A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Petánovics Katalin: „Átul léptük Zala megye határát...” (Zala megyei summások kultúraközvetítő szerepe)

ság történetéhez. Szerk.: Domanovszky Sándor) Budapest 1930. KÁLMÁNY 1914. = KÁLMÁNY L.: Hagyományok I—II. VácSzegedl914. KATONA 1968. = KATONA I.: A mezőgazdasági munkásság dalai. (In: A parasztdaltól a munkásdalig. Szerk.: Katona ImreMaróthy János-Szatmári Antal) Budapest 1968. KATONA 1970. = KATONA I.: Magyar népdalok I—II. Budapest 1970. KOÓS 1960. = KOÓS I.: Summásélet. Miskolc 1960. LENCSÉS 1982. = LENCSÉS F.: Mezőgazdasági idénymunkások a negyvenes években. Budapest 1982. MADARASSY 1928. = MADARASSY L.: Magyar aratószokások. Ethn. 39. 1928. 83-93. MADARASSY 1931. = MADARASSY L.: Az aratókoszorú. Ethn.42.1931.161-167. 1911., 1925., 1937. 1911., 1925., 1937. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. (Gazdacímtár) Budapest 1911., 1925., 1937. MANGA 1977. = MANGA J.: Aratószokások, aratóénekek. Népi kultúra-népi társadalom. Budapest 1977. 241-276. NAGY-ERDÉSZ 1985. = NAGY G.-ERDÉSZ S.: Karcsai népmesék I-П. Budapest 1985. N.É. PETÁNOVICS 1981. = PETÁNOVICS K.: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai (1772-1793). Zalai Gyűjtemény 17. 1981. PETÁNOVICS 1987/A = PETÁNOVICS K.: Vállus. Egy summásfalu néprajza. Budapest 1987 A. PETÁNOVICS 1987/B = PETÁNOVICS K.: A zalai summásgazda. Zalai Gyűjtemény 26. 1987 B. 187-207. PETÁNOVICS 1989-1991. = PETÁNOVICS K.: A zalai summásgyerekek munkába nevelése: (In: Sebestyén Gyula emlékére 1864-1989. Szerk.: S. Laczkovits Emőke) Veszprém 1989-1991. PETÁNOVICS 1991. = PETÁNOVICS K.: Az elfeledett örökség. Vállus summásfalu népköltészete. Budapest 1991. RÁCZ 1980. = RÁCZ I.: A paraszti migráció, és politikai megítélése Magyarországon 1849-1914. Budapest 1980. RAVASZ 1938. = RAVASZ J.: A sárospataki uradalom gazdálkodása a XVIII. század első felében. (In: Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Szerk.: Domanovszky Sándor) Budapest 1938. SÁNDOR 1956. = SÁNDOR I.: Otthon és summásság a mezőkövesdi matyók életében. N. É. 38. 1956. 185-196. SÁNDOR 1964. = SÁNDOR L: A mesemondás dramaturgiája. Ethn. 75. 1964. 523-556. SÁRKÖZI 1965. = SÁRKÖZI Z.: A summások. (In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk.: Szabó István) Budapest 1965. SCHWALM 1989. = SCHWALM E.: Palóc summások. (In: Palócok II. Szerk.: Bakó Ferenc) 469^99. Eger 1989. ÚJ VÁR Y 1980. = ÚJ VÁR Y Z.: Népszokás és népköltészet. (In: A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35.) Debrecen 1980. ÚJVÁR Y 1991. = ÚJVÁR Y Z.: Agrárkultusz. Debrecen 1991. 1. SÁRKÖZI 1965. 182. 2. PETÁNOVICS 1981. 191. 3. RÁCZ 1980. 30-31.; SÁRKÖZI 1965. 323. Meghatározta a summásság fogalmát. 4. RÁCZ 1980. 45. 5. SÁRKÖZI 1965. 370. 6. LENCSÉS 1982. 175. 1. tábla. - Adatközlőim a következő Veszprém megyei nagybirtokokon dolgoztak: Dég, Enying, Kéttornyúlak, Lovászpatona, Mezőlak, Nagygyimót, Pápa, Ugod, Nagyvázsony, Kamond. 7. BORSAI 1968.; KATONA 1968.; SÁNDOR 1956. 8. LENCSÉS 1982. 163. A martonvásári Dréher uradalom 1940-ben 180 summást foglalkoztatott. Közülük 155 volt a 14-40 éves korú. 9. V.o. BALASSA 1985. 