A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Ilon Gábor: Egy sírépítménytípus a Bakony-vidéki későbronzkorban

4. ábra. A kó'konstrukciós sírépítmények elterjedése a kesobronzkori továbbélő halomsíios kultúra bakony-vidéki csoportjában Abb. 4. Die Verbreitung der Grabbaue mit Steinkonstruktion in der Gruppe von Bakony-Gegend der in der Spätbronzezeit weiterlebenden Hügelgräber-Kultur. О = kó'gyűrűs sír - steinkreisförmiges Grab, • = kőborításos sír - steinbepacktes Grab, • = kőkamrás sír - Steinkammergrab kőkamrát talált, amelynek fedőlapja már beszakadt és összetörte a feltárt urnát. A fenti kataszter alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felsorolt lelőhelyek temetkezései a halomsírom kultúra népéhez tartoznak. A kataszter azt is kétségtelenné teszi, hogy a népesség a Dunántúlon történő megjelenésének kezdetétől használja a kő konstrukciós sírépítményeket, más megoldások (pl. körárkos—Németbánya — Felsőerdei-dűlő H/1, halom) mellett. Az adatok világossá teszik, hogy primer kőkonstrukciót

6 7 pillanatnyi (sok bizonytalan, régi feltárás) adataink alapján - nem határozhatunk meg. A BD-HA időszakban - jelenlegi ismereteink szerint, ami részben a hiteles feltárások ebbe a kategóriába tartozó többségével magyarázható — a kőkamrás típus az elterjedtebb. A kronológia és a tetem sírba helyezésének állapota (csontvázas, hamvasztásos) szempontjából még bizonytalanabbak vagyunk, hiszen csontvázas sírokat az újabb kutatás nem talált. A kőkamrás sírokról (h = 35—185 cm) — 14 lelőhelyről 32 eset - rendelkezünk eddig a legtöbb információval. A konstrukciót azért nem nevezzük kőládának, mert a hiteles vagy jól leírt objektumoknál nem volt alsó kőlap. Sok esetben a régi leírások részletessége utalt a kirablás tenyéré (szétdobált kövek), ugyanakkor a kövek méretarányai is kőkamrára utaltak. A kőkamrát — amennyiben halomban volt elhelyezve — a halom felső részében 25—40 cm mélységben találták meg. A kőkamrát — ahonnan pontos adatokat ismerünk — általában a fő égtájak szerint tájolták. A hosszabb oldalt tekintve : Csabrendek (K— Ny), Bakony bél—Vall (É—D), Németbánya—Felsőerdei-dűlő (K—Ny). Az Ugod—Katonavágásról ismert kamrák tájolása azonban eltér a főirányoktól. A kőkamrás sírépítmény típusát a későbronzkor bevezető időszakától használja a halomsíros népesség. A kőkamrák elterjedésének nyugat-dunántúli vizsgálata egyúttal — feltételezhetően — megrajzolja (4. ábra) a bakony-vidéki csoport érkezésének egyik útvonalát (Kisunyom, Jánosháza). Ugyanakkor — más adatokat is figyelembe véve — nem szabad elfelejtenünk a Délnyugat-Szlovákiából

69 idevezető utat, vagy az onnan származtatható és a Bakony-vidéken ugyancsak fellelhető hatásokat. 9J