914-ben felosztották egymás között a pápa környéki falvakat, hogy ki hova mehet búcsúra, a jobb megélhetés végett: Kovácsi Nagy József, Nemesszalók Nagy József Mihályháza Geiling Jenő, Nagyszöllós Geiling Jenő Nagytevel Katula Gyula, Gecse Katula Gyula Magyartevei Nagy József, Ihászi Nagy József Pápasalamon Geiling Jenő, Szentiván Geiling Jenő Pápasalamon Geiling Jenő, Görzsöny Katula Gyula Kiss Ganna és Döbrönte Katula Gyula, Kisdém Nagy József, Bakonyjákó Geiling Jenő Bakonyszücs Nagy József, Szergény Katula Gyula Nyőgér Zsörk Geiling Jenó,Vinár Nagy József Béb Katula Gyula, Borsosgyőr Geiling Jenő Nóráp Nagy József, Bakonypölöske ; Katula Gyula Bakonykoppány Geiling Jenő, Pápadereske Nagy József Nagyganna Katula Gyula, Malomsok Geiling Jenő Bakonyság Katula Gyula, Nagydém Nagy József Csikvánd Nagy József, Hógyész Geiling Jenő Kesző Katula Gyula, Magyargencs Katula Gyula Gyarmat Geiling Jenő, Jákószthság Nagy József Békás Geiling Jenő, 1 iCatula Gyula, Kéttomyúlak Katula Gyula, Kovács Zsuzsánna.

zu Nem volt rosszabb Pápán a mézesbábosság helyzete, mint általában az országban. Ezt bizonyítja az is, hogy 1936. szeptember 3-án a pápai városház nagytermében tartották a Cukrászok és Mézeskalácsosok Országos Szövetségének 1936. évi kongresszusát.

21 Az 50-es évekig még folyt a bábosság termékeinek árusítása. Katula Gyula visszaemlékezésében: „Egy személy el tudta végezni az árusítást. Vasárnapokon, búcsúkon már két- vagy három személy kellett, mert nagyobb volt a forgalom... Az Anna-napi búcsún eleinte a templom előtt vertünk sátrat, később a 20-30-as években már csak a Fa-piacon fértünk el. Híres volt a ferencrendiek temploma körül a „porcinkulai" búcsú is. Távolabbi vidékekre lovaskocsival mentünk. Mi bábosok, 52 helyre jártunk vásárokra, búcsúkra. Pápához legközelebb volt Borsosgyőr, legtávolabbi hely: Tét.

22 Az 50-es években ért véget Pápán a hagyományos értelemben vett mézeskalácsosság. A műhelyekben még ekkor is szép számmal fordultak elő a régi mézeskalács ütőfák. Szinte az utolsó percig egymás mellett létezett a régi és az új technika, sőt gyakran együtt alkalmazták a kettőt. Például: régi bölcsőben elizolt baba fekszik.

23 A bábos-ipar teljes felszámolása után kerültek a műhelyek felszerelései a különböző múzeumokba. A pápai gyűjtemény első, s máig is a legértékesebb mézeskalács ütőfáját Jászai József gyűjtötte 1963-ban (1. ábra). A kör-alakú ütőfa szélén virágokból és levelekből álló koszorú fut körbe. Középen Szűz Mária áll barokkosán túldíszített ruhában. Nyakában szalagon függő kereszt, fején glória és a Mennyek királynőjének koronája. Jobbjában országalma, felette Krisztusmonogram. Mellette kétoldalt „ii TS" mesterjegy és 1738-as évszám. Alakját puttók lengik körül, s mindezt újabb keretbe foglalják a nap sugarai. Mária az 464