A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

építményében. A tumba, amelyet a törökök már 1552-ben összetörtek, feltehetően alakos fedlappal zárult. A fülke hátfalán volt a rekonstrukció megfelelője: címer és alatta felirat. A leíráshoz az ívtöredék és vele a pilaszterrész is illenék, de az összefüggés a címertöredék esetében sem biztos. Ezen mindenesetre a kis rozetta másféle alakítású, mint a nagy az ívtöredéken.

33 A keltezés támpontjai többnyire bizonytalanok. Ráskai Balázs, akinek személyéhez a koszorús címer indokoltan köthető, 1489-ben misealapítványt tett a székesegyházban, 1498-ban tárnokmester lett, és 1517/18-ban halt meg. A pápai címer a felirattöredék alapján tárnokmesteri időszakára tehető. Beriszló Péter 1512-ben kapta meg püspöki kinevezését, 1520ban hunyt el, síremlékének elkészítéséről 1525-ben intézkedtek. A két veszprémi címer egyaránt elképzelhető donátori vagy halotti jelvénynek. így a további közelítés csak stíluskritikai alapon lehetséges. A három említett címeres kő stílusban sem egymással, sem az ív- és a pilasztertöredékkel nem függ össze világosan. A felismerhető kapcsolatok a két utóbbit és a koszorús követ is inkább Jagelló-korinak mutatják. A gyöngyfűzéres kandeláber első jól datálható hazai példáján az évszám 1499. A rozettás boltívkazetták a következő évtizedben jelennek meg itthoni készítményeken. A koszorú egymást követő levélcsokrokból és ezek végén két-két termésből álló, tömött alakja néhány elég késői sírkőről, így 1516-os dátumú csatkairól ismert, ha a veszpréminél kevésbé változatos és aprólékos kidolgozásban is. így Veszprémben a reneszánsz továbbra is Vetési Albert sírkövével kezdődhet.

34 A veszprémi székesegyház nem nagy, nem is szép, de múltjában figyelemre méltó művészi teljesítmények mutatkoznak. A XIII-XVI. századiak, amelyekről a szentélyrész magva kivételével többnyire kőtöredékek tanúskodnak, bizonyára kapcsolódtak az országos központok művészi kultúrájához, és példaértékűek voltak a környék számára. Az eredeti épület pedig, amelyről főleg falmaradványai nyújtanak némi fogalmat, nemcsak hazai, hanem európai mérce szerint is kiváló műnek látszik, noha ez mindeddig észreAz alábbiakban azoknak a kófaragványoknak a főbb adatait lajstromozom, amelyek a székesegyház feltárása közben, 1973 végéig váltak számomra ismertté, mellőzve azokat a szórványokat, amelyek a kutatás közben tűntek ugyan fel, de nem maradtak tanulmányozhatók. A lajstrom három részből áll: a múzeumi gyűjteményben őrzött darabokból, a székesegyházban utólagos helyzetben látható kövekből és az eredeti helyükön általam feltárt faragott részletekből, akár látszanak most, akár nem. vétlenül maradt. Az utóbbi idők magyar művészettörténeti összefoglalásaiban legfeljebb a gótikus szentélyről és kövekről esik szó, és a korai mű a korszak külön irodalmában is alig jelenik meg.

35 A pusztulás több korai részt már a középkorban elért. A barokk megújítás a szentélyrészen kívül eltüntette a középkori épület minden nyomát, de a régi falakat nagyrészt megőrizte. Ez, akár a gótikus újjáépítés, romlást követett.

36 Századunk elején az eredetiség felmutatásának vágya vezetett újjáépítéshez.

37 Ez a barokk architektúrával együtt épp azt törölte el javarészben, amit általa láttatni akartak. A maradékból néhány részletet a legutóbbi helyreállítás megmutatott. De a falak és a talaj történeti szövetét eközben és azóta is érte kár. Tudomásul kell venni, hogy e szövetben minden további bolygatás szaporítani fogja a hiányokat, és ezt a szakszerűség is legfeljebb mérsékelheti majd. A veszprémi templom még mindig nagyértékű műemlék: a székesegyházak között az egyetlen ma Magyarországon, amelynek szentélye anyagában is nagyrészt középkori, és az egyetlen a Regnum Marianum területén, amely a XI. század középső évtizedeiből még jelentős felmenő maradványokat őriz. A pusztulás visszavonhatatlan, de a régi mű történetének számos tanúja még mindig a földben és a falakban rejlik. Az, hogy a meglévő kevés fennmarade, hogy a benne rejlő tanúság feltárul-e, jórészt a további beavatkozások módjától függ. Az eddiginél jobb eredményt e téren csak az hozhat, ha az épület fölött rendelkezők a régiség megőrzését és megismerését nem fogják mellékesnek tekinteni, és ha alkalom adtán találtatnak majd olyan szakemberek és munkások, akikben lesz arra képesség, hogy kiigazodjanak a jelenségek rengetegében, és lesz elég türelem meg energia, hogy gyakran gyötrelmes tennivalóikat elvégezzék. Arra, hogy mindez összejöhet, jelenleg kevés esélyt látok. De hogy az optimista jövővárás ezúttal se maradjon el: remélem, annak, aki harminc év múlva esetleg újra előveszi ezt a témát, nem a további pusztulással kell majd szembenéznie. A múzeumi darabok listája korábbi jegyzékeim (TS 1. 139-141, TS 2. 177, 179) folytatása, az adatközlés módjában is. Az újkori töredékek nem kaptak sorszámot. A zárójelben szereplő számok a kibontás évére és a kutatási naplóban vezetett nyilvántartásra utalnak. Ez 40 tételt tartalmaz, és addig terjed, ameddig a feldolgozott napló (1970. ápr. 17.). Az utólagos helyzetű köveket kisbetűs római számmal, az eredeti helyükön feltárt épületrészeket, amelyek rendszerint több kőből állnak, nagybetűvel jelöFÜGGELEK 339