A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Ilon Gábor: Egy sírépítménytípus a Bakony-vidéki későbronzkorban
Kövek a halomban. A halom Ék-i negyedében —50 cm-en két kő, —75 cm-en egy. A Dk-i negyedben —50 és -60 cm-en egy-egy darab. A kövek azonos anyagúak mint a kőkamrácska kőlapjai, (i. és 3. ábra) AZ 1. SÍR MELLÉKLETEINEK PÁRHUZAMAI ÉS KELTEZÉSÜK A lemez — egyik feltételezésünk szerint — lehet egy öv akasztóhorgának töredéke. (I.t.l.) Alakja és díszítése alapján egyaránt besorolható lenne — ilyen állapotban - a mühlaui, wilteni, grünwaldi, allmannsbergi, voldersi, kelheimi, unterhachingi vagy az ún. körtárcsás övhorgok típusába. 5 A lemez szögletes vége töredékes, ami a fenti lehetőséget megerősíti. Ugyanis a felsorolt típusok övkapcsa horgos része egy nagyjából köralakú egységben folytatódik és zárul. A fenti típusok Tirol II (Kisapáti-Lengyeltóti horizont) - Rohod—Szentes-HAi és HC időszakra keltezettek. 6 A sír kerámialeletei a НС-re keltezést eleve kizárják. A horgon vésett díszítést csak néhány mühlaui (Tirol II-Illa), vésett és poncolt díszítést néhány grünwaldi (Tirol II-HAi), vésett díszítést két allmannsbergi és vésett ornamentikát poncolással kelheimi (Tirol Illb) darabokon találunk. 7 A publikált - és díszítésük alapján most kiemelt - példányok között azonban még egy közel hasonlót sem találunk. A halomsíros leletanyagban már a korai időszakban feltűnnek azok a díszítőelemek, amelyek a németbányai példányon kifejlett, ugyanakkor leegyszerűsített formában jelentkeznek. A Bóna I. 8 kitűnő összegző tanulmányában közölt jaroslevicei és izsáki darabok díszítése: vésett zeg-zug minta illetve rovátkolás, vésett halszálka és sávozott háromszögek. Mindkét övkapcsot a középsőbronzkor 3., illetve középsőbronzkor 3 .-későbronzkor fordulójára keltezi, aunjetitzi vagy korai halomsíros, illetve vatya-korai halomsíros népességhez köti. A csabrendeki korai halomsíros 9 diadéma (csontvázas sírból) vésett vonalkötegekkel díszített. A vésett vonalköteg és a ferde bevésett vonalkázás együttesen jelentkezik Szeged— Nagyszéksós bronzövén. E mintázatokat poncolt pontsorok egészítik ki. Trogmayer O. 10 ezt a hamvasztásos temetőből származó ékszert a RB végére keltezte. Kovács T. 11 A Tiszafüred-Majoroshalom 82. sír (urnás) övlemezének töredékeit — ferdén bevésett vonalakkal — a halomsíros kultúra népéhez kapcsolta és RBB2 — С időszakra datálta. Ugyanő 12 Bag telepanyagának elemzésekor említi, hogy a bekarcolt egyenes és szaggatott vonalminta, valamint a sűrű, ferde rovátkolás halomsíros eredetű, amely a klasszikus halomsíros időszakban válik jellemzővé. A későbronzkori továbbélő halomsíros kultúra kerámiáin ugyanezeket a motívumokat figyelhetjük meg. 13 A bronzékszerekre visszatérve. A medvegyevcei 14 , ispánlakai 15 és sármelléki 16 öviemezek, illetve lemez poncolt ornamenseikkel a későbronzkor végére, RBD, illetve BD—HA időszakra keltezettek, a továbbélő késő halomsíros (és — vagy urnasíros) kultúrához tartoznak. A pötrétei kincslelet bronzkorongja (BD—HAi, korai urnasíros kultúra) vonalkötegei között szintén poncolást figyelhetünk meg. 1 7 A romándi raktárleletben (HB vége előtt került a földbe) 18 némely késtöredéken ugyancsak ferde rovátkolást, bekarcolásokat találunk a vonalminták között. A hajlítottvégű lemez és díszítésének módja legfontosabb párhuzamát a dedinkai бака — kultúrába sorolható — temető 11/74 számú halomsírja hamvasztásos sírjának visszapödröttvégű diadéma töredékeiben vélhetjük fellelni. J. Paulik 19 a 3,5 cm szélességű (!) és kb. 27 cm hosszúságúként rekonstruált diadémát a BD/HAi időszakra keltezi. A dedinkai és németbányai töredékek alapján elképzelhető, hogy rituális célzattal a diadémákat ugyanolyan módon csonkolták. A lyukak — példányunkon — a máglyán égetéssel magyarázhatók. A lemez lehetséges funkcióit összegezendő : 1. kétséges az akasztóhorogkénti értelmezés 2. ugyancsak labilis lemezövtöredék mivolta 3. legvalószínűbb diadématöredékkénti meghatározása. Az 1. sír legjellegzetesebb edénytöredéke függőleges bordákkal (I. t.4.) díszített. Ez az ékítmény a halomsíros kultúra teljes időszakában ismeretes úgy a kerámia mint a fémművesség termékein. A vas megyei hegyfalui házból 20 éppúgy mint Békásmegyerről 21 vagy Bagról 2 2 . Megtalálható a tápéi temető leletei 23 között is. A számunkra most fontosabb időszakból meg kell említenünk egy ságvári (BD-HA1) 24 töredéket. Lelőhelyünk környékéről Csikvánd—Kalmártagról és Ugod-Katonavágás 1. halom 2. sírjából tudunk egy töredékről illetve tálról. Utóbbiak BD-HA időszakra keltezettek 2 5 . Az ópályi kincslelet 2 6 kúpos korongjának (Mozsolics В IV.) szegélyén ugyancsak bordákat találunk. A sír vonaldíszes bögretöredékei (I. t. 5a—c, I.t.7.) a továbbélő halomsíros kultúra tipikus emlékeit képezik. A kőkamrás 1. sírt leletanyaga fenti párhuzamai alapján a későbronzkori (továbbélő) halomsíros kultúra bakony-vidéki csoportjához 2 7 kötjük és BD-HA időszakra keltezzük. A 2. sír urnájának (II. t.2.) előzményeit ugyancsak megtaláljuk a halomsíros kultúra korábbi periódusaiban. A rákoskeresztúri 28 (RBB2) példány testformája ugyan eltérő, de az erős tagolással csatlakozó nyak vízszintesen kihajló peremben végződik. Tápé 2 9 82. sírjának urnája - a fülektől eltekintve - formailag a mi darabunkat idézi. Az edények hasvonalától lefelé, szimmetrikusan elhelyezett négy fogóbütyök szintén gyakori. A korábbi időszakból (RBB 2 — С) a legjobb párhuzamot Tiszafüred—Majoroshalom 30 332. sírja rejtette. A 213. sír urnájának viszont nyakrésze egyezik a németbányai urnával. A koroncói „D" terület 5. sírjának 31 urnája közelsége és kronológiai helyzete miatt is fontosabb azonban számunkra. Élelemtároló edényxmknok szmtalan párhuzama közül — a hosszas felsorolást kerülve — csak a területileg közeli példányokat említjük. Károlyi M. 32 87
