A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

6. ábra. A középkori szentély feltárás után Abb 6. Der mittelalterliche Chor nach der Freilegung 7. ábra. A középkori hajó délnyugati szöglete, a hajó alapfalával és a karzatpillér maradványával Abb 7. Die süd-westliche Ecke des mittelalterlichen Schiffes mit der Grundmauer des Schiffes und den Überresten des Chorpfeilers hogy az építkezés kezdetén a sziklák közötti egyenetlenségeket köves, barna talajjal kiegyenlítették, majd a felületet sárga agyagréteggel borították. E felett látszó habarcsos réteg az építési szint. A templom építőanyaga vörös homokkő, amelyet vagy a helyszínen, vagy a település közvetlen környékén bányásztak. A középkori templom hajója téglalap alaprajzú, az északi és déli oldalon a párkány magasságáig áll. A nyugati zárófalát a XIX. század elején a torony építésekor lebontották. A hajóhoz keleten csatlakozó egyenesen záródó szentély alapfalait a XVIII. századi szentély belsejében találtuk meg.

56 A szentélyt a sziklaszirt legmagasabb pontjára építették, ettől nyugati irányba a szikla magassága fokozatosan alacsonyodott. A kutatás során megállapíthattuk, hogy a szentélyt szabálytalanul tűzték ki. A sarkokat szépen megmunkált kövekkel armirozták. Az oltárépítményből nem maradt semmi. A középkori szentélyt a XVIII. század végén lebontották, a törmelékkel a terepet kiegyenlítették, és a jól használható építőanyagot nyilván az épülő új szentélybe felhasználták. (6. ábra) A szentélyt a hajótól lépcső választotta el. Felületének csak egyharmada megmunkált, kétharmada durva, érdes. Két dologra gondolhatunk: vagy a szentély és a hajó között rekesztőt alakítottak ki, vagy még egy lépcsőt emeltek itt. A hajó belső területe jobb lehetőséget nyújtott az eredeti középkori járófelület meghatározására (5. árok). Az újkori cementpadló alatt az 186l-es kő burkolat látható, majd egy erősen meszes réteg jelzi a középkori nívót. A déli hajófalon a mai padlótól 32 cm-rel mélyebben a középkori vakolat alja jól megfigyelhető. Ez a vakolat átsimul a hajó nyugati zárófalára, amely a feltárás során került elő, 105 cm széles, és a padlószintig maradt meg. A hajó nyugati zárófalának maradványaira ráépült a XIX. századi torony belső északnyugati szöglete (7. ábra). A déli- és északi homlokzat falkutatása sok értékes adattal gazdagította a régi templomra vonatkozó ismereteinket. (8-10 ábra) Előkerültek a középkori hajó szögletei, mind az északi, mind a déli homlokzaton. A főfalak enyhén kiugró 70 cm magas lábazatról emelkedtek. A felső újkori vakolat alatti többrétegű vakolat is jelezte a többszöri átépítések nyomait. A középkori nyílásrendszerből mindössze a déli homlokzaton maradt meg két félköríves zárású, ki-befelé is tölcséres, szűk nyílású román kori ablak, amelyek 1863-ig funkcionáltak. (11. ábra) A templom középkori bejárata nyugatról nyílt, és a XIX. századi torony építésekor teljesen megsemmisült. Faragott részletforma sem került elő, amely hozzájárulna a kapu kiképzésének meghatározásához.

57 A belső térben a hajó nyugati zárófalának maradványával párhuzamosan, a múlt századi téglakarzat tartópillérei alatt a déli, illetve északi oldalon egy-egy 250 x 110, illetve 220 x 110 cm széles alapfalat találtunk. Az alapozásuk helyét a sziklába bevésték. A déli homlokzaton és a karzattartó fal alapozásán a középkori vakolat átsimul, jelezve, hogy a karzat a templommal egyidóben épült. A karzat alatti tér beimérete 6,2 x 2 m. A feljárat északról nyílt, ezt jelzi egy 2,30 x 1,20 m-es habarcsfelület padlószinten, és az északi homlokzaton a megmaradt lépcsőlenyomat. 356