A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Müller Péter: A balatonaligai vaseszközök

olló töredékéről van szó. Felső vége az ormóban folytatódik, a pengének legfeljebb az indítása sejthető. A két darab összetartozását erősítheti, hogy mindkét száron jól felismerhetők a már több tárgyon is megfigyelt ferde, vésővel beütögetett vonalak. A két töredékből megállapítható, hogy eszközünk legalább 40 cm hosszú volt, de a hosszú szár és a széles penge alapján bizonyos, hogy eredetileg még nagyobb lehetett. Legjobb pannóniai párhuzama a közeli balácai villában talált fél olló (6. ábra 5.), amelyet már többször közöltek.

30 A 61 cm-es darab pengéje 26 cm, szára 31 cm, a rugó pedig 4 cm hosszú. A balatonaligai olló ennél valamivel kisebb lehetett. A két penge között lényeges eltérés, hogy a balácait nem merevíti ormó, ehelyett vaskos a penge, a foka eléri a 0,5 cmt. Egy Keszthely-fenékpusztai ollótöredék eredetileg kisebb lehetett a mi példányunknál, de ezen megtaláljuk az ormószerű merevítést, és ennek pengéje csúcsban végződik. Ezzel az eszköz típussal többször is foglalkozott W. Gaitsch, legrészletesebben 1980-ban megjelent monográfiájában. A római ollók többsége nem haladja meg a 30 cm-t, ezek pipere vagy birkanyíró ollók voltak. A recens birkanyíró ollók sem hosszabbak 36 cm-nél. Van azonban egy változat, amelynek hossza 48 és 134 cm közötti, ezeket az ollókat két kézzel működtették és arra használták, hogy a ványolt és felbolyhosított gyapjúszövet felületét a felülettel párhuzamosan végignyírják, így a kiálló szálak eltávolításával egyenletes felületet nyertek. Ez a gyapjúszövet készítésének utolsó művelete, az appreturával való ellátása volt. 43. Gyapjúfésü(?) (2. ábra 30.; 6. ábra 6.; ltsz. 55.211.20.) Egy 27,3 cm hosszú penge, amely két végén kb. 3 cm széles volt eredetileg és egyenletesen szélesedik a közepéig, ahol eléri az 5 cm-t. Itt egy rövid nyakon keresztül tompaszögben csatlakozik hozzá az 5 cm-es nyéltüske. Az él többnyire sérült, az épebb szakasz alapján megállapítható, hogy átlagban 3,8 mm-es sűrűségben hegyes fogakkal csipkézett. Mészáros Gy. jelentésében gerebennek nevezte ezt a tárgyat. Összefoglaló munkánkban 9 pannóniai lelőhelyről 21 ilyen eszköz adatait közöltük, ebből öt darabot a Laczkó D. Múze33 um őriz. Ezeket tartották már kapának, borfeldolgozó eszköznek, állatvakarónak. Magunk is ez utóbbi funkció mellett foglaltunk állást balkáni középkori és néprajzi párhuzamok alapján. Egy csontnyéllel is ellátott darab a Keszthely dobogói temető egyik női sírjából került elő, Sági K. ezt szövőeszköznek (Fadenrechen) tartotta. Gaitsch, W. is vakarának vagy szövőfésűnek határozta meg az aquileiai darabokat. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy éppen az előzőleg ismertetett textil olló használata előtt egy hasonló szerszámmal bolyhosították fel a gyapjúszövetet. Bár az a tény, hogy csak a fenékpusztai erőd területéről 17 ilyen tárgyat ismerünk, inkább arra utalhat, hogy ezek állatvakarók lehettek. 44. Gyapjúfésü? (2. ábra 29.; 6. ábra 7.; ltsz. 55.211.19.) Az előzőhöz hasonló, de kisebb méretű tárgy. A penge 22,4 cm hosszú, szélessége 3,2-^1,7 cm. Az él sérült, csak két fog töve maradt meg. A nyéltüske feltehetően a földmunkák során eltorzult, de eredetileg a 43. tárgyhoz hasonlóan tompaszöget zárhatott be a penge irányával. Háztartási felszerelések és egyéb vastárgyak: 45. Üstfül (2. ábra 31-32.; 6. ábra 8.; ltsz. 55.211.7. és 30.) Mészáros Gy. jelentésében kettétört vödörfogantyúként szerepel. A két nagyjából azonos méretű darab (ív átm.: 33,8 és 35,0 cm) négyszög keresztmetszetű vaspálcából készült, a keresztmetszet 1,1 x 0,8 és 0,9 x 0,7 cm között változik, mindkét darabon a széléhez, az akasztóhoroghoz közel a legvastagabb. A hurkok közelében mindkét darabon megfigyelhetők a vésővel beütögetett vonalak. Az azonos ív és az illeszkedő törésfelületek alapján összetartozásukhoz nem férhet kétség, bár végeiken az akasztóhorgok kialakítása nem egyforma. Az egyiken az elvékonyodó anyagot visszagörbítették, vége kifelé hajlik. Elképzelhető, hogy ez utólagos torzulás. A másik sokkal gondosabban megmunkált. Az egyenletesen elvékonyított anyag gombban végződik és ívben visszagörbítették a fülre. Mészáros Gy. jelentéséből arra gondolhatnánk, hogy a fül és az alatta talált 6 vasabroncs összetartozott. A fül tehát egy dongás favödör füle volt, esetleg a vaseszköz leletet is ebben a vödörben rejtették el. Az abroncsok azonban egy sokkal szűkebb tárgyhoz tartoztak, a fül egy kb. 45 cm átmérőjű edény füle volt, ezért feltételezzük, hogy ez nem fából készült, hanem egy fémüst lehetett. Nagyon jellegzetes a hosszú, gombban végződő akasztóhorog kialakítása. Ilyen látható pl. egy Szalacskáról származó üst fülén, és több manchingi fültöredéken. A gombban végződő akasztó horog a római tárgyakon is előfordul, rendeltetése, hogy megakadályozza a fül kiakadását, de azok többnyire nem ilyen hosszan elnyújtottak, mint a balatonaligai darab. 