A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.
10. ábra. A barokk kripta lejáratának fala bontás közben, barokk támpillér csonkjával és kófaragványokkal, 1973 Abb 10. Die Mauer des Abstiegs in die Barockkrypta während des Abbruchs mit dem Stumpf eines Barockstützpfeilers und mit Werksteinen, 1973 11. ábra. Ajtókerettöredékek (104-106) Abb 11. Türrahmenfragmente (104-106) romkaréjos részekkel alakított nyíláscsoportból valók, amely valahol a közelben, bizonyára a székesegyház törzsén kívül létezett. Ennek pálcapárból és közbülső horonyból álló, hullámos profilú saroktagozása Tihany és Pilisszentkereszt felé mutat. Rekonstrukcióját bonyolítja azóta lelt részlete (102; 9. ábra). Ezen az ívhat helyén csapolásos sík van, ami amellett szól, hogy a háromkaréjok fölött sem volt zárt a fal. Ilyen megoldáshoz a tervező inkább csak kettőnél több háromkaréj egybekapcsolásával nyerhetett elegendő helyet. Számolni kell másféle kereteléssel is e körben: egy töredéken az említett saroktagozás kisebb méretben tűnik fel (103). Itt említhető még egy vörös homokkő kváderrész (101), amely ívháthoz igazított lehet, éppúgy, mint a szétváló háromkaréjok (46a, 85) közé illő darabok (46 b-c), ha köríve egyszerű és más sugarú is. 14 E csoporthoz külön egységként járul három összetartozó ajtószárrész, amely egy csomóban került a kriptalejáró falába (104-106; 10. ábra). Kettő alsó darab szürkés mészkőből, a harmadik felsőbb elem vörös homokkőből (11. ábra). A keret a durván megmunkált szélekből ítélve törtkó falba illeszkedett. A tagozás (21. ábra) elég összetett: kívül sarkantyútag, belül ferde lemez, közbül mély hornyokból fejlődő, átlós csúcsívtag, amely élével a külső síkot érinti, a saroktól oldalra. Nem egyszerű az indítás sem az alsó köveken. A sarokról, közös csúcsból a lemez és a csúcsívtag fejlődik, a sarkantyútag hegye az utóbbi alá szorul. A csúcsból felnyúló kezdeményekből kifejlett tagok előbb enyhén lehajlanak, aztán ívesen fordulnak át függőlegesbe. Az alsó körvonal a sarkantyútagos oldalon, ahol kissé lejjebb van, hullámos, a lemez mentén meredek emelkedésből bizonytalanul kigörbülő. E formák fő rokonai Veszprémben, a törtkó falú Gizella-kápolna emeleti részén találhatók. Itt a homlokoldali sarkantyútag a sekrestyeajtó háromkaréjos keretén, a homlokíveken és a diadalívből megmaradt saroktagozáson, az ahhoz fűződő, mély hornyokból fejlődő, domború tag ugyanezen, a ferde lemeztag a vállpárkányokon tűnik fel. A lemez, akár az ajtórészeken, a sarkantyútag változataként szerepel. A diadalíven a sarok aszimmetrikus tagolású, és az induló sarkantyútag hosszanti irányba fordulásánál a kísérő bemetszés kissé görbülő. Az egyetlen apróság, ami mégis éket ver a kapcsolatba, az, hogy a domború tag a diadalíven, miként a bordákon is, orrlemezes, vagyis nem csúcsív-, hanem körtetag. Azaz a kápolnaemelet a helyhez nem köthető ajtókeretnél modernebb stílusú. 15
