A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Gabler Dénes: A Balatontól északra lévő terület római kori településtörténetének néhány kérdése

tartott villának, mint a szomszédos területen kutató csoport, de nincs kizárva az sem, hogy a Keszthelyi öböl környéke már a korai császárkorban, de legkésőbb a III. században valamilyen nagybirtokhoz tartozhatott. Mócsy A. szerint a későrómai erődített telepek - köztük Fenékpuszta - voltaképpen fallal körülvett császári birtokközpontok.

11 Ha ezt a feltevést elfogadjuk, akkor a villák hiányát esetleg császári birtok ill. egy azt megelőző nagybirtok kialakulásával is magyarázhatjuk. Egy ilyen nagybirtok valószínűleg az I. századi urnasíros temetőkön keresztül megfogható veteránbirtokok (Keszthely-Dobogó, KeszthelyÚjmajor, Zalavár)

12 koncentrációjával jöhetett létre. Jóval kevesebb villát találunk a Balatontól távolabbi hegyekben. A Marcal völgyében ugyanakkor nagyon sűrűn követik egymást a nem villa jellegű római telepek (sűrűségük 50 km

2-en 20 telep). Hasonló jelenség figyelhető meg Mursella territóriumán is, ahol a Rábától és a Marcaltól nyugatra a vicus jellegű telepek zárt tömböt alkotnak, míg villa alig található ezen a területen. A villák magas száma; az átlag 3 km

2-re becsülhető birtoktestek alapján aligha tételezhetünk fel a Balaton északkeleti részén korai, I. század végi császári birtokot, amire Mócsy A. a Caesariana (It. Ant. 263,6) helynév alapján következtetett. Ennek a különben lokalizálatlan, de valahol a környékén keresendő helyiségnek - amit egyébként Balácával próbáltak azonosítani - neve esetleg nem is Caesariana lehetett. Nagy M. felvetette annak lehetőségét, hogy Caesariana talán a Cimbriana helynév rontott ill. tudálékosan javított formája.

13 Ha pedig magának a helynévnek megléte is bizonyításra szorul akkor aligha építhetünk rá, mint császári birtok vagy I. századi fundus bizonyítékára. A Balaton felvidék villái közül 15 épületben, épületcsoportban folytak kutatások (Balatonfűzfő - MRT 2. 7/714.,

M Balatonfüred-Siske,

15 Nemesvámos-Baláca,

16 Kádárta-Hegedüs malom,

17 Gyulafirátót-Pogánytelek,

18 Szentkirály szabadja-Romkút,

19 Örvényes-Hosszúrétek,

20 Tihany-Sajkod,

21 Tüskevár-Kőhányási dűlő,

22 Kékkút,

23 Balatongyörök,

24 Vonyarcvashegy

25 Rezi-Bakonycseripuszta,

26 Egregy,

27 Sümegcsehi-Téglási dűlő

28

). Közülük a balácai villaegyüttes a legjobban kutatott birtokközpont, ahol a fallal körülvett településen belül a feltárások és a geoelektronikus felmérések során az eddig ismertnél több épületet lehetett regisztrálni.

29 A főépület nagyméretű, peristyliumos villa; ebben a formában már minden bizonnyal nagybirtok központja lehetett. Az újabb feltárások során egy korábbi, szerényebb kivitelű és kisebb méretű építményt hoztak felszínre, s az eddig értékelhető stratigráfiai megfigyelések szerint a Severus korban lényeges változtatásokat, átépítéseket hajtottak végre.

30 Talán ekkor vált Baláca egy nagybirtok központjává, amit a villatelepülés mérete alapján joggal feltételezhetünk. Nincs kizárva az sem, hogy a IV. században Baláca már császári birtok központja, amit viszont a korábbi időszakban semmi sem bizonyít. A Balaton-felvidéken egyébként a balácai az egyetlen villa, ahol az I. századi periódus igazolható; a többi feltárt ill. terepbejárás során regisztrált villa közül egyik sem keltezhető bizonyíthatóan az I. századra. Az I. századi villák hiánya valószínűleg azzal magyarázható, hogy az első telepeseknek - a britanniaiakhoz hasonló - fából épített villái közül ezen a környéken még egyet sem sikerült megfigyelni.

31 (Ilyen fa-cölöpökkel jellemezhető villaépületet talált pl. K. Kaus St. Margarethenben

32

). Mindössze 4 korarómai (I—II. századi) villát ismertünk erről a területről, ezeknek egyike a szerény méretű tüskevári, amelyik a IV. században pusztult el. A terepbejárási jelentések alapján további hat villát (Berhida-Római domb, Gógánfa, Mihályfa, Jásd, Olaszfalu, Hidegkút

33

) tarthatunk I-III. századinak; ezeknél azonban a beszámolók nem a korai periódus meglétét hangsúlyozzák, hanem inkább azt, hogy ezeknek az építményeknek nincs IV. századi periódusa. Feltételezésünk szerint az I. század végén alakulhatott ki a Gyulafirátót-pogánytelki birtokközpont, amelyből azonban korai leletek nem kerültek elő; a helyi sigillata utánzatú reliefdíszes edények és a pecsételt kerámia inkább a II. század első felére keltezhető.

34 A villák közül nyolc II—III. századi; ezek közt mind Balaton-parti, mind a Bakony lejtőin épült birtokközpontot találhatunk. Ezeknek élete - a felszíni leletek alapján - a IV. században már nem követhető. Ezzel szemben 10 villában a II. századtól a IV. századig folyamatosan laktak.

35 Ezen az időszakon belül az egyes átépítések, bővítések keltezése még azoknál a villáknál sem problémamentes, amelyeket ásatással kutattak (Kádárta-Hegedüs malom, Szentkirályszabadja-Romkút stb.). A villák többsége (13) a III-IV. századra vagy éppen a IV. századra keltezhető; ilyen pl. a tüskevári II. villa, a szentkirályszabadjai vagy a gyulafirátóti ún. refugium villa, ezeken kívül későcsászárkori a rezi, a tihanyi, a vonyarcvashegyi vagy a Nemesvámos-Kiskuti épület. A késői épületek többsége közvetlenül a tóparti sávban vagy annak közelében épült (Balatonalmádi-Lokhegy, Káptalanfüred, Balatonfüred-Laki dűlő, Balatonakaii-Ságpuszta, Nemesvámos-Kiskút, Tihany-Sajkod, Balatongyörök-Szépkilátó). Ha öszszevetjük az eddigi leletanyag alapján a későrómai korban felhagyottnak tekinthető villákat azokkal, amelyek éppen a III-IV. században épültek, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Balaton északkeleti részén az épületnyomok és leletanyaguk időrendi helyzete alapján aligha bizonyítható nagyobb birtokkoncentráció, noha pl. a Balatonarács-Villasor, Balatonfüred-Siskei épületeknél kézenfekvő volna arra gondolni, hogy az a nagybirtok olvasztotta magába ezeket a kisebb fundusokat, amelynek központja a Nemesvámos-balácapusztai villaegyüttes lehetett. A IV. században épült újabb villák nem ezt bizonyítják, így arra kell 151