A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

FÜGGELÉK A NEMZETI MÚZEUM BRONZKORI SZÍVALAKÚ ARANYCSUNGÖIRÖL Végezetül néhány szót érdemelnek a szívalakú aranycsüngők, Makkay János ugyanis az egyiket megkísérelte a rézkorba, sőt a Bodrogkeresztúri-kultúrába keltezni {Makkay 1976, 280, 23. kép). Az első s mindmáig közületien példányt 1883. november 9-én vásárolta a Régiségtár az ismert budapesti régiségkereskedőtől, Krausz Jakabtól. A naplóban 113,1883. tételen szerepel s jólsikerült rajz van hozzá mellékelve. 5,5 cm átmérőjű, kettős poncolt sorral szegélyezett szívalakú lemezcsüngő, a szívet alkotó két köralakú lemez közepén egy-egy kisméretű trébelt dudorral díszítve. Súlya 9,95 gramm, lelőhelye ismeretlen (21. ábra). 21. ábra. Középső bronzkori aranyesüngő. MNM 1883. Term, nagys. Abb. 21. Goldanhänger aus der Mittleren Bronzezeit. MNM 1883. Nat. Gr. Hét évvel később, 1890. június 28-án vette meg a Nemzeti Múzeum az akkoriban nem kevésbé tevékeny budapesti régiségkereskedőtől, Wiesinger Mórtól az előző lemez nagyobb, gazdagabban díszített párját. A napló 60, 1890, 1 tételét ezúttal is rajz kíséri. A csüngődísz átmérője a napló szerint 8,3 cm, súlya pedig 18,30 gramm. Lelőhelye szintén ismeretlen (22. ábra). A lemezt a következő évben Hampel a Nemzeti Múzeum gyarapodási beszámolójában jó rajzban közzétette (ArchÉrt 11, 1891, 82-83, - átmérőjét 8,2 cm-ben adja meg), ez felment az ékszer leírásától. Anélkül, hogy bizonyítani kellene, máris leszögezhetjük, hogy a szívalakú lemezcsüngőknek a bronzkor előtt még előfutára sincs a Kárpát-medence fémművességében. A legkorábbi szívalakú lemezcsüngőt jelen pillanatban a korai és a középső bronzkor átmeneti időszakából, a Kisapostagi-kultúrából ismerjük, Dunaújvárosból a Kozider-padlástól északnyugatra fekvő nagy temető 480. urnasírjából (Bóna 1975, 49 és 285), ami nem jelenti azt, hogy e lemezcsüngők poncolt díszítőmotívumainak égy része ne lenne visszavezethető még korábbi bronzkori előzményekre. Annyi azonban biztos, hogy a hivatkozott dunaújvárosi bronz csüngődísz formára, méretre és díszítésére nézve pontos mása az 1883. évi aranycsüngőnek (Szathmári 1983, 10, 21, 13. kép és IV. t. 3), bronzkori kormeghatározásához tehát nem férhet kétség. Csak látszólag tűnhet korábbinak az 1890. évi csüngő, amelynek lefelé függő háromszög alakú poncolt díszítőmotívumai kétségtelenül a korai bronzkori óbébai (Bóna 196364, 22, VI. t.) és a mokrini (Foltiny 1972, 54, II. t.) előképekre mennek vissza. Maga a csüngő-forma azonban a középső bronzkorban a Mészbetétes edények kultúrájában (Bóna 1975, 265, t. 5, 270. t. 22), poncolt-duduros díszítéssel is! (uo 269. t. 2-4), a Perjámos-kultúrában, kivált a Vatyakultúrában általánosan elterjedt (Bóna 1975, 285-286). Aranycsün^őnknek formára és méretre (átm: 8,3 cm!) kitűnő előzménye a Kisapostag-Kollár temető 2. sírjából származó bronz szívalakú csüngő, poncolt szegéllyel és függő „házorom" díszítéssel (Mozsolics 1942,11,1. t. 86). A sír a Vatya I. fázisba tartozik. Méretre sem sokkal kisebb (átm: 7,5,cm), formára nézve is rokon bronz megfelelőjét a névadó Ujhar22. ábra. Középső bronzkori aranycsüngo. MNM 1890. Term, nagys. Abb. 22. Goldanhänger aus der Mittleren Bronzezeit. MNM 1890. Nat. Gr. 69