269.; SÁNDOR 1964. 533. Mezőkövesdi adatközlője hosszú éveken át volt summás. - KÁLMÁNY 1914. Borbély Mihály napszámos 51 meséjét közli. Szegény munkásember volt Pandúr Péter is. DÉGH 1942. Stb. - Az énekmondókra ugyanez érvényes. L. BORSAI 1968. 163. 10. SÁNDOR 1956. 190. 11. Amikor Kéttornyúlakról Pápára mentek, akkor elkérték egymástól a legszebb ruhákat, láncot és gyűrűt, hogy minél csinosabbaklegyenek. 12. Fehér Ferenc és két társa szombaton 6 óra után vonatra ült Pápán, és hazautazott Hernyékre. De hétfőn a munkakezdésre vissza kellett érkezniük. 13. Balkacs Julianna (1910) Nova. - Murman Ferencé (1897) Rezi. 1911—1946-ig volt summás. „Vittem a kufferomat keletnek, nyugatnak... mindig más szógája vótam. Templomba nem tuttam menni" - mondta sírva. 14. Dávid Kálmánné (1921) és Belső Pál (1914) Kissziget. Góczán Lajos (1911) Bárszentmihályfa. - Pék József (1919) Petrikeresztúr. 15. Nagy Jánosné (1905) Hernyék. Azért volt lehetséges, mert a jelzett időben nem volt sürgős munkájuk, és Szalánta a pécsi püspökség birtoka volt. 16. Bata Imre (1914), Péter Rozália (1915) Mikekarácsonyfa. V.o. még BALASSA 1985. 262. 17. Kovács Józsefné (1920) Németfalu, Góczán Lajos (1911) 18. ILLYÉS 1937. 215. 19. Balkacs Julianna (1910), Keller Józsefné (1912) Rezi. - V.o. MANGA 1977. 251-252. 20. BORSAI 1968. 162. Jelentős, szinte kizárólagos közöttük az újstílusú dalok éneklése. A csoportos éneklésre ez a legalkalmasabb. 21. Balkacs Julianna (1910) - BORSAI 1968. 96-99. Felsorolja a dalolási alkalmakat. - KATONA 1968. 36. A dalolás lelki szükséglet volt. Mindent megénekeltek, ami foglalkoztatta őket. 22. „A vidám nótákat szerettük, meg a katonanótákat, de a szomorúakat nem. Elég szomorú meg keserű az élet anékün is." Simon Lajosné (1921) Rezi. 23. Vállus summásfalu folklórjának számbavételekor kiderült, hogy a 19 ballada közül hetet munkán tanultak. De nem terjedt el a faluban, megmaradt egyéni tudásként. - PETÁNOVICS 1991.143. 24. Ugyanezt erősíti meg BALASSA 1985. 265.; KATONA 1968. 86. és KATONA 1970. 743. 25. Ld. erről Koós 1960. 56. A bírálatot „kidalolni szabad volt, mert a nóta az nóta és nem lehet komolyan venni." 26. V.o. a summásdalok szövegét BORSAI 1968. szöveggyűjteményével. Adatközlők: Németh Ferenc (1909) Balkacs Julianna (1910) Murman Ferencné (1898) 27. Az aratási áldomáson részt vett. Volt közöttük olyan is, aki egyszer-egyszer meghívta a legjobb munkásait egy fröccsre a kocsmába. V.o. PETÁNOVICS 1987/B. 202. 28. BORSAI 1968. 163. 29. KATONA 1968.30. 30. BORSAI 1968. 100. 31. Adatközlők: Pál Ferenc ( 1896), Bekó János ( 1923) Zágorhida, Gelencsér Gergely (1909) Daru Ferenc (1906) Nova, Németh Ferenc (1909), Fehér Ferenc (1920). 32. A várvölgyiek pl. rendszeresen bejárták Veszprém, Tolna, Győr megyét is, és a szekéren szállított hordókból mérték a bort falvakban, majorokban. 33. Adatközlők: Keller Józsefné (1912), Bata Imre (1914), Fehér Ferenc (1920). 34. Hosszú Ferenc (1912) Hernyék és Kovács József (1919) Németfalu közlését megerősíti KOÓS 1960. 35. 35. Országszerte ismert és kedvelt játéka volt a fiatalságnak. V.o. PETÁNOVICS 1987/A. 145. és cs. SCHWALM 1989. 489. 450