A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Müller Péter: A balatonaligai vaseszközök

MÜLLER RÓBERT A BALATONALIGAI VASESZKÖZÖK A Balatonvilágoshoz tartozó balatonaligai vaseszközök nem ismeretlenek a régészeti irodalomban, de félreértések, szerkesztői figyelmetlenség és elavult térképek használata miatt mára a leletek egy része „megkettőződött". A következőkben arra teszük kísérletet, hogy a teljes leletanyagot ismertessük és értékeljük. Az első híradást a veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti kiállításait ismertető vezetőben olvashatjuk, hisz a legszebb balatonaligai tárgyak már az 1950-es években is szerepeltek a múzeum állandó kiállításában.

1 Rövid, szakszerű összefoglalást adott a Magyarország Régészeti Topográfiája 2. kötete: a Balatonvilágos 11/4. lelőhelyről megtudhatjuk, hogy a Balaton partján húzódó magas löszpartba bevágott szakadék mellett, az aligai vasúti hídtól É-ra fekvő legelőn lévő római kori telepet Laczkó D. már 1909-ben felfedezte. Innen származhat a Harsányi P. által említett Crispus kisbronz is.

2 1950-ben az aligai móló építésekor a legelő egy részét, kb. 1,5 Kh területen 60 cm vastagságban letermelték. A földmunkák során csontvázas sírokat találtak és terra sigillata tálak, egyéb tálak, korsók, csészék töredékeit figyelték meg a felszínen. Ezért kérdőjellel római csontvázas temetőt feltételezett a leírás. Ugyanakkor jelentős mezőgazdasági szerszámkészletet, néhány szórványdarabot és egy korábban előkerült kisebb vaseszköz leletet gyűjtöttek be. A B. Bónis Éva által 1951-ben végzett leletmentő ásatás során a megbolygatott római bennszülött falu gödreiből 2-3. századi leletanyag került elő. 1952-ben két kemence - az egyik kerámiaégető kemence volt - látott napvilágot, majd 1960-ban csatornázáskor vágtak át hulladékgödröket, amelyekből 23. századi kerámiatöredékeket és egy a 3-4. század fordulójára keltezhető hagymafejes bronzfibulát sikerült megmenteni.

3 (1. ábra) A vaseszközökről és tárgyakról helyesen állapította meg a leírás, hogy nem egyetlen, összefüggő leletegyüttesből származnak, hanem egyetlen lelőhelyről egyszerre begyűjtött, de részben a lelőhelyen elszórva előkerült anyagról van szó. A bevezetőben említett problémák a leírtak illusztrálására rajzban közölt vastárgyakkal kapcsolatosak. A szöveg szerint a 18.t. 13. és 11. négy balatonaligai tárgyat mutat be: egy köpüs kaszát, egy aratósarlót egy csoroszlyát és egy vasásót. A köpüs kasza és a csoroszlya azonban nem balatonaligai. Az előbbi azonos a Laczkó D. Múzeum 55.217.1. ltsz. tárgyával, amelynek lelőhelye a leltárkönyv szerint Szentgál-Hárshágy puszta, és 1915-ben Knollmayer F. ajándékaként került a múzeumba. A régészeti topográfia meg is említi középkori(?) kaszaként.

4 A kasza jellegzetesen római kori tárgy és mint látni fogjuk az aligai anyagban három nagyon hasonló eszköz is van. Nem úgy a csoroszlya, amely ismeretlen lelőhelyű tárgyként az 55.275.51. ltsz. alatt található a Laczkó D. Múzeumban. Csoroszlya azonban nem volt a balatonaligai leletek között, s bár a leltárkönyv római korinak mondja, a valóságban jellegzetesen későközépkori eszközről van szó. Ezek után azt mondhatnánk, hogy legalább a másik két tárgy, a sarló és az ásó balatonaligai, legalábbis a leltárkönyv szerint. Ez így igaz, de van még egy bökkenő: a tábla léptéke. A táblán ugyanis van egy cm-beosztás amely szerint 10 cm = 3,35 cm-rel, tehát eszerint kb. 1/3 a kicsinyítés. A cm skála alatt viszont az áll: „Kicsinyítés mérete: 2/3". Ez sajnos egyáltalán nem egyértelmű, és mint látni fogjuk több kutatót is megtévesztett. A 2/3 kicsinyítés az eredeti tárgyak 1/3-os kicsinyítésére vonatkozik, és ha az ember 2/9 kicsinyítéssel számol, tehát 10 cm a rajzon = 2,23 cm-rel, akkor valóban az eredeti méretekhez juthat el. Mint említettük a csoroszlya a leltárkönyv szerint ismeretlen lelőhelyű, mégis foglalkoznunk kell röviden vele, mert más publikációban is feltűnt már balatonaligaiként. Az időrendhez ragaszkodva korábban írt, de utóbb megjelent nagy monográfiájában Balassa I. közöl egy valóban balatonaligai ekevasat majd ismeretlen lelőhelyű darabként, téves leltári számmal a csoroszlyát,

5 a leltárkönyv alapján római koriként, és nagy méretei miatt (h: 62,8 cm) hasogatónak, resalonak határozza meg. A Balaton környéki eke alkatrészeket és ekéket bemutató dolgozatában újra közli mindkét tárgyat, méghozzá mindkettőt balatonaligaiként. Az ekevasnál jól adja meg a leltári számot,

6 a csoroszlyánál leltári szám nincs, a topográfiára hivatkozik és miután a topográfiabeli rajz helyes léptéket nem sikerült meg177