A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Ilon Gábor–Varga István: Bauxit a későbronzkori kerámiában?
4. á/wa. Alacsony hőmérsékleten, redukáló atmoszférában égetett kerámiák tipikus Mössbauer-spektruma Abb. 4. Typisches Mössbauerspektrum der bei niedrigen Temperaturen, reduzierter Atmosphäre gebrannten Keramiken 5. ábra. Alacsony hőmérsékleten, redukáló atmoszférában égetett kerámiák tipikus Mössbauer-spektruma Abb. 5. Typisches Mössbauerspektrum der bei niedrigen Temperaturen, reduzierter Atmosphäre gebrannten Keramiken 6. ábra. Bauxitos (?) kerámia (C/022) Mössbauer-spektruma Abb. 6. Mössbauerspektrum der Bauxitenthaltenden (?) Keramik (C/022) redukáló atmoszférajú égetés esetén nem kell hematit képződésével számolni, oxidáló atmoszféra esetén pedig nem keletkezik jól kristályosodott hematit, s a diffraktogrammokon nem jelentkeznek a hematit reflexiói, ahogy ezt a németbányai kerámiák esetében is tapasztalni lehetett, egyetlen kivételtől eltekintve. Ez a kivétel a C/022-es minta, amelyben egyértelműen kimutatható volt a hematit, noha magas hőmérsékletű utóégetése kizárható. A kerámiák vas tartalmú fázisainak vizsgálata, s a kapott eredményekből az égetési körülményekre való következtetések levonására a Mössbauer-Spektroszkópia 14 használható fel. A németbányai kerámiák Mössbauer-spektrumát tanulmányozva két csoportot lehetett megfigyelni. Az egyikbe a fekete színű, alacsony (40O-500°C) hőmérsékleten, redukáló atmoszférában égetett kerámiák tartoztak. Ezek Mössbauerspektruma (4. ábra) egy oktaéderes pozíciónak megfelelő Fe(II) dublettet, egy Fe(III) dublettet és egy kis intenzitású szextettet tartalmazott. A Fe(II) dublett egyértelműen az agyagásvány (illit) rétegközi Fe(II)jéhez rendelhető. A Fe(III) dublett a viszonylag nagy vonalszélessége miatt minden bizonnyal több komponenst tartalmaz, noha számítógépes felbontása nem volt lehetséges. A feltételezett komponensek: az agyagásvány oktaéderes pozícióban levő Fe(III)-ja, lepidokrokit (g-FeOOH), szuperparamágneses goethit (a-FeOOH), valamint szintén szuperparamágneses vasoxidok. A kis intenzitású szextettet két részspektrumra lehetett bontani, s az így kapott paramétereket a nem sztöchiometrikus magnetitével (Fe3-x04> lehetett azonosítani. A másik csoportot az alacsony hőmérsékleten oxidáló atmoszférában égetett kerámiák jelentették, melyek Mössbauer-spektruma egy nagy vonalszélességű Fe(III) dublettből állt (5. ábra). Ezekben a mintákban, noha feltételezhető a hematit jelenléte, mégsem jelentkezik a mágnesesen felhasadt szextett. A szextett hiánya annál valószínűbb, minél alacsonyabb hőmérsékleten égették a kerámiát, illetve minél régebbi. Egyetlen kerámia esetén (C/022) jelentkezett nagy intenzitással a hematit szextettje (6. ábra). Ráadásul ekkor a mágneses felhasadás értéke is megfelelt az irodalmi értéknek, amit jól kiégetett középkori kerámiák esetén sem tapasztaltunk. Mivel az előbb már említettük, hogy utóégés kizárható ennél a kerámiánál, feltételezhető, hogy az agyag természetes hematitot tartalmazott, vagy adtak hozzá, melynek hordozója lehetett a bauxit. A nyomelemek, különös tekintettel a ritkaföldfémek mennyiségi meghatározására szinte egyedülálló lehetőséget nyújt a neutronaktivációs analízis, 15 amellyel meghatároztuk a bauxitminta és egy, az ásatás helyén vett agyagminta nyomelemtartalmát. A kapott eredmények a 2. táblázatban találhatóak. A kapott eredményekből egyértelműen látszik, hogy a vizsgált elemek mindegyike a bauxitban nagyobb koncentrációban fordul elő, mint az agyagban. Ebből az következik, hogy abban a kerámiában, 136