A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Lackovits Emőke: Református keresztelési szokások a Dunántúlon

volt a lakodalomszámba menő komavendégség, amit az egyházi tiltások igazolnak. Református lelkészek nem egy esetben később is (a múlt században, századunk első felében) rosszallólag nyilatkoztak a keresztelőt követő gazdag evés-ivásról. De minden tilalom ellenére szívósan továbbélt a szokás, megmaradva napjainkig. A vendégeket paszitába is a bába hívta meg, a távol lakókat pedig levél útján a szülők. Századunk elején az Ormánságban még a keresztelő napja délutánján is végigjárta a bába a paszitába hivatalosokat, megismételve a meghívást.

69 A meghívott vendégeknek változóan: ebédet vagy vacsorát, gyakorta pedig mindkettőt adtak a lakomán. Sokszor előfordult a zenésszel, énekszóval, tánccal befejezett komavendégség is. Ormánságban azt a lakomát, ahol zenészek is voltak, muzsikás paszitnak nevezték. Nagyrákoson, miközben a férfiak a kocsmában mulattak, a keresztanyák hazavitték a gyermeket. Amikor az asszonyok a vacsorával elkészültek (nagyanya, testvérek, rokonok), akkor az apa elment a kocsmába, jelenteni az ott mulatóknak. Ezután együtt mentek haza a paszitába, ahol gyakori volt, hogy reggelig a pankaszi cigányok muzsikáltak nekik. Zenészekkel mulattak a paszitában Göcsejben, a somogyi falvakban, a Balaton-felvidék több falujában. Különösen figyelemreméltó Szentkirályszabadja, ahol paszitában a helyi parasztzenekarnak csak a hegedűs tagjai muzsikáltak. Ilyenkor minden költséget a szülők álltak. Ott, ahol a komavendégséget a keresztelő napján tartották, az anya még többnyire ágyban fekve vett részt a mulatságban. Dudaron, ha már az anya fennjáró volt is, erre az alkalomra ágyba kellett mennie. Fülén, Soponyán, Mezőkomáromban ebéd után hazamentek a vendégek, majd estére ismét visszatértek. Többnyire hajnalig tartó mulatással járt együtt a vendégség. Szentkirályszabadján uzsonna idejétől másnap reggelig mulattak. Az Őrségben hajnalig emelgették folyamatosan a poharat, hol egymásra, hol az állami vezetőkre, hol egyébre köszöntgetve. Előfordult a két-három napig tartó paszita is Göcsejben, Somogyban. Az ebéd több fogásból állt, vidékenként változó ételekkel. Ebben a sorban megtalálható volt a tyúkhúsleves metélttel vagy csigatésztával, a tyúkpecsenye, tyúk- vagy csirkepörkölt, paprikás, sült hús, rántott hús, töltött hús, főtt hús mártással, pörkölt, töltött káposzta, sült kacsa, sült liba, birkapaprikás, piskóta, kuglóf, kalács, fánk, csöröge (csőrege, herőce), többféle apró sütemény, kelt tészták, lepény, rétes, tejbekása, felfújt kása (koch), Dél-Dunántúlon pedig a perec. Természetesen nemcsak tájanként, hanem időszakonként is változott a feltálalt ételek sora. A múlt században a paprikás és pörkölt húsok, a kalácsfélék, lepények, míg századunkban a töltött, rántott húsok, aprósütemények és a torták alkották az étkek többségét, gerincét. A réteseket és pecsenyéket mindvégig közöttük találjuk mint kedvelt ünnepi eledeleket. Rendkívül népszerű volt a káposzta felhasználása az ünnepi étkezésben is. Már a múlt század második felétől igazi tobzódás figyelhető meg a csemegékben, édességekben pasziták alkalmával. Azonban ekkor a nemesi és a paraszti étkek különböznek egymástól. A nemesi konyhán már megjelentek a különféle torták, míg a parasztiban a lepények, kásák, rétesek találhatók. Az 1920-1930-as évekre ez a különbség az ünnepi táplálkozásban eltűnt, azonos húsféléket és csemegéket találunk a pasziták étrendjében.

69/a Az étkezés rendszerint pálinkázással kezdődött. Evés közben és után mindenhol bort ittak, a sör csak a legutóbbi időben terjedt el. Mind az ebéd, mind a vacsora mindig ünnepi étkezés volt ilyenkor. (Szentkirályszabadján uzsonnát és éjjeli vacsorát adtak.) Bár nem volt általános, de helyenként megfigyelhető a kötött asztali ülésrend. Ahol nem volt kötött ez az ülésrend, a főhely ott is a keresztszülőket illette meg „övék vót az asztalfő." A somogyi Bábonymegyerben a főhelyen ülő komákat a szülők, majd öregszülők, testvérek, rokonok és egyéb meghívottak követték. Szentkirályszabadján a főhely az első komáé volt. A többiek olyan sorrendben következtek utána, ahogy a keresztelésnél felálltak. (Párhuzama a ravatal és a sír körülállása rokonsági fok szerint!) Az asztalnál egyik oldalon a nők, velük szemben a férfiak ültek, ki-ki a párjával. Ez a fajta asztali ülésrend, a nők és férfiak elkülönülése, rangsorba rendeződése, kereszténység előtti időre, majd pedig a középkorra nyúlik vissza. Párhuzamait megtaláljuk Európa más tájain is.

69/b A keresztelői lakomára ünnepi vagy félünnepi viseletben mentek. A komavendégség maradékát általában szétosztották mindenhol a résztvevők között, így küldve kóstolót az otthonmaradottaknak. „A paszitába' mindig pakútak." - emlékeznek vissza ma is. Az esetek többségében e vendégség keretében adták át a keresztszülők ajándékaikat is. Ezt az ajándékot korozsmának nevezték, amely többnyire egy nagyobb összeg volt, amit kisebb-nagyobb ajándékokkal is kiegészítettek: ruha, ing, nyaklánc, fülbevaló. A Bakony vidékén ezt az összeget komapénznek mondták. Szentkirályszabadján ilyenkor kitették a kicsit, s a komák mentek „babalátni", ami azt jelentette, hogy pénzt dugtak a pólyapárnájába. A Móri-völgy falvaiban a párna alá, míg Kocson a komarétes alá tették a pólyapénzt. Balatonfüreden a pólyapárnára, Szentgálon, Fülén, Soponyán, Mezőkomáromban, Bábonymegyerben a pólyába tették a pénzt. Szentgálon a komapénz komoly bevételnek számított.

70 A paszita vendégei az Őrségben egyenként megáldották a kisbabát, s pénzt adtak utána „a korozsmába" (egy ruhába kötött tányérra tették, amelyen egy pohár bor állt, s ezt az asztal közepére helyezték. Ez volt a korozsma.) Az adakozó a pénz letétele után mindig felhajtotta a bort. Nem egyszer a maradékot a nőtlen komák szeme közé öntötték, „aki engem szeret, meg is keres!" 411