A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

17. ábra. Szentségfülke töredéke (111) Abb 17. Bruchstück eines Tabernakels (111) (10. ábra). Bár ez kisebb oldalszélességű lehetett, mint az iménti kő hasábrésze, kapcsolatuk elképzelhető, ha olyanféle párkányos átmenettel számolunk köztük, amilyet a szentélykonzolokon látni. így leginkább a hosszházból lehetne származtatni mindhármat, mivel a konzol több boltszakaszú térhez illik.

25 Az altemplomot magát is képviseli kőlelet, amely 1691-ben kivájt sírgödörből került ki.

26 A vörös homokkő faragvány (111; 17., 21. ábra) fülke homloklapjának jobb felső részéből való, a nyílászáradék fölött vastagabb, felül sík. A nyílás szamárhátíves zárású volt, peremén finom élszedéssel. A kerettagozat vaskos, kiugró, csúcsíves félpálca, a kő jobb felső sarkánál enyhe kihajlás további forma következtére utalhat. A töredék közeli szentségfülke maradványa lehet. Az újjáépítés pápai búcsúengedély alapján 1400 tájára keltezhető. A stílus legkorszerűbb alapeleme a boltindítások hasábos megoldása a falakon. Ez különben rokon emlékek sokaságától elhatároló vonás, pl. a lőcsei minorita templom sekrestyéjétől az altemplom esetében. A váltás közeli szemléltetője a nagyjából egykorú keszthelyi ferences templom, ahol a boltozati elemek a szentélyben még fejezetről, kötegesen szétkülönítve, a hajóban pedig már pillérhasábból indulnak. Veszprémben a boltvállmegoldáshoz képest több részletforma, így a szentély konzoltípusa, régies. A csillagboltozat, amely inkább csak járulékosan számítható e stílushoz, nálunk 1400 körül még újszerű lehetett, de nem a hozzá tartozó bordatípus, amely 336 már jó ötven évvel előbb elterjedt. A veszprémi stílust tehát, úgy tűnik, régi alapú formakészlet megújult szellemű alkalmazása jellemzi.

27 Néhány nyílásmaradvány későbbi középkori építkezésre utal. Ilyen a déli mellékhajófal nagy, félkörös, egykor mérműves, kétosztású ablaka, amely a második szakasz román kapujának záradékát átvágja. A béllete ennek is nagyrészt falazott. Faragott vörös homokkő elemei közül a záradék csak a szűkületi formát adja meg (M), a szárkövek a bélletre is kiterjednek, a könyöklő pedig a falsíkig ért ki. A többi ide tartozó maradvány az altemplom melletti két helyiségben került elő. Az altemplomból nyíló barokk eredetű ajtó záradéka fölött mindkét oldalon régibb, de a falba utólag beillesztett téglaív maradványa tárult fel, az előző átjárókra utalva, amelyeket nyilván az eredeti oldalépítményi szinthez igazodva alakítottak ki. Ezzel az ajtópárral függhet össze az a másik, amelyet a mellékszentélyek keleti oldalának külső szélén hoztak létre, szintén utólag, téglák felhasználásával, a régi szinthez igazodva, amint a feltárt kávamaradványok mutatták. E négy ajtóval bizonyára az altemplomba vezető útvonalat változtatták meg, egyidejűleg feltehetően megszüntetve a mellékszentélyek felőli eredeti bejáratokat a régi rész keleti végén.

28 Az átalakítás alighanem a régi szentélyrészre összpontosult, éspedig azzal kapcsolatosan, hogy Vetési Albert püspök - 1473-ban kelt oklevél szerint - az ódon, koromlepte templomot csodás képekkel tette ékessé. Néhány puha mészkő töredéket (56-59) már harminc éve e korszakra tettem, a Vetési-címeres, 1467-es évszámú vörös márvány falpillérfőn (63) is előforduló stílusjegyek alapján. A kapcsolat szorosabb: az utóbbi tetején az egyik rokonítottnak (56) méretben is nagyjából megfelelő félhatszögű forma rajzolódik ki (21. ábra). Az a feltevésem viszont, hogy a puha mészkövek szentségháztöredékek, inkább csak e két darabra nézve lehet érvényes: a többi nem fűzhető fel ezekkel egy törzsre. A nagy szentségházak egykorú stílushullámától a csoport aligha független, de itt a szerkezeti sokféleség kiterjedtebb építési programra vall. Vetési bizonyára főleg a szentély rekesztőfalát építtette új rendszerben újjá, és ennek érdekében alakíttatott ki kerülőutat az altemplom felé. A kérdéses faragványoknak legalább egy része alighanem ehhez a rendszerhez tartozott.

29 A sokféleséget növeli ide tartozó puha mészkő leletem (115; 18. ábra). Ez falpillérféle darabja, változó keresztmetszettel (21. ábra). A tagozást baloldalt keskeny síkból kiemelkedő pálca vezeti be, amelynek jobbfelőli párja nyilván más kövön volt. A fő részen az alsó, nagyobb szakaszt kiugró, vízszintes sík zárja, alatta az alapsíkra merőleges középső tagozat és két átlós, levéldíszes fejezet csonkja. Lejjebb és feljebb szélső homorulatokból erósebb, illetve gyengébb domborulat emelkedik ki. Ez lent a kiugró sík alatti három elemnek megfelelő tagok helyén lefaragásokat mutat, fent egészében levésettnek látszik. Itt az eredé-