A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

kb. 1 m-rel a párkány alatt végződik. A tám a szentélykezdetnél nagyjából ugyaneddig nyúlt fel. A nyugati részen a déli oldalépítmény bekötő falának nyoma a karzatszint alatt lezárult. E rész támaszainál a korai szentélykezdet pillérpárja, amely a század elején a maihoz hasonló alakban tárult fel, jóval magasabb volt. A másik déli oldalépítmény keleti árkádja fölött barokk falsík látszott, elbontott boltozatra utalva. Az emeleten a korai fal felülete nem mutatkozott, amit hiányzó karzatnyílások indokolhatnak. A déli mellékszentély oldalfala kívül újkori, végfala a sekrestyeépítmény felől középkori, de más rakású mint az északié, amely viszont elvésett. A déli végfal fölött a főszentélyen elvésett falkiugrás nyoma látszott. A nyugati rész karzataira, a támrendszerre és a mellékszentélyek kérdéseire 1. még ÁDÁM 1912. 55., 5859., 63-66., 71-73., 75-76., 82-87., 89-92., 97-99., 101104., 196-198. Az altemplomban a korai bejáratok feltárt nyomait bemutatták. A gótikus rész építői valamelyest növelhették a térmagasságot, főleg a padlószint süllyesztésével. Az altemplom mai terében a korai falpilléreknek alig volt nyomuk. A lejáratnál a falpillér felső része és a lefaragott boltozatindítás látszik. Alsó falpillérrészt, csonkán, a lépcsőközi helyiség északnyugati sarkában figyelhettem meg. A templomban ezzel egyvonalban álló egyik nagy támasznak a század eleji fényképén a féloszlopfő hasonló típusú, mint a déli árkádpár középpillérén, amelynek túlsó fele szintén szabadon áll (vö. D). Itt mindkét fennmaradt féloszlopfőn bevésett vonal különíti el a legalsó sávot. A pillérlábazatok hiányára a kriptában feltárt részletek utalnak (A-C). A karzatárkádoknak talán lábazatuk is volt (vö. ÁDÁM 1912. 88-89). A déli mellékhajófal nyugati árkádjában (kép: MSZ 38), amelyet én csak a falsíkban tártam fel, a ma részben szabadon álló vállpárkányok enyhén előreugratott falazóköveknek látszanak. Vö. TS 1. 116., 118. (kép), 139-140. 26 fölött a karzati féloszlopoknak kb. megfelelő vastagságú tám volt. 24-25 (vö. KISS 1987. 108. tábla 1-2; 3 ugyanott nem székesegyházi lelet) felső átmérője jóval nagyobb. A talplenyomatból a keleti részt tártam fel, az északi lépcső benyúló vége alatt. A kelet felé következő támasz helyén csak a lenyomat délnyugati sarkát láttam. Az egykori régibb altemplomrész területén máshol ásatás nem folyt. Vö. TS 1. 122-126.; ÁDÁM 1912. 95-96. GUTHEIL; 1979. 46-55., 59-60. A legenda jobbik szövegváltozatának szavai: „... domus episcopatus Besprimiensis, quam ipsa a fundamento ceptam omnibus sujficientiis ... adornavit." Az értelmezéshez 1. még a szerző Jaciuntur ubique sacrarumfundamenta domorum..." mondatát, továbbá „cepit" szavát a székesfehérvári bazilikára nézve, amely az ezt és az idézett veszprémi passzust egyaránt átvevő Hartvik-legenda szerint a szent építtető halálakor, 1038-ban felszenteletlen volt. E szakaszokhoz 1. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Szentpétery, E. II. Budapest 1938. 383., 385., 415., 417., 431^32. Gizella királyné élete vége homályos, de abban, hogy férjét túlélte, nincs ellentét a források között (vö. GUTHEIL 1979. 8691.). Az általam megfigyelt nyomokhoz, amelyek korábbi templomra utalhatnak, 1. KOZÁK K.: Az Országos Műemléki Felügyelőség régészeti kutatásai 1973-1974-ben. MM 1973-1974. 1977. 374., 376. A magasra nyúló faltagolók megjelenéséhez 1. pl. SEDLMAYR, H.: Die Entstehung der Kathedrale. Graz 1976. 173175. Pécsett a rokon féloszlopfők egy része a nyugati pillérpárról való. Ezeken a fedőlemezt derékszögű bevágás választja külön, a pillérpárnak tagozott lábazata volt. A fejezetek a nyugati kapu vállpárkányával hozhatók kapcsolatba. Vö. SZŐNYIO.: A pécsi püspöki múzeum kőtára. Pécs 1906.45-49.; DERCSÉNYI В.: A pécsi székesegyház. Budapest 1969. 15

