A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Lackovits Emőke: Református keresztelési szokások a Dunántúlon

egy-egy családban több nemzedék keresztneveiként találhatók meg. így lányoknál: Zsófia, Eszter, Karolina, Kornélia, Lídia, Sára, Julianna, Erzsébet, Zsuzsanna, Judit, Róza, majd a 20. század elejétől kb. az 1930-as évekig Árpádina, Leopoldina (mindkettő megszólítása: Dina), Vilma, azután Emília (Mili), Hermina (Minka), Szendike, Éva, Jusztina (Tinka), Izabella (Iza), később Ilona, Jolán, Margit. Reformátusok a lányoknak nem adtak Ágnes nevet, mert „pápistának" tartották. A fiúknál kedvelt nevek voltak: Károly, Kálmán, Dénes, Dániel, József, Zsigmond, Lajos, Benő, István, János, György, Gábor, Géza, Gergely, Imre, András, Péter, Pál, Sándor, Gyula, Antal, Mihály, Jenő, Balázs, Bálint. A keresztszülők: A keresztelő keresztszülők nélkül elképzelhetetlen volt. A szertartásnak és szokásegyüttesnek a megkeresztelendő gyermek után ők és a bába voltak legfontosabb szereplői. De személyüknek fontossága nemcsak ekkor, hanem a későbbiekben is döntő volt, a sírig nem csökkenő (1. később a komaság intézményét!). Egy gyermeket keresztvíz alá tartani rendkívül megtisztelő és felelősségteljes szerep volt, Bálint Sándor szerint valamikor ez szentségi kapcsolatot jelentett. Többnyire olyan személyeket kértek fel a tisztségre, akikről biztosan tudták, hogy elfogadják, s akik a családnak a falusi társadalomban elfoglalt helyzetével azonos vagy hasonló helyzetűek voltak. Bár az is igaz, hogy a keresztszülőknek való felkérést visszautasítani nem szabadott - „a komaságot e köllött fogannyi!" - ez nemcsak udvariatlanságnak, hanem egyenesen bűnnek számított, mert úgy tartották, hogy „a keresztszülő váltotta meg a gyermek lelkét a pogányságból, amikor ígéretet tett a nevében." Göcsejben a komaságot visszautasító személy az egész falu rosszallását, megszólását vonta magára.

24 A szülők és a keresztszülők, azaz keresztszülő-jelöltek közötti előzetes megbeszélés vagy csak tájékozódás után a bába kérte fel egy héttel vagy 3-4 nappal a keresztelő előtt a jelölteket tisztük ellátására. Ez a gyakorlat vizsgált területünkön a 17. századtól a 20. századig általános volt. Pl. a II. világháború után városról Monoszló faluba került bába értetlenül és meglepődve fogadta, hogy feladatai között szerepel keresztelő előtt a komák felkérése és a vendégeknek a keresztelői lakomába való meghívása is. A keresztelési regulák a keresztszülők személyére és számára vonatkozóan is rendelkeztek. A kiskomáromi regula szerint: „7. Férfiú gyermeknek két férfiú és egy asszony, leányzónak pedig két asszonyi egy férfiúi komái legyenek. 8. A komák ne gyermekek, hanem ugyan emberszámot keresztyén tisztösségbeli személyek legyenek. 9. Magától különböző valláson lévő embert senki komaságra fel ne szólítson. ILA komák a mi atyánkot a' credót és a Tízparancsolatot tudják és ha a Tanétó kívánja el is mondani tartozzanak. 12. A komák a reggeli praeceszen avagy contion jelen légyenek..." Hiába volt meghatározott a rendtartásokban a keresztszülők száma, ezt a 18. század végétől fokozatosan megszegték, egyre nagyobb létszámban kérve fel a keresztszülőket, a kapcsolatok minél szélesebb kiteljesítése és a gyermeknek nyújtandó majdani minél hathatósabb segítség reményében. Az anyakönyveket vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a 18. században még egy-két pár volt mindössze a keresztszülők száma egy-egy gyermeknél, majd három-négy párra növekedett. A 19. században pedig ugrásszerű számbeli gyarapodást figyelhetünk meg: 8-10-12-20, sőt 24 pár keresztszülő is előfordult! Különösen a 19. század vége és a 20. század eleje kiugró ebből a szempontból. Köveskálon, Kővágóőrsön 28-30, de ennél is több, míg Sárkeresztúron 30-40 keresztszülő is előfordult. Még azokban a családokban is, ahol több gyermek született, igyekeztek valamennyinek több pár keresztszülőt felkérni. Pl. Köveskálon a Gyö'rffy család 1848 előtt és az 1860-as években négy-öt gyermek esetén is 3—4-6 pár, Szentkirályszabadján a Cseh család 1857-1873 között az öt gyermekhez 4-5-6-8 pár keresztszülőt hívott gyermekenként! Még a 20. század első felében is előfordult a 10-15 koma, sőt, a 24 is a Balaton-felvidéken, a Móri-völgy falvaiban és a Mezőföldön egyaránt. Balatonfüreden 9-10-20 keresztanyáról, Dudaron 2-6 pár keresztszülőről, a Balatonmellékén 15-20 párról, Szentgálon 10-15 személyről, Fülén, Soponyán, Mezőkomáromban 20-25 személyről, Bábonymegyerben Ъ-А párról, Somban 4—6 párról, általában Somogyban 8-12 személyről, ugyanakkor Dél-Somogyban 15-20 párról, Göcsejben 2-6 párról, a tolnai Váralján 8-10 párról, Agárdon 6 személyről, Rákospalotán 7-8 párról tudunk, de nagy volt létszámuk az Ormánságban is. Vilonyán a 19. században Szűcs Béla lelkipásztornak 20 pár, Pap Gábornak, a nemesvámosi Pap István lelkipásztor fiának, a későbbi dunántúli püspöknek 12 pár a 19. század elején, Márton Albert lelkipásztor Sándor fiának 1829-ben 20 pár keresztszülőt jegyeztek be. Módosabb gazdák, kisnemesek esetében a keresztszülők között gyakran szerepelt a lelkész és a rektor (iskolatanító), de pl. Göcsejben, Nemesvámoson szívesen meghívták a helybéli, nagy tekintélynek örvendő zsidó kereskedőt (boltos, kocsmáros) is. Tehát református családoknál más vallású személyek keresztszülőként megjelentek. Ebben a kérdésben a zsinatok egyértelműen nem foglaltak állást a 17. századtól.

24/a Egyes helyeken az első gyermekhez több keresztszülőt hívtak, kiváltképp, ha fiú volt az pl. Balatonfelvidék és Bakony egyes falvai, Ormánság, Sárköz. 403