46. Abroncs (2. ábra 33.; 7. ábra 4.; ltsz. 55.211.8.) Alig másfél mm vastag 1,3-1,4 cm széles lemezszalagból hajlított abroncs töredéke. Torzult, így eredeti átmérője csak hozzávetőleg határozható meg: kb. 30 cm. Egyik végén a belső felületen vésővel beütögetett ferde vonalak figyelhetők meg. 47. Abroncs (2. ábra 34.; 7. ábra 5.; ltsz. 55.211.6.) A legteljesebb darab, szinte csak a negyede hiányzik. Háromszög keresztmetszetű 0,9-0,95 cm széles vaspálcából hajlították. Kissé torzult, belső átmérője: 28,6 és 30,1 cm között váltakozik. Belső felületén ferde vésőnyomok figyelhetők meg. 48. Abroncs (2. ábra 35.; 7. ábra 6.; ltsz. 55.211.5.) Az előzőkhöz hasonló keresztmetszetű abroncsdarab, ugyanahhoz a vödörhöz tartozhattak. A 20,6 cm ívátmérőjű töredék kissé torzult, a teljes abroncs 23-28 cm átmérőjű lehetett. Ez lényegesen kisebb mint a 47. abroncs, de Manchingból ismerünk olyan vödör rekonstrukciót, amelyen az öt abroncs átmérője 22-30 cm között volt, a vödör a szája felé szűkült. Ennek a belső felületén is vannak beütögetett vésőnyomok, bár eléggé halványak. 49. Abroncs (2. ábra 36.; 7. ábra 7.; ltsz. 55.211.4.) Ugyancsak háromszög keresztmetszetű pálcából készült abroncs 19,7 cm ívátmérőjű töredéke. Belső felületén kevesebb, de határozottabb a vésőnyom. Eredeti átmérője az eddig bemutatott két hasonló abroncsnál nagyobb: egyenletesen ívelódő része 32,5 cm átmérőjű. 50. Abroncs (2. ábra 37.; 7. ábra 8.; ltsz. 55.211.3.) Ugyancsak háromszög keresztmetszetű pálcából készült abroncs 15,9 cm ívátmérőjű töredéke, belső felületén élesen beütögetett vésőnyomokkal. Nagyon jól látható, hogy az abroncs két végét ezen a töredéken kovácsolták össze. Eredeti átmérője alapján kb. 23-24 cm akár a 48. abroncstöredékhez is tartozhatott. 51. Abroncs (2. ábra 38.; ltsz. 55.211.2.) Az eredeti tárgy elveszett. A leltárkönyvi leírás szerint a háromszög keresztmetszetű töredék ívátmérője 17,2 cm volt. Az 1951-ben készített fénykép alapján akár a 47. abroncs hiányzó darabja is lehet, ívelődésük azonosnak tűnik. 52. Hengeres lakat zárólemeze (2. ábra 39.; 8. ábra 1.; ltsz. 55.211.60.) 0,25 cm vastag lemezből készített 2,5 cm átmérőjű korong, peremén egy 0,6 x 0,7 cm-es kivágással. Vele szemben a peremből egy négyszög keresztmetszetű nyúlvány merőlegesen hátratörik, majd erős ívelódéssel előregörbül. Vége törött. A korongot egy hengerhez forrasztották, esetleg már egy javítás során. Erre utalnak a korong élén a vörösréznyomok. Ez a henger egy lakat lehetett. Olyan lakatot a későközépkorból is ismerünk, amelyen ez a nyúlvány a korong síkjának vonalában indul, majd hurokként viszszahajlik a hengerre, és ebben mozog a kengyel. l Ezeken azonban középen van a kulcslyuk. Még jobb párhuzam egy berhidai (peremartoni) lakat, amely római kori. A nyúlvány itt is a korong síkjában indul, de előregörbülve maga alkotja a merev kengyelt, és a kulcslyukat a mi darabunkhoz hasonlóan a peremből vágták ki (8. ábra 2.). Legjobb párhuzamát Sanzenoból ismerjük, amely a peremartonihoz hasonló szerkezetű, de a kengyel az aligai darabhoz hasonlóan először hátratörik majd úgy ívelődik előre. 53. Vashenger (2. ábra 40.; 8. ábra 3.; ltsz. 55.211.1.) Viszonylag vékony vaslemezből hajlított 2,5-2,6 cm átmérőjű henger, amely az összekovácsolásnál nagyrészt szétnyílt. Mindkét vége sérült, csak egy rövid szakaszon maradt meg a széle. Ezért nem állapítható meg bizonyossággal, hogy lakat hengeres teste volt-e, esetleg összetartozott az előző tárggyal? Mérhető H: 8,1 cm. 54. Vastárgy (2. ábra 4L; 7. ábra 9.; ltsz. 55.211.23.) Enyhén ovális nyitott végű vastárgy. Középen a legvaskosabb, itt a háromszög keresztmetszetű anyag 2,5 cm széles, vastagsága eléri a 0,6 183