A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

a többséget zsellérként és beszármazottként tartották számon. A XIX. század társadalmi és vallási változásai Vámoson A II. József-féle népszámláláson az 1275 lelkes faluban 238 nemes, 164 zsellér és 25 polgár férfit írtak össze.

25 Korábban még nagyobb lehetett a nemesség aránya. A kuriális helység a középkorban Szentkirályszabadja után a megye legnépesebb egytelkes nemesi faluja volt. A XIX. század első harmadára a paraszti rendűek száma azonban már jóval felülmúlta a nemeseket.

26 Az 1819-20. évi vármegyei nemesi összeírás adatai szerint 178 nemes férfi élt a településen.

27 A társadalmi tagozódás mégsem volt annyira élesen elkülönült, mint a szomszédos, ugyancsak kiváltságos és törzsökös református lakossága révén a vámosiakkal atyafiságban levő Szentgálon.

28 A vámosi nemesi társadalomra általában jellemző Bél Mátyás megállapítása: „... szerény sorsuknak megfelelő elég szűkös részt (bírnak), s a földet itt éppen nem méltósággal művelik."

29 A kuriális településen a társadalmi elkülönülést erősítették a vallási különbségek. A törzsökös vagyonosabb lakosság inkább református, a betelepült - Vámoson „lapáton becsúszottak"-nak nevezik őket ma is - jórészt katolikus. Az utóbbiak mozgékonyabbak, igyekvőbbek s nagyobb a népszaporodásuk is mint a reformátusoknak.

30 Bár Vámoson nem nyert tért az egyke vagy egykerendszer a reformátusok körében a Balaton-mellékét jellemző mértékben,

31 de csökkent a családokban vállalt gyermekek száma. Ezek a jelenségek nem csupán Vámoson mutatkoztak meg ilyen karakterisztikusan, hanem a Balaton-melléki és a bakonyi kisnemesi falvakban is észlelhetők voltak még századunk első évtizedeiben is. A vámosi nemesi birtokokra az 1800-as évek első felében nagy számban áramlott be jobbágy és iparos, tehát nem nemesi elem.

32 Ekkortájt jelentek meg és telepedtek le zsidók a faluban, akik viszonylag kis lélekszámuk ellenére jelentős szerepet töltöttek be a település gazdasági életében, elsősorban kereskedői-hitelezői tevékenységük révén.

33 1838-ban a helyi reformátusság - mintegy megmutatva gazdagságát - a régi alapjaira új, bolthajtásos iskolát építtetett. Mindössze három évig használhatták, mert leégett a helységben 1841. április 25-én pusztító tűzvészben. Ekkor a tűz martalékává lett még mindkét felekezet temploma, papi- és iskolaháza, valamint a lakóházak túlnyomó többsége, szám szerint 235. A nép az egy héten át szüntelen megújuló tüzek oltására kényszerült s csak aztán kezdhettek hozzá a falu újjáépítéséhez. A „siralomra jutott" vámosi családok megsegítésére sokan siettek. Mindjárt a tűzvész után kenyeret küldött számukra a veszprémi izraeliták gyülekezete. Kazay Gábor táblabíró özvegye élelmet, pénzt, ruhát adományozott és külön pénzt juttatott a papoknak, tanítóknak. Kopácsy József hercegprímás 100 pengőforintot osztatott ki a károsultak között „vallási megkülönböztetés nélkül", a vámosi reformátusokat pedig templomuk újrafedéséhez engedménnyel juttatta cserépzsindelyhez veszprémi téglavetőjéből. A pápai gróf Esterházy Károly 2000 szál fát ajándékozott fedélfákra a szerencsétlenül jártaknak és 100 szál épületfát a református templom újjáépítéséhez. A vámosi református gyülekezet tudós lelkipásztora, Pap István a tűzvész után mondott, s hamarosan egy külön könyvben megjelentetett prédikációja előfizetési díjával segítette a falu közösségét, szintén felekezetre való tekintet nélkül.

34 Pap István, a Kant filozófiáját követő lelkész az 1820-as években részt vett a keresztény vallásfelekezetek egyesüléséről folytatott vitában... „a mi neki nagy hírnevet, de egyúttal sok kellemetlenséget is szerzett, úgy a világi, mint az egyházi hatóságok részéről."

35 1823-ban névtelenül jelentette meg Veszprémben A vallási egyesülés ideája című művét. Ennek belső címlapján e szöveg olvasható: „Készítette s a maga-költségén kiadta eggy a vallási egyesülést, mind vallási, mind polgári tekintetben, szívesen óhajtó református prédikátor."

36 Pap István 1829-től teljesített lelkészi szolgálatot Vámoson. Egységtörekvései miatt a „pápista Pista" gúnynevet kapta. A felekezetek közötti együttműködés jegyében többször felkérte katolikus pap kollégáját, hogy helyettesítse őt távollétében. Vámosi lelkészsége első két évtizedében negyven esetben került sor a helyettesítésre, tanúsítják az efféle anyakönyvi bejegyzések: „a prédikátor távollétében Gránitz Gáspár plébános."

37 Szózat című cikkét, amit tudta nélkül nyomtattak le a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapból, több ezer példányban küldték szét az országban 1845-ben.

38 Ugyancsak a keresztény vallásfelekezetek egyesülésének eszméje alapján készült az „egyetemes emberiségnek" ajánlott a Természet temploma című könyve.

39 Vámoson született Gábor nevű fia mozgalmas és üldöztetésekkel teli évek után lelkészi oklevelet nyert Pápán és 1874ben az egyházkerület püspöke lett.

40 Nyilván a vámosi szülői ház, apja vallási elveinek hatására épített ki testvéri kapcsolatot a többi felekezettel sőt más vallási közösségekkel, így a baptistákkal is. Jelenlétével megtisztelte a budapesti baptista gyülekezet megnyitó ünnepségét, személyes kapcsolat fűzte a magyarországi baptista misszió vezetőjéhez, Meyer Henrikhez.

41 Bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Pap István lelkészi működése idején indult el az a folyamat a vámosi református egyházközösségben, amely végül századunk első évtizedeiben az adventizmus megjelenéséhez és térhódításához vezetett. A tudós lelkipásztor nem csupán könyveiben és egyéb nyomtatásban megjelent írásaiban hirdette a vallásfelekezetek egyesülésének ideáját, hanem prédikációiban híveivel is megoszthatta gondolatait, ezzel gyöngítve a 421