A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Németh Péter: A városlődi karthauzi kolostor története és régészeti emlékanyaga I.

ria-ünnepek vigiliáit, ahogy ezeket a világi papsággal és a néppel együtt szokás megünnepelni. Szintén a rendi káptalan feljegyzései tudósítanak arról, hogy 1468-88 között a lövöldi kolostor nem szenvedett nyomorúságot,

53 ami más kolostorok esetében bizony eléggé gyakori volt. Valóban, az 1498. évi országgyűlés a lövöldi perjelt az ország banderiális főpapjai közé számította, aki a konvent birtokai és jövedelme után 200 lovast volt köteles kiállítani, ami szinte alig hihető, miután a győri és a veszprémi püspök is csak hasonló létszámút.

54 Úgy vélem, a 100 fős létszám lenne az elfogadható, ahogy ezt már Sörös Pongrác is gondolta,

55 de a későbbi adatok is, pl. 1528 tájáról szintén 200 főt emlegetnek.

56 Bár az kétségtelen, hogy ismeretlen időkben a konvent olyan kiváltságokat szerzett, amely más főpapokat kevésbé illetett meg. Az 1550es pozsonyi országgyűlésen került szóba az esztergomi érsek és a lövöldi perjel ama régi, „dicsőült királyok"-tói kapott kiváltsága, miszerint a részükre bíróilag megítélt eskü letétele alól fel vannak mentve, s helyettük tisztviselőik esküdhettek. A király, ti. I. Ferdinánd elhatározásához a rendek is hozzájárultak, hogy a fentieket „régi és korábbi erejükben... állandóan tiszteletben tartsák."

51 Ez sem mentette meg azonban a konventet az örökös birtokperektől: csak Somogy vármegyében 1436 és 1446 között öt perről van tudomásunk helyi kisnemesekkel (Kiskarádi Balázs és György, Fejéregyházi István), mágnásokkal (Marcali Imre vajdafi, Újlaki Miklós macsói bán) és másokkal.

58 A kolostor életében a legnagyobb esemény 1480ban történt, amely az ún. „lövöldi Corvina" könyvtáblájában olvasható bejegyzés szerint eképp zajlott le: „Ez a könyv a karthauzi rend lövöldi Szt. Mihály völgyi házáé. A kiváló Mátyás király által vásárolt ugyanannak a háznak az Úr 1480. évében, amely évben Beatrix királynő úrnővel és kíséretével (?) meglátogatták és éjjeleztek a fent mondott kolostorban Szent Pál fordulásának ünnepén (jan. 20.) a követőkkel, a tiszteletes és kiváló (Aragóniái) János úrral, a nápolyi király fiával, vagy nápolyi kardinálissal, és a karthauzi rend megmentőjének Lateránból küldött követével, aki még engedélyezte, pápai beleegyezéssel a kiváló királynőnek és saját kíséretének a monostorba és ugyanazoknak a prokurátor cellájában való éjszakázását. És a húsevés tilalma alóli felmentést a mondott kolostorban a rend szigorával szemben. Akiknek a monostorból való távozásának harmadik napján a következmény annyira súlyos erőtlenségbe (döntötte), hogy az életéről lemondott, de mégis, hűséges könyörgés által az Úr megszánta. És adományozott két cella építésére először 400 forintot, másodszor ismét 200-t és 110-t. Azután vásárolt több könyvet és sokat adományozott halastavak építésére a másik Lövőidben és könyvtár építésre és több ingyenes házakra (házak adómentességére?). Ezért boldog legyen az emlékezete. Úgy legyen.

59 A XVI. századtól adataink már a kolostor életének végső fél évszázadát ölelik fel. A mohácsi vész előtt tartott utolsó megyei közgyűlés Veszprém vármegyében 1526. jún. 18-án éppen Lövöldön zajlott le, sajnos, semmi közelebbit nem tudunk róla.

60 A lövöldi konvent mozdítható értékeit Lukács testvér a török közeledésének hírére Sopronba vitte, s az özvegy Mária királyné szept. 21-én arra kérte a soproni polgárokat, hogy az odamenekült karthauziakat védelmezzék meg. A soproni tartózkodás azonban mindössze két hónapig tartott, mert nov. 14-én kelt levelében a perjel és konventje köszönetet mondott a szíves fogadtatásért, amelyben Lukácsot részesítették, de mivel a veszély elmúlt, kérik, hogy az egyházi kegyszereket Nagy Balázs polgártársuk, akinél őrizetbe helyezték, adja ki.

61 Azaz nem az egész konvent menekült el, hanem csak a kolostor prokurátora. Akinek a nevét már korábbról is ismerjük! О volt ugyanis az, aki 1511ben megerősíttette II. Ulászló magyar és cseh királylyal a prágai, Szűz Mária Kertjéről (Horto B. Mariáé) elnevezett karthauzi kolostor korábbi kiváltságait, mint a lövöldi konvent prokurátora.

62 A viszonylagos nyugalom beálltával kölcsönökkel zaklatták a gazdagnak tudott lövöldi konventet. 1528. dec. 8-án I. Ferdinánd kért hadicélokra 1500 forintot.

63 Azonban csak 500 Ft-t tudtak küldeni, erről 1529. jan. 25-én állított ki kötelezvényt a király.

64 A kölcsön fejében Horváth András dikátor a „capita dicarum"-ot a perjelnek adta, azonban később - nehogy hivatalát veszítse az ellene áskálódokkal szemben - kérte az összeg visszavizetését. Ugyanakkor a kamara is visszavonta korábbi engedélyét arról, hogy az 1529. évi fél forintos hadiadóból saját birtokaikon beszedhetik a kölcsönt.

65 A pannonhalmi apátság 1535-ben vett fel 400 Ft kölcsönt, azonban a lekötött két falu, Kisapáti és Istvándi jövedelméből a karthauziak sohasem részesedtek.

66 A pénzkölcsönök azt mutatják, hogy a kolostor még e nehéz időszakban sem rendült meg anyagilag, annak ellenére, hogy jövedelmei beszedésében, jobbágyai védelmében korlátozva volt. Csak a Podmaniczkyek kártételeit áttekintve értesülünk arról, hogy amikor Somogy megyéből borokat szállítottak kocsin Lövőidre, a kocsikat Podmaniczky János és féltestvére, Rafael fegyveres emberei Fok falunál (Siófok) megtámadták, és a 72 hordó bort Palota várába szállították (1538). Bár a borból valamennyit visszaadtak, a nagyobb részét és a jobbját megtartották maguknak, ezzel 400 arany kárt okoztak. Hasonlóképpen a barátoknak a paksi vásáron 150 Ft-ért vett két török lovát a Podmaniczkyek szolgái a veszprémmegyei Sándor falu határában vették el. 1543-ban a konvent Vanyola birtokáról a jobbágyok 40 ökrét hajtották el, majd a következő évben további 50-t. Végül, amikor a barátok kislődi jobbágyai a Pápa városában tartott vásárról hazatérőben voltak, a kolostorhoz közeli Borsod falunál a nyílt úton a Podmaniczkyek jobbágyai rohanták meg őket, és 28 jármos ökrüket elvették. 373