A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Körmendy Kinga: Külsővat község történetére vonatkozó okleveles adatok a XV–XVI. századból

hatvani premontrei prépostság (1240 előtt) védőszentje lett Antiochiai Szt. Margit a XIII. században. A XIV-XV. századtól plébániai egyházak, kápolnák titulusai, oltárállítások, falképciklusok, táblaképek tanúskodnak tiszteletéről.

14 Antiochiai Szt. Margit, a tizennégy segítőszent és a középkor négy legtöbbre tartott szűz vértanúinak (virgines capitales) egyike, Ágota, Dorottya, Katalin mellett. Legendája a középkor egyik kedvelt olvasmánya volt, a legtöbb magyar nyelvű kódexben is olvasható. Leggyakrabban sárkánnyal ábrázolták, utalva legendájának arra az eseményére, amikor keresztjével legyőzte a sárkány képében megjelenő sátánt.

15 Liturgikus tisztelete az egész középkori Magyarországon egységes volt. Népszerűségét az is bizonyítja, hogy a középkori egyházi naptárban júl. 13-i ünnepe külön magyar hagyomány,

16 amit a mai napig őriz a magyar katolikus egyház.

17 Tiszteletének törés nélküli továbbélését bizonyítja az is, hogy ünnepére magyar nyelvű verses egyházi éneket is szereztek, amely kéziratos XVII-XVIII. századi, a Dunántúlon fennmaradt kántorkönyvekből ismert.

18 A népi hitvilágban is jelentős helyet foglalt el, mint a szülő nők segítője.

19 Margit latin neve (Margaritha) gyöngyöt jelent, és ennek a középkorban gyógyító erőt tulajdonítottak. Ehhez köthető a „Szűz leán Szen'Margit imáccsága" с archaikus népi imádság, amelyhez a középkori templomokban fennmaradt legendaábrázolások is ihlető és emlékeztető forrásul szolgálhattak.

20 A török hódoltság idején számos tiszteletére szentelt középkori templom elpusztult a falvakkal együtt. Az újjáépített és nevét viselő templomok többsége azonban középkori helyi hagyományokkal rendelkezett.

21 Ugyanez történt Külsóvaton is. A falu a középkorban - a kemenesaljai esperességgel - a győri egyházmegyéhez tartozott. A XIV. századi pápai tizedjegyzékekben a győri egyházmegye nem szerepel, ezért szinte alig tudunk valamit a középkori győri egyházmegyei plébániákról. így különös értéke van annak az adatnak, ami a pápai kérvénykönyveknek a Vatikáni Levéltárban őrzött sorozatában maradt fenn 1488-ból. A győri egyházmegyéhez tartozó Vot Szt. Margit egyházának rektora, Antonius Stephani cantor acolitus pappá szentelésének engedélyezését kéri VIII. Ince pápától.

22 A középkorban egyházjogi előírások szabályozták, hogy kit szentelhetett pappá a püspök. Egyes tiltó akadályok esetén adhatott felmentést a püspök is, de a súlyosabb esetekben a pápához kellett folyamodni. Ez a pápai kancelláriába benyújtott kérvény (supplicatio) formájában történt. Akkor is pappá szentelési kérelmet kellett benyújtani, ha a lelkipásztorkodás anyagi feltételeit biztosító javadalmat a kérvényező már elnyerte, de még nem volt pappá szentelve. Ebben az esetben egy éven belül pappá kellett szenteltetnie magát, máskülönben a javadalmat elvesztette.

23 Ez lehetett az indító oka a vati egyház rektorának is.

24 Általában egy falusi egyház javadalma nem volt nagy, a XV. században sok helyen a falu tizedének a tizenhatodat kapták a falusi lelkipásztorok.

25 Vat lelkipásztoráról (rector parochialis ecclesiae) megtudjuk a kérvényből, hogy acolitus, tehát az ún. kisebb rendeket már felvette. A pappá szentelés előfeltételei a következők voltak: írni-olvasni tudás, feddhetetlen élet és a papi hivatás gyakorlatában való jártasság. Ezen a középkori papnevelési viszonyok alapján azt kell érteni, hogy az ún. kisebb papi rendeket felvett személyek már kisegítő lelkipásztori tevékenységet végezhettek, mintegy a gyakorlatban sajátították el a papi hivatást. Alkalmasságukat végül háromnapos vizsgán kellett bizonyítaniuk a püspök vagy az általa megbízott fóesperes előtt.

26 A liturgikus cselekmények (mise, szentségek kiszolgáltatása, temetés stb.) végzéséhez legalább két liturgikus kódexre szüksége volt a falusi papnak is. (Missale, agenda.) Ez azt jelenti, hogy 1488-ban legalább ennek a két kódexnek a vati plébánián is lennie kellett.

27 Antonius filius Stephani cantor acolithus megnevezéséből jó indokkal feltételezhetjük, hogy megfelelő énekhanggal (cantor) rendelkezett, és így a liturgikus cselekmények énekes részeit is el tudta végezni. Ezzel a hívek lelki élményét is növelte. István fia Antal lelkészi működése összefüggésben volt a falu anyagi helyzetével. Mivel Wath az 1488-ból származó Veszprém megyei adóösszeírás szerint 18 forint adót fizetett, el tudta tartani egyházának papját is.

28 A falu a török idők alatti nyomorúságos helyzetében nevében őrizte középkori templomának hagyományát. 1551-ben Eg házas Wath, aliter Alsowath, 1670 körül Külső vagy Egyházos Vath néven említették.

29 A török kiűzése utáni újjáépítés szükségessé tette a középkori egyházmegyék határainak a módosítását. 1777-ben a szombathelyi püspökség létrehozásakor a győri egyházmegyéhez tartozó Veszprém megyei falvakat a veszprémi egyházmegyéhez csatolta Mária Terézia.

30 Az 1794-ben épült, és 1796. júl. 13-án Antiochiai Szt. Margit tiszteletére felszentelt külsóvati plébániatemplom a Vatikáni Levéltár adata alapján tehát a középkori Szent Margit plébániai egyház alapjaira épült. Koppány Tibor szerint tornya és hajója valószínűleg középkori eredetű.

31 394