A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Müller Péter: A balatonaligai vaseszközök

31. SÁGI К.: Adatok a fenékpusztai erőd történetéhez. A tapol­cai Városi Múzeum Közi. 1. Tapolca 1989. 276. 17. kép 4. A 16. sz. épület leletei között mutatja be leírás nélkül. A Bala­toni Múzeumban őrzött tárgy (ltsz. 72.228.44.) hossza 31,6 cm, ebből 19,5 cm az 5,5 cm széles penge. A szár alsó része már szélesedik a rugó miatt, így az eredeti teljes hossza kb. 35 cm lehetett. 32. GAITSCH 1980. 212-214. A római birodalomból mindössze 6 darabot ismer Pompeitól Wederath-Belginumig. A balácai és a balatonaligai minden bizonnyal textil nyíró olló volt, a fenékpusztairól ez legfeljebb feltételezhető, hisz Gaitsch úgy véli, és ezt egy Sens-i dombormű is megerősíti, hogy a textil nyíró ollókat két kézzel működtették, míg a fenékpusztai da­rab ugyan nagyon vaskos, de a szára alig haladhatta meg a 15 cm-t. 33. MÜLLER 1982. A Veszprém megyei darabok: Hajmáskér (ltsz. 55.227.20. és 28.), Nemesvámos-Baláca-puszta (ltsz. 55.275.13. és 428.), Veszprém (ltsz. 55.228.2.). 34. MÜLLER 1982.532-534. a korábbi irodalommal. 35. SÁGI, K.: Das römische Gräberfeld von Keszthely-Dobogó. Budapest 1981. 75. A sírban többek között csont orsógomb és két guzsalynak meghatározott hegyesedő vaspálca is volt. 36. GAITSCH 1980. 362. 177-180. sz. tárgyak: „Kratzer (Web­kamm?)" 37. KUZSINSZKY В.: A Balaton környékének archaeológiája. Budapest 1920. 66. 84-85. kép 16 db, egy db Radnóti A. 1949-es ásatásából (KBM ltsz. 56.63.25.) 38. HUNYADY I.: Kelták a Kárpát-medencében. DissPann II. 18. Budapest 1942-1944.28. kép. Die von Mészáros Gyula in Bal atonal iga (Gemeinde: Balatonvi­lágos) im Jahre 1951 freigelegten und in dem Veszprémer Museum bewahrten römischen Eisengeräte sind in der archäologischen Lite­ratur nicht unbekannt. Ein Teil dieser Geräte wurde schon öfters publiziert. Infolge von Mißverständnissen und sprachlichen Schwie­rigkeiten hat man über zwei Fundengruppen aus demselben Materi­al gesprochen: über die Funde in Balatonvilágos und über die aus Balatonaliga. Der Verfasser stellt nun aufgrund des ursprünglichen Berichtes von Mészáros Gyula und mit Hilfe eines Photos, das im Jahre 1951 von den Funden gemacht wurde, das ganze Material dar. Das Fun­dematerial besteht aus einem Pflugeisen, einer Eisenschaufel, aus 32 Sicheln, bzw. Sichelbruchstücken, drei Tüllensensen, einem Dickzirkel, zwei Werkzeugen zur Holzbearbeitung einer Textil­schere, zwei Wollkämmen oder Tierstrigeln, einem Henkel eines großen Metallgefäßes, sechs Reifen, zwei Stücken eines zylinder­förmigen Schloses und fünf kleineren Eisengegenständen. Das Fundematerial wurde auf einem Fundort, doch nicht auf ei­nem Platz gefunden, sondern in mindestens drei Gruppen. Die Gruppen können heute nicht mehr genau getrennt werden, da z.B. Sicheln und Sensen in allen drei, bzw. in zwei Gruppen vorgefun­den wurden. 39. JACOBI1974. 36. t. 610., 622-624. A fülek és az abroncsok alapján három méretre tudta osztani a dongás favödröket. A legnagyobbak 25-32 cm átmérőjűek, a fémedényeknél azon­ban előfordulnak gyakran a 26-40 cm átmérőjűek is (134. és 139.). 40. JACOBI 1974. 137. és 32. kép. 41. Laczkó D. Múzeum ltsz. 63.395.1. ismeretlen lelőhelyű, mű­ködőképes darab, lehet akár újkori is. Későközépkori a Bala­tonakali-ságpusztai szórvány (ltsz. 73.37.14.). 42. Laczkó D. Múzeum ltsz. 55.244.17. A leltárkönyv szerint te­metőből származik, de az MRT 2. 72. helyesen jegyzi meg, hogy a római temető és telep anyaga összekeveredett, és ez a lakat nyilván az utóbbi területéről származik. 43. NOTHDURFTER 1979.78. t. 1287. 44. BALASSA 1971.360-376.; MÜLLER 1982.426-429. 45. MÜLLER 1979. 246. 46. MÜLLER 1979. 245-249. 47. MÜLLER 1982.448-451. 48. MÜLLER 1982.487^188., 495-497. 49. PETŐ M.: Adatok a római kori aratóeszközök történetéhez. Ethn. 83. 1973. 305. tévesen a fenékpusztai mellett éppen a balatonaligai sarlókat tartotta falx faenaria-пак, azaz fűvágó eszköznek, a kasza ősi formájának. 50. Pl. M. T. VARRÓ: De re rustica, I. 50. három különböző aratásmódot ír le, amikor a gabonát közvetlenül a kalász alatt, középen és a szár tövében vágják le. 51. MÜLLER 1982.469-479. 52. MÜLLER 1982.551-553. Der Fundort war ein Dorf von Eingeborenen in der römischen Zeit, eine Siedlung ohne Steingebäude. Über die Funderettung auf diesem Gebiet schrieb in diesem Band B. Bónis Éva eine Studie. Die landwirtschaftlichen Arbeitsgeräte in dem Fundematerial sind ausnahmslos nur aus der römischen Zeit bekannt, aber es fehlen ei­nige für die entwickeiste Agrotechnik des Zeitalters charakteristi­sche Werkzeuge, wie zum Beispiel Rebmesser und die lange Sen­se, die uns aus den spätkaiserzeitlichen Villenwirtschaften und städtischen Siedlungen bekannt sind. Die Handwerkerwerkzeuge und auch die kleineren Eisengegenstände stammen aus der römi­schen Zeit, aber ein Teil davon zeugt über das Weiterleben der LT­Traditionen. Deshalb meint der Verfasser, daß die Eisengegenstän­de in Balatonaliga Werkzeuge der Hauswirtschaften der hießigen Eingeborenen gewesen sein konnten, die man wahrscheinlich zur sekundären Verwendung in den eingegrabenen Siedlungsobjekten gesammelt hat und die auf das 2-3 Jahrhundert datiert werden kön­nen. DR. RÓBERT MÜLLER Balatoni Múzeum H-8361 Keszthely EISENGERÄTE AUS BALATONALIGA 193

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents