A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

rincz Kóvágóeörs, Kiseörs, Fülöp, Uzsa és Detk nevű birtokokat a királyra hagyja, mert utódai nincsenek. 20 Itt egyértelműen szerepel a két falu jelezve a megket­tőzést, amely már sokkal korábban megtörtént. Ebben az oklevélben értesülünk a király intézkedéséről is, amelyben a felsorolt falvak bíráit és lakóit felszólítja, hogy az új uruknak Himfi Benedek temesi főispán fi­ának Miklósnak engedelmeskedjenek. 21 A Himfiekról tudjuk, hogy a Balaton-parti Nemti helységet Kun László király 1279-ben elvette ebgon­dozóitól s Heim-Him nevű bakonyi vadászispánjá­nak, a Döbrentei Himfiek őseinek adományozta. 22 Heim és utódai a Himfiek apáról-fiúra örökölték az erdőispánság ispáni tisztjét. Az 1380-ban kelt oklevélben a település nemesi névben szerepel Nagyörsi Pétert (Petri filii Ernoldy de Nogurs) említik nejével Margittal egy birtokügy­letben, majd 1394-ben Boldogasszonyörs-i Dénes fia Antalról olvashatunk. 23 Az 1401-ben kelt és 1408-i átiratból ismert oklevélben Nagyörsi Dénes fia Balázs szerepel. 24 Tehát Boldogasszonyörs, másnéven Na­györs későn szerepel az írásos feljegyzésekben, ez a régibb település neve. A pápai tizedjegyzék után a második adat, amely település egyházára utal. Az 1420-ból származó oklevélben Eörsi Ethieh György neve szerepel bírósági ügylet kapcsán. 25 Ne­mesi névben és elónévben 1428-ban található Na­györs neve. 26 A falu a XVI-XVII. században A Balaton-felvidék tipikus végvidék a török kor­ban, amely 1543 után már hadszíntérré vált. Bár a nagy hadjáratok elkerülték a vidéket, de portyázó ál­landó kisebb harcok helye lett. A háborúzások alatt elnéptelenedett, majd ezek szüneteiben ismét benépe­sült. Hosszabb időre a török nem tudta elfoglalni. He­gyesd, Tapolca, Csobánc, Szigliget, Sümeg, Tihany, Rezi, Tátika várai vagy nem kerültek ellenséges kéz­re, vagy csak rövid időre. Az első pusztítás a vidéket az 1529-ben lejátszódó török támadás idején érte, amikor a török lovascsapatok a Duna és Balaton kö­zött Bécs irányába felvonuló haderőket kísérve a Kál­völgybe is behatoltak. Az 1543. november 17-én a besztercebányai or­szággyűlésen I, Ferdinánd király az egyházi és világi nagybirtokosokra hárította a török támadások elleni védelem megszervezését. így a veszprémi püspökre hárult Veszprém és Tátika védelme, a tihanyi kolos­tor erődöt védte a Choron család, Nagyvázsonyi a Horváth család, a Kál völgyéhez közelfekvő Csobánc várát Gyulaffy László, stb. királyi parancsra. 27 A vidék török-kori történetére vonatkozóan külö­nösen sok értékes adatot őriztek meg a rovásadó ösz­szeírások (dicalis conscriptiók), és a török feljegyzé­sek, kincstári defterek. A végvidéki állapotok ellenére is kivetette a magyar királyság az állami adót a dicát. Az adózás alapja a XVI-XVII. században portánként történt egészen 1598-ig, majd ezt követően 1609-ig a „domus" a ház az adóalap, és 1609-1648 közötti idő­ben ismét a régi porta szerint adóztak. 28 Az 1529-es portyázásokat követően 1531-ből ma­radt fenn dicalis conscriptio, itt Kóvágóörsön Vázso­nyi Horváth Jeromosnak 1 adófizető és 12 szegény és puszta telke volt. 29 Az 1534., 1536. évi összeírások is hasonló adatokat tartalmaznak. Az 1542. év csendes, az ez évi összeírásban Boldo­gasszonyörs, Kisörssel és Sóstókállal együtt csak az egytelkes nemesi összeírásban szerepel. 30 Kisörssel itt találkozunk utoljára. 2 adózót említenek Szász Mi­hályt és Kis Pétert. Kisörs faluban 1 telkes nemesek laktak, később máshová költöztek, talán Kővágóörs­re. Az egy telkes nemesi összeírásban szerepel 1542­ben a környező falvak közül Szentbenedekkál, Kisfa­lud, Kerekikál, Mindszentkál. Az utóbbi három falu­ban egyházi nemeseknek püspöknek, káptalannak adózó nemesek szerepelnek. Az 1543-ban lezajlott támadás során fontos váro­sok kerültek török kézre, Tata, Székesfehérvár, Esz­tergom, a Balaton délkeleti partja, stb. E vidéket is pusztítás érte, elnéptelenedés tapasztalható, pl. Kisörs falu is ekkor pusztult el, lakói elmenekültek. Az ösz­szeírásban a környező területen lévő Mindszentkál és Szentbenedekkál sem szerepelnek. A bakonybéli apátságnak egy telkét jegyzik Kóvágóörsön. Ferdinánd király 1545-ben békét kötött Mehmed budai beglerbéggel és így 1545-52 közötti időben a török betörések ritkulnak a Káli-medencében. Kóvá­góörsön 1549-50-ben Bakics Péternek 1 telkét írták össze. Működő templomáról is értesülünk. A többi Kál-völgyi falut nem is említi az összeírás. 31 A Balaton-felvidék török-kori viszonyaira nagy ha­tással volt Veszprém eleste (1552. június 1.), amelyet Khadim-Ali budai beglerbég csapatai foglaltak el. 32 Az egyházmegye püspökei székhelyüket áthelyezték Sümeg várába, a káptalan Zalaegerszegre kény­szerült. Az uralkodó, a püspökség és káptalan birto­kainak nagy részét pedig a végvárak fenntartására rendelte. A Balaton mentén a védekezés fontos pont­jává vált Nagyvázsony és Tihany. A dunántúli vég­várrendszer a XVI. század derekán elsősorban Ná­dasdy Tamás irányításával épült ki. A magánvárak katonai értéke nem volt nagy, de a külső támadásokat lassították (Csobánc, Rezi, Tátika, Szigliget, stb.) Ezek fenntartása a tulajdonosokra hárult. Az adózás kétfelé történt 1552 után. A törökök a tapolcai és sümegi járásokból kialakítják saját köz­igazgatási területüket a sümegi és csobánci nahiét. A dicalis összeírásokba a következő adatok szere­pelnek. Kővágóörs 1553-ban puszta, de 1554-ben új­ra 1 telek után fizetett adót, majd 1555-56-ban a Czo­bor családnak 3 és Bakics Péternek 1 adófizető telke volt, majd 1557-ben a Czobor családnak 12 1/2, 1 bí­rónak átengedett, 5 szegény, 2 zsellér, a nemeseknek 3 adófizető telke volt. Külön egy telket Tihany várá­349

Next

/
Thumbnails
Contents