7 16.; TÓTH M.: A pécsi székesegyház nyugati karzata. ÉÉ 15. 1983. 432-440., 455. Tóth Melinda e részeket 1200 tájára keltezte. A nyugati kapu mindenesetre béllet- és vállpárkánymegoldásával a comoi S. Fedele keleti portáljára emlékeztet, amelyet a XII. század első felére szokás keltezni (1. pl. HEARN, M. F.: Romanesque Sculpture. Oxford 1981. 131-132.). 9. Vö. TS 1. 117-125.; G. KRÁMER M.-TÓTH S.: A tihanyi apátsági templom és kolostor 1965. évi felújítása. MV 10. 1966. 236-237.; MRT 2. 193., 228., 40. tábla; KOZÁK K.: XI-XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében. VMMK 8. 1969. 225-226., 229.; MMT 2. 27., 29., 31., 12., 14. kép; PALÁGYI-TS 1976.37. sz. és előtte; TS 5.149-150. Az oszlopfő az említett karzati fejezetekhez (27-28) hasonló méretű, elókerülési mélysége az erős bolygatottság miatt önmagában nem tekinthető időrendi adatnak. A többi követ egy részük bizonyítottan újkori beépítése inkább a fennálló templomhoz fűzi. Átfaragásaik meglévő szerkezet módosításából is adódhatnak. Erre utalhat elsősorban az, hogy az átfaragások kettejükön (7,77) és pilisszentkereszti, bodrogmonostorszegi rokon töredékeken hasonló jellegűek (1. pl. MMT 16. kép; GEREVICH L.: A pilisi ciszterci apátság. Szentendre 1984. 6. kép; GUBITZA K.: A bodrogszigeti pálos-monostor építészeti emlékei. ArchÉrt 36. 1916. 59.). A két veszprémi kövön a hátsó rész derékszögű bevágása eredeti tagozott sávot kísér, amely a negyedhengertaghoz illeszkedik. A nagy töredék (77) átalakítás utáni szerepében, tekintettel kopásaira is, küszöbkőnek ítélhető. Akár eredeti helyzetében átdolgozottnak is gondolhatjuk, ha nem akarjuk mindenáron párkányrésznek tekinteni. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy a negyedhengertagos köveket eredetileg többféle helyzetben alkalmazták, esetleg függőlegesen is. 10. MMT 16., 19. kép. A vállkóhöz 1. pl. ZÁDOR M.: Kaposvár. Budapest 1964. 21. kép (középen). A zselicszentjakabi ornamentika helyzetéhez vö. TS 5. 150. 11. Ebből túlozva következtettem először (TS 1. 122.) egész épület középkori pusztulására (vö. 9. jegyzet). Az ablak szűkületéből és külső feléből csak a záradék maradt meg (kép a helyreállított falfelületről: MSZ 39.). Ez alatt a szűkületnél égésnyom látszott. Feltehető, hogy eredetileg az egész nyílást berakták, és külső részének nagyját rossz állapota miatt helyettesítették a XVIII. században új fallal. Az ablak bizonyára akkor vált fölöslegessé, amikor előterét újra beépítették. Az erről tanúskodó fal féloszlopcsonkjával bizonyára a Szentlélek-kápolnáé volt, amely a XIV. század vége felé már állt, későbbi adat szerint a székesegyház északi oldalán (1. GYÜRKY 1963. 341., 344., 373., 381.; BÉKEFIR.: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest 1907. 23.). Ez az építmény, tekintettel a biztos helyű Szt. György-kápolnára (vö. 14. jegyzet), nemigen lenne máshol elképzelhető. 12. Az egyik legközelibb idevágó emlék oszloptöredék Bébről (MRT 4. 66., 31. tábla). L. még ERDÉLYI G.: A római kőfaragás és kószobrászat Magyarországon. Budapest 1974. 3435., 37., 80., 110. kép. A veszprémi lelet a hol ókorinak, hol középkorinak ítélt emlékek számát szaporíthatja. Az egyik ilyen, amelyet én rómainak katalogizáltam (7: TS 1. 124., 139.), azóta középkorinak minősült, sajnos, megfelelő párhuzamok említése nélkül (KISS 1987. 101., 175., 108. tábla 4.; vö. KISS Á.: Megjegyzés Tóth Sándor tanulmányához. VMMK 4. 1965. 373. is). Inkább ellenkező a helyzet két másik esetben (72/ TS 1. 123. és uo.; KISS Á. uo.. 89.; TS 2. 177.; PALÁGYI-TS 1976. 9. sz.). A kérdéskör más összetevőihez vö. TS 5. 147. Kiss Ákos kritikájának (uo. és 374.) szakmai része nem érinti mondanivalóm lényegét. A személyes részhez késői válaszul hadd álljon itt egy mondat. Azóta elvégeztem tanulmányaimat, sőt, tanítok az egyetemen, és tevékenységem minden gyengeségével állok elébe a jövő század ítéletének, nem várva el, hogy emlékemet bárki gondozza. 13. A falhasábhoz 1. TS 3. 620-621. (az alaprajzon B). A kváderek durvasága a székesfehérvári bazilika északi mellékhajó-