A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Égető Melinda: Zsúpkészítés a nagyvázsonyi szabadtéri múzeumban 1967-ben

Az 1910. évi népszámlálás szerint Nagyvázsony 355 lakóházának több, mint kétharmada - szám szerint 216 lakóház nád- vagy zsúpfedésű volt. (Magyar Statisztikai Közlemények 42. k. 75. o.) - 1930-ban 372 lakóházat számoltak öszsze, melyek közül még 105 került a „zsúp- vagy nádfedésű" kategóriába. (Magyar Statisztikai Közlemények 83. k. Bp. 1932. 32. o.) Az 1960-as népszámlálás alkalmával közös rovatba vették fel a zsindellyel, deszkával, náddal és zsúpszalmával fedett lakóépületeket. Eszerint az ebben az évben fennállott 454 lakóházból már csak 41 került ebbe a rovatba. (1960. évi Népszámlálás. 8. köt. A lakások és lakóépületek adatai. Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1963. 463. o.) Mivel tetőfedésre alkalmas nád a környéken nem található, a fenti számok gyakorlatilag a zsúpfedésű házakat jelölik mindkét időkereszmetszetben. Nem kétséges, hogy a gaz9. 10. 11. dasági épületek ennél nagyobb arányban voltak zsúpfedésűek. A kézi cséplésnek és a zsúpkészítésnek országos viszonylatban bőségesnek mondható régebbi és újabb néprajzi szakirodalma van. Átfogóan 1.: K. KOVÁCS 1950. 41-93.; TAKÁCS 1991. 66-76.; a Dunántúlra vonatkozóan: GYUTAY 1934. 35-40.; TAKÁCS 1976. 224-231. Az ország más vidékeire: GUNDA 1937. 59-61.; IKVAI-IVANCSICS 1961. 149-157.; BALASSA 1964. 109-110.; IKVAI 1967. 147157. K. KOVÁCS 1950.44-58. Vö.: BALASSA 1964. 112.; TAKÁCS 1976. 226.; GYUTAY 1934.36-37, A kérdést részletesen tárgyalja az ország északkeleti vidékére nézve: BALASSA 1964. 116-118. HERSTELLUNG DER SCHAUBE INDEM ETHNOGRAPHISCHEN FREILICHTMUSEUM IN NAGYVÁZSONY IM JAHRE 1967 In dem Nagyvázsonyer Ethnographischen Freilichtmuseum wurde im Jahre 1968 in einem der Gebäude eine Werkstattausstellung für Kupferschlagen errichtet. Vor dem Einrichten mußte man das originelle Schäubendach des Gebäudes wiederherstellen. Dazu aber mußten zuerst Schaube gamacht werden. Diese Arbeit wurde im Sommer 1967 auf dem Hof des Museums durchgeführt. Das Dreschen wurde von vier Dorfeinwohnern durchgeführt. Durch die Verbreitung der Ziegeldächer hatte man im Dorf schon seit 20 Jahren keine Schaube gemacht. Das Wiederbeleben dieses eben schon in Vergessenheit geratenen Arbeitsprozesses kann nicht nur als eine einfache Museumrekonstruktionsarbeit betrachtet werden, da sie von Personen durchgeführt wurde, die in ihrer Jugendzeit diese Tätigkeit noch regelrecht ausübten. Bei der Arbeit gebrauchten sie wieder ihr originelles Werkzeug und am wichtigsten war dabei: der Zweck dieser Arbeit war originell und deutlich: sie mußten Schaube herstellen, die zum Dachdecken geeignet sind. Der Verfasser - als junge Museologin - war vom Anfang bis zum Ende dabei und dokumentierte mit schriftlichen Notizen und einer großen Anzahl von Photoaufnahmen den Vorgang der Schaubenhertstellung. Diese Publikation enthält diese Beschreibung mit vielen auf dem Schauplatz gefertigten und erwählten PhotoaufnahDR. MELINDA EGETO MTA Néprajzi Kutató Csoport H-1014 Budapest Országház u. 30. 461