A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Németh Péter: A városlődi karthauzi kolostor története és régészeti emlékanyaga I.

A kolostor romjai még a XVIII. században is elég jelentékenyek lehettek. Bél Mátyás így látta: ,A falu nyugati végén egykor nagyszerű és tágas templom állt, de nagyfák nőtték be, elhagyatottá vált; ám csekély költséggel helyrehozható. Ugyanott nyomai láthatók, amint közszájon forog, a templáriusok hajdani kolostorának.*

6 Végül Gulden I. szerint ,A hívek szaporodtával a bold. e. padányi Bíró Márton veszprémi püspök önmaga 1747-1750 a karthauzi templom romokfölé emeltetett egy húsz öl hosszú, és 6 öl széles, kívülről hat oszloptól támogatott díszes szent hajlékot",

87 A lövöldi konventről azonban még 1552 után is hallunk. 1556-ban a veszprémi püspökség azon jószágát is, amelyet a lövöldi perjelség címén birtokában tart, Sümeg és Kiskomárom váraihoz rendelte az országgyűlés a 7. tvc.-ben.

88 A konvent birtokainak 1554-es bérbeadását három évvel később, 1557. jan. 8-án erősítette meg Ferdinánd király.

89 1565-ben a királyi biztosok Szigetvár megerősítésére a vár környéki egyházi birtokok, így a karthauziak birtokainak a dézsmáját fordították.

90 A királyi udvar 1575-ben Fejérkövi István veszprémi püspököt bízta meg a lövöldi karthauzi kolostor adminisztrálásával.

91 Dedek az Országos Levéltárban fellelhető anyagra támaszkodva említi, hogy 1617-ben a lövöldi konvent és a veszprémi püspökség bizonyos birtokokat elcserélt. Onnan tudjuk ezt, hogy a kamara felvilágosítást kért a csere mibenlétéről Erghely Ferenc püspöktől.

92 Igen meggondolkodtató a tihanyi apátság levéltárában őrzött, két, a lövöldi karthauziakkal kapcsolatos birtokper XV. századi eredeti oklevele, amelynek a hátuljára Grassó Vilibáld tihanyi apát 1740 júniusában ráírta: Has litteras Ao 1740 mense Junio ego acquisivi."

93 Adatainkból tehát úgy tűnik, hogy a lövöldi karthauzi konvent nem szűnt meg a kolostorépület pusztulásával, hanem névleg még a XVII. században is fennállott, így arra is gondolhatunk, hogy az 1782-ben feloszlatott ausztriai vagy csehországi volt karthauzi kolostorok iratanyagában lappanghat a lövöldi konvent középkori oklevélgyűjteménye is. A kolostor perjelei XIV. század: 1361-1370: János 1376: Szaniszló 1388-1390: Miklós XV. század: 1400-1402: Péter 1408-1409: János 1410: Tamás 1415-1416: Lénárd 1419: Ágoston 1421 : János (Joannes de Mergentheim?) 1429: Ágoston 1429: Péter 1436-1439: János 1444: Pál 1446:János 1446-1448: Szilveszter 1452-1459: Mihály 1460-1467: Zsigmond (+ 1467) 1468: János (+ 1468) 1477: Szerafín 1487-1492: Gergely 1495: György XVI. század: 1515: István 1535-1550: Péter 1554-1557: László A lövöldi kolostor birtokai A legnagyobb adományozó a kolostor alapítója, I. Lajos király volt. Ő vetette meg a kolostor létét biztosító hatalmas birtoktest alapjait, amelyet az utódok csak növeltek. A falvakat (felsorolásuk ld. alább) „a plébániai egyházak kegyúri jogával, minden jobbágy gyal, telepesekkel és megtelepedőkkel, hegyekkel, völgyekkel, erdőkkel, cserjésekkel, művelt és műveletlen földekkel, rétekkel, szántóföldekkel, mezőkkel, tanyákkal, pusztákkal, telkekkel, vizekkel, halakkal, patakokkal, malmokkal, gyümölcsösökkel, szőlőkkel, erdőhasználati jogokkal, ajándékokkal, hadiadókkal, fejadókkal és vámokkal, szolgákkal és ezeknek minden szolgálati jogával örökösen és a sértetlenség megtartásával' ' adományozta a király a kolostornak. (6. ábra) A hatalmas birtoktestet a XV. szászadban is gyarapították, mert az oklevelek több falut említenek, mint az 1378-ból ismertek (pl. Ajkarendek, Borszörcsök, Gecse, Udvarnok, Vanyola, Balatonudvari). Talán Zsigmond és Mátyás királyok személyéhez, ill. világiak adományához köthető az újabb birtoknövekedés. A XVI. század elején a kolostor Veszprém megyében 169, Zalában 71 portát mondhatott a magáénak, a Győr és Somogy megyei adatokat nem ismerjük.

94 A jogi természetű dolgokat a perjel intézte konventje nevében, így sokat utazott, mint a különböző határjárások bizonyítják, sőt a királyi udvarban is megfordult időnként. Képviseletét átruházhatta, így 1419-ben a telki-i perben Echyr-i Péter járt el, 1453-ban a szomszéd birtokos Tard-i Miklós volt a konvent megbízottja, úgyszintén б 1466-ban is.

95 Az egymástól távoleső birtokok, ill. birtokrészek felügyeletét a perjel által kinevezett tiszttartók (officialisok) végezték. Egy lövöldi officiális neve fennmaradt 1458-ból: Tapolcai Gergelynek hívták, tehát jobbágyaik sorából került ki.

96 A nyúli officiális 1366-ban István fia János volt.

97 VESZPRÉM MEGYE Ajka (Ayka): Az Ajkai-családdal a kolostornak több mint két évszázadon keresztül a legkülönfélébb birtokperei voltak, mivel a két település, Ajka és Lövőid szomszédos a középkorban. Egy 1370. okt. 3-án kelt oklevél olyan - számunkra ismeretlen - per emlékét őrizte meg, amelyet az Ajkaiak a kolostor ellenében elvesztettek, ugyanis Erzsébet királynő arra kéri Szécsi Miklós országbírót, hogy Ajkai István pénzbüntetését engedje el.

98 A megegyezés azonban csak négy évvel később, 1374. ápr. 16-a után történhetett meg, mert Lajos király ekkor bízta meg a fehérvári káptalant, hogy kiküldöttje által a karthazuiak és az ajkai nemesek birtokai között az elhatárolást végezze el.

99 1388. máj. 22-én a veszprémi káptalan előtt az Ajkaiak, Péter, István és Domonkos tiltakoznak amiatt, hogy egyik ajkai részbirtokukat, Haskwth-гХ a lövöldi perjel, Miklós elfoglalta.

100 1451-ben szintén az Ajkai-család (Benedek) panaszára az országos tanács felkéri Veszprém megyét, hogy részükre a lövöldi kolostor jobbágyai ellen vizsgálatot eszközöljön.

101 A per később sem nyert befejezést, ugyanis 1459. febr. 26-án most már a lövöldi konvent kérésére tűzött ki Mátyás király új tárgyalást.

102 Az újabb pereskedés hosszú ideig húzódott, 1470. okt. 9-én Mátyás arra kéri a veszprémi kanonokokat, hogy Ajkai Benedek előttük letett esküjéről értesítsék őt.

103 Egyébként ekkor 375