A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Kovács Tibor: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrájának fémművességéhez

KOVÁCS TIBOR ÚJABB ADATOK A MÉSZBETÉTES KERÁMIA KULTÚRÁJÁNAK FÉMMŰVESSÉGÉHEZ A mészbetétes kerámia kultúrájának törzsterülete Mikulás Du§ek, Torma István, Bandi Gábor és Bóna István adatai alapján meglehetős pontossággal körülhatárolható.

1 Azaz: a kultúra lelőhelyei az Észak-Dunántúlon a Kisalföldtől ill. a Rába-Marcal völgyétől a Pilis hegységig, valamint a Sárvíz völgyéig találhatók meg, míg a Dél-Dunántúlon a Balatontól délre fekvő terület keleti felében lelhetők fel. A Nyugat-Dunántúl (Vas megye déli része, Zala megye, Somogy megye nyugati fele) és a Drávától délre fekvő vidék (Szlovénia és Horvátország északi sávja)

2 egykorú lakosságáról még igen keveset tud a kutatás. Wosinsky Mór század elején megjelent nagyléptékű áttekintése,

3 két monografikus igényű értékelés,

4 s néhány forrásközlő ill. polemizáló újabb munka révén

5 régóta és sokoldalúan ismert e dunántúli népesség karakterisztikus emlékanyaga. Ennek ellenére mind a hazai, mind pedig a nemzetközi kutatásban sok bizonytalanság tapasztalható a kultúra eredetkérdésének, kialakulási folyamatának, önálló élete időtartamának megítélésénél. Mindez főleg abból fakad, hogy igen kevés autentikus telepfeltárás történt - annak is csak töredéke publikált -,

6 s bár lassan többszázas nagyságrendben mérhető a feltárt sírok száma, az újabban előkerültek döntő többsége ismeretlenül fekszik a múzeumi raktárak mélyén.

7 Nem meglepő tehát, hogy a kultúra minden jel szerint számottevő fémművességéről is elsősorban a törzsterületén talált bronz kincsleletek révén kaphatott képet eddig a kutatás.

8 Négy még ismeretlen kincslelet feldolgozása közben

9 - jórészt néhánysoros híradásokból kiindulva vettük számba a mészbetétes edények kultúrájának telepekről és temetkezésekből származó bronzleleteit. Köztük az egyik veszprémi és a zamárdi temető egyegy - itt bemutatásra kerülő -, fémtárgyakat is tartalmazó sírját. Közreadásukat a feltárók (Palágyi Sylvia és László Péter, valamint Wollák Katalin és Honti Szilvia) voltak szívesek számunkra lehetővé tenni. Természetesen önmagukban e leletek sem adnak „egyértelmű" választ a problémakör egyetlen nyitott kérdésére sem. Ám figyelmet érdemlő támpontot képezhetnek a kultúra belső tagolásának - a teljes forrásanyagra épülő - már igencsak aktuálissá vált jövőbeni felvázolásához. ZAMÁRDI - ISTVÁN ÚT A község ún. szántódi berek nevű részén, az István-Fűzfa-Diófa utca határolta homokos magaslaton terül el a mészbetétes edények kultúrájának temetője. Ennek egyik kópakolásos sírja az ötvenes évek második felében került elő.

10 Néhány rövid utalás ill. adattári jelentés,

11 valamint Wollák Katalin rekonstruált temetőtérképe szerint, a szóbanforgó területen később még 14 sírt találtak, amelyek leletei (részben) a kaposvári Rippl Rónai Múzeumba kerültek.

12 Csatornaárkok ásásakor 1977-ben újabb temetkezéseket bolygattak meg. Ekkor Wollák Katalin két feldúlt sírt regisztrált, s gyűjtötte össze leleteiket (1-2. sír), további három bolygatatlant pedig sikerült feltárnia. Megfigyelései szerint utóbbiakat (3-5. sír) kövek borították. Ezek szórthamvas, míg az 1. és 2. sír urnás temetkezések voltak.

13 A másutt majd részletesebben értékelt temetőrész

14 itt bemutatásra kerülő, feldúlt 1. sírjáról a feltáró a következőket rögzítette: „... 120 cm mélyen feküdt az 1. urnás rítusú sír ... a mellékletek helyzetét nem tudtuk megfigyelni ... nagyméretű urna cserepei között egy bögre és három másik edény töredékei, valamint egy krténovi típusú bronz balta került elő." Sajnos arra utaló adat nem szerepel, hogy sikerült-e, s milyen helyzetben hamvakat megfigyelni. A sír megmaradt leletei: 1. Nyélcsöves csákány (1. ábra) Nyélcsövét, valamint mindkét oldalán a fok- Ш. pengerész szélét bevésett vonalak díszítik. Felülete erősen korrodált volt, a restaurálás után sok helyütt lyukacsos. Néhány bizonytalanul észlelhető nyom alapján csak feltételezhető, hogy a legyezőszerűen kiszélesedő fokrészen egyéb díszítés is volt. A nyélcső mindkét vége kissé hiányos. H.: 20,8 cm. (A nyélcső teljes hossza: 7 cm.) 2. Négyfülű urna (2. ábra 1.) Felső részén a háromszögekből alkotott ill. a körbefutó sávos díszítés inkrusztált; alsó részét bekarcolt vonalkötegekből álló, egymást részben metsző villaalakú minta látható. Szürke, több helyütt kiegészített. M.: 65 cm, szá.: 60 cm, fá.: 16,5 cm. 119