A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

(1525.) Szabó szerint a teleknagyságot csak 346 egész, 224 fél és 1 negyedtelkes jobbágynál tüntették fel. A többi 619 egész teleknél név szerint sorolták fel a rajta lakó 2—11 jobbágyot. Szabó ugyan elismeri ezen telkek osztatlan jellegét, de a megfelelő jobbágyhányad szerint osztályozza őket táblázatán.

85 Minden jel arra mutat tehát, hogy nem volt ritka az osztatlan egész — vagy épp a Garai-felosztás tanúsága szerint — résztelken másokkal közösen gazdálkodó jobbágy. Ilyenre lehet idézni Gersei Pető János Tolna megyei birtokai 1484-i urbáriumát. Itt öt faluban 28 egész telken 66 jobbágyot írtak össze akkor, amikor 36 telek pusztán állt. Töredék telkek itt is voltak: Bikal faluban 1,75 telken 5, Zsebriten 2,75-ön 8 jobbágyot írtak össze.

8 6 Ha egész, vagy töredéktelken ezek szerint nem ritka, ha több család él együtt, akkor ebből több kérdés következik. Először is, hogy valóban jobbágyokról, vagy pedig zsellérekről van szó. Ha arra gondolunk, hogy a világosi uradalomban egy egész telken 11 családot, vagy pl. 1478-ban Sárádon egy-egy negyedtelken három-három családot írtak össze, akkor tényleg feltételezhető, hogy ezek egy része valójában zsellér volt. Annál is inkább gondolhatunk zsellérekre, mert hiszen 1478-ban a hatalmas Garai-vagyon területén egyedül a sarádi 11 incolát értelmezhetjük feltételesen — (házas) zsellérnek. Ellene szólna talán az, hogy a világosi uradalomban viszont összeírtak zselléreket is.

8 7 A kérdést tehát megnyugtatóan nem válaszolhatjuk meg. Ha ezek nem zsellérek, akkor a Garai birtokon a jobbágyokon kívül is kell zsellérekkel számolnunk, és említésük hiánya abból következik, hogy a források amúgy is ritkán említik őket.

88 A második kérdés településtörténeti. Ha egy osztatlan telken több család él, vagy pedig egy töredéktelken van több ottlakó család, akkor felmerül a kérdés, hogy közös házban laknak-e, vagy pedig csak az udvar közös. Ez utóbbit mindenképp fel kell tételeznünk. A már említett, más udvarán levő puszta töredéktelkek között, amelyeket Szécsinek átadtak, van néhány, ahol lakatlan ház is állt. Ezek a következők: Csörög mezővárosban Tardi Péter és Terjég János féltelkeinek udvarain van egy-egy lakatlan házas féltelek. Régi birtokos nincs megnevezve. A siklósi uradalomhoz tartozó Ebrisen Antalfi Balázs féltelkes jobbágy udvarán szintén van egy féltelkes lakatlan ház. Még érdekesebb ebből a szempontból az ugyanehhez az uradalomhoz tartozó Felfaluban Ipacs Fábián nyolcadtelkes jobbágy udvara. Itt átadtak Szécsinek egy féltelkes lakatlan házat, valamint egy puszta negyed- és egy puszta nyolcadtelket. Nem zárható ki azonban az sem, hogy több család élt egy házbari. Erre is lehet példát idézni. 1491-ben leltárba vették Erdélyben néhai Fahidi János ingó és ingatlan vagyonát. A hét falu közül ötben megadják a házak, és nem csak a jobbágyok számát. 32 házban 44 jobbágyot írtak össze, azaz átlag 1,4 jobbágyot lehet egy házra számítani. Közülük Gáld a legérdekesebb: itt 4 házban 7 jobbágy élt, azaz legalább három házban két-két személy.

89 Más helyen már rámutattam arra, hogy a későközépkorban tényleg voltak olyan jobbágyházak, amelyekben többen éltek. Ezek lehettek egy bővített, nagycsaládhoz tartozó személyek (pl. három generáció élt együtt), vagy idegenek.

90 A nagycsaládi formára utalhatnak azok az adatok, amikor egy osztatlan telken, vagy egy résztelken lakó személyek, akiket Szécsinek átadtak, egymással rokoni viszonyban állónak vélelmezhetők, és akiket fenti statisztikánknál nem vettünk figyelembe. Ilyen nagy családi formában élőkre Szabó István is következtetett.

9 l Végeredményben a Szécsi-rész összeírásából nem állapítható meg pontosan, hogy az osztatlan telkeken, vagy résztelkeken közös házban, vagy csak közös udvaron éltek-e a névleg felsorolt jobbágyok. Az sem állapítható meg, hogy ezek jogilag mind jobbágynak, vagy pedig esetleg zsellérnek számíthatók. Az előbbi esetben bizonyára mindkét lehetőség előfordult, az utóbbinál valószínűleg inkább jobbágyokról, nem pedig zsellérekről volt szó. Mindez hihetetlenül megnehezíti nem csupán a Garai—Szécsi osztálylevél, hanem valamennyi összeírásunk felhasználását arra, hogy ezekből népességstatisztikai következtetéseket vonjunk le. Ezzel nem kívánom azt mondani, hogy ez eleve lehetetlen, csak azt, hogy nagy óvatossággal kell eljárni, és még így is számos olyan ismeretlen tényezővel kell számolnunk, amelyek összes számításainkat módosíthatják. Talán épp az a legnagyobb értéke ennek az összeírásnak, hogy ezekre a nehézségekre hívja fel a figyelmet. Nem ez az egyetlen ilyen jellegű forrástípus, amelynek értékelése alaposabb kritikával szemlélve sokat veszített értékéből : ugyanígy jártunk az állami adójegyzékekkel is, amelyekről az elmúlt időben Solymosi László kérdőjelezte meg joggal felhasználhatóságukat.

9 2 Ennek ellenére meg kell kísérelnünk — ahol erre módunk van — forrásunkat más olyan összeírással, vagy összeírásokkal egybevetni, ahol az 1478-ban összeírt falvak, vagy azok része szerepel, mert talán egy ilyen egybevetés mindkét forrástípus értelmezéséhez segítséget nyújthat. A legfontosabb ilyen jellegű forrással, az 1488 évi Veszprém megyei adólajstrommal már Solymosi összehasonlította az 1478-as összeírást, sőt teljes joggal ez volt egyik fő bizonyítéka az adólajstromok feldolgozásával szemben.

93 Nem vitathatók Solymosi eredményei, és ha most mégis újra összehasonlítom a két forrást, erre azért volt szükségem, mert más szempontból vetem őket egymással össze. Solymosi táblázatában az 1478-ban felsorolt Veszprém megyei falvaknál mind a lakott, mind a lakatlan résztelkek adatait megadja: de nem egész telekre átszámítva, hanem a gazdaságok számát hasonlítja össze az 1488-as adóval. Ezen kívül teljesen logikusan mind a cseszneki, mind pedig a Veszprém megyei somlói uradalmi falvakat felsorolja, noha más uradalom részei, és 1478 és 1488 között más birtokos kezére jutottak.

94 A lakatlan telkek bevonása az ösz216