A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Müller Péter: A balatonaligai vaseszközök

fejtenie méretét 41,5 cm-ben adja meg. Megjegyzi, hogy csak ábrázolását ismeri, de a topográfiával ellentétben nem rajzot, hanem fényképet közöl a tárgyról. Feltételezi, hogy 2-3. századi.

7 A közlést bonyolítja, hogy a képek felcserélődtek, és a későbbiekben ez további félreértésekhez vezetett.

8 A balatonaligainak átminősített csoroszlyát egy másik csoroszlyával együtt mutatja be a kép, de a bal oldali fotó azonos a topográfiában rajzban közölt tárggyal, ez a 36. kép a. amit ismeretlen lelóhelyűnek mond a képaláírás, leltári száma 55.275.450, a jobb oldaliról pedig csak azt írja, hogy balatonaligai és ez valóban az 55.275.450. ltsz. ismeretlen lelóhelyű csoroszlyát ábrázolja, amelynek jellegzetessége, hogy a penge éle több mint kétszer hosszabb a nyélnél.

9 Ezt követően 1974-ben találkozhatunk újra egy balatonaligai tárggyal: a vasásó rövid, pontos leírásával és léptékhelyes rajzának közlésével.

10 A mezőgazdasági vaseszközök fejlődéséről készített disszertációmban a korábban elmondott tévedésekre már igyekeztem felhívni a figyelmet, és bár Salamon A. engedélye alapján az értékelésben többször hivatkoztam a többi balatonaligia eszközre is, leírást csak a már publikált tárgyakról közölhettem rajz nélkül.

11 A balatonaligai vaseszközök végeredményben J. Henning monográfiája révén kerültek be a nemzetközi irodalomba, aki a korábbi hibákra feltette a koronát, és az egy lelőhelyről előkerült eszközökből két külön vaseszköz leletet „alkotott". A szerző a katalógusrészben ABC sorrendben közli a lelőhelyeket rövid ismertetéssel, a tárgyak típusba sorolásával, leltári számmal és irodalommal. Nos a katalógusban először Balatonaligával találkozunk,

12 ez Veszprém megye, veszprémi járásában van, ahonnan 3-4. századi római telep ismert házakkal. Leletek (ez nyilván az ásatás során előkerült tárgyakra vonatkozna): csoroszlya, Ез típus, leltári szám nélkül, rajzban pedig Balassa I. 1972-ben közölt fényképe alapján az ismeretlen lelóhelyű 55.275.450. ltsz. tárgyat mutatja be;

13 gyapjúfésűk Ql típus, ltsz. 55.211.19-20. Ugyanerről a lelőhelyről vaseszközlelet is ismert, amely a következő darabokból áll: Ekevas (Ai), ásó (Fi) 5 sarló (H

5

) 3 kasza (I2) 2 kolomp (Q4) 2 olló (Q5). Rajzban Balassa I. fotója alapján az ekevasat és Kecskés P.-Petó M. alapján az ásót közli.

14 A katalógus ugyanazon oldalán a 24. lelőhely Balatonvilágos Somogy megye, tabi járásában, ahonnan 4. századi eszköz leletről tud, amely csoroszlyából (Ei), ásólapátból (Fi), sarlóból (H5) és kaszából (I2) áll. Mind a négy tárgyat rajzban is közli a topográfiára hivatkozva, annak félreérthető léptékét félre is értve. így fordulhatott elő, hogy a balatonaligai vasásó ugyanazon a táblán kétszer is szerepel, csak eltérő méretben és némileg eltérő körvonallal.

15 Valószínűleg egy elnagyolt közigazgatási térképet használt a szerző, így fordulhatott elő, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a topográfia 2. kötete Veszprém megye veszprémi járásának régészeti lelőhelyeit dolgozza fel, és Balatonvilágos soha sem tartozott Somogy megyéhez. Ha az általa is hivatkozott 60-61. oldalt kissé alaposabban tanulmányozta volna, felfedezhette volna, hogy Balatonaliga Balatonvilágos része, ill. a jegyzetekben találkozhatott volna az általa már balatonaligaiként leírt tárgyak veszprémi leltári számaival. Ezek után nézzük, mit is lehet tudni a balatonaligai vaseszközök lelókörülményeiről, milyen tárgyakból áll vagy állt a lelet és miként értékelhetők ezek? 1950 tavaszán a Rákosi üdülő építése kapcsán nagyarányú földmunka kezdődött a Balatonvilágoshoz tartozó Balatonaligán. Eközben szétdúltak egy temetőt és települési objektumokat. Minderről dr. Agyagási Domokos körállatorvos egy évvel később értesült, aki néhány lelettel felkereste a veszprémi múzeumot, ahonnan Mészáros Gyula régész 1951. április 2-án kiszállt a helyszínre és megfigyeléseiről jelentést készített. A Laczkó Dezső Múzeumban a topográfia által megadott számon (235/1951) a jelentés nem található meg, de egy másolatát őrzi a MNM Adattára a XIV. 349/1961. számon. Ebben a következők olvashatók: „F. évi március hó 31-én dr. Agyagási Domokos balatonfókajári körállatorvos római korú régészeti anyagot adott át a veszprémi múzeumnak. A tárgyak 1 db vaslándzsatöredékből, 1 tövis nélküli vas csatból és több edénytöredékből állanak. A leletek a Balatonaliga feletti „Romlás" környékéről származnak, félkörívben elmosódott sáncművel határolt területről. A bejelentés alapján április hó 2-án Mészáros Gyula muzeológus a helyszínre utazott, ahol a következőket állapította meg: A Romlás nevű szakadékos szurdok Balatonaliga felett hasít bele a partvidékbe. Romlás DK-i partja mentén elterülő hepehupás legelő fedőrétegét mintegy fél kataszter holdnyi területen 1950 tavaszán lefejtették és az átlag 60 cm vastagságú gyepes földanyagot a Balaton partjára hordták le, mederfeltöltés céljából. Agyagási Domokos és dr. Barabás Lajos balatonfókajári körorvosnak a helyszínen tett kijelentése szerint 36 koponyát olvastak meg a földmunkások a kitermelt anyagban. Erről azonban csak egy évvel a leletanyag pusztulása után, 1951. március 28-án szereztek tudomást. Az április hó 2-ai gyűjtéskor tett megfigyelések: A lehordott rész jelenlegi felszíne hintve van római kori edénycseréppel. A cserépanyag változatos: Korsók, tányérok, csészék, díszes terra szigilláta tálak nagyobb töredékei is előfordulnak. A római anyag közt elvétve fényes fekete és barna színű, sima felületű, bronzkori edénycsérép is akad. A csontanyag gyűjtése 1 db emberi koponyatető töredéket, 1 felső karcsontot és egy töredék combcsontot eredményezett. A cserepek és csontok mellett jóval jelentősebb az a vaseszköz-gyűjtemény, amely a lelőhelyen illetve környékén részben szétszórtan, részben csoportosan előkerült a felszínről. Csoportos anyag: 3 db nyélnyújtványos sarló, 9 db sarlótöredék nyélnyújtvánnyal, 13 db sarlópenge-töredék, 1 db gereben, 1 db nagyalakú 179