A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

H. Csukás Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése

H. CSUKÁS GYÖRGYI PULA, MARKO ES VÖRÖSTÓ NEMET FALVAK ÉPÍTKEZÉSE A bakonyi és a Balaton-felvidéki német falvak építkezéséről már a 18. sz. eleji források elismeréssel emlékeznek meg. Kiemelik a német falvak szabályos, széles utcáit, a házak csinosságát, tisztaságát. A Tudományos Gyűjteményben Hrabovszky Dávid 1827-ben arról számol be, hogy a német házak általában három ablakkal tekintenek az utcára.

1 Rómer Flóris 1860-ban megjelent úti jegyzeteiben így ír a bakonyi németek házáról: „németek házai kényelmesek, szépen fehérített oszlopos tornácaik, paliózott bolthajtásos szobáik, kemény fajú simított bútoraik városi tekintetűek s minden esetre a közönségesnél jobb létre vallanak".

2 Jankó János 1893-1901 közt végzett vizsgálatai alapján a következőkben állapítja meg a balaton-vidéki németek házának jellegzetességeit. A balatonparti német háznak tornáca soha nincs, a ház fejlődése a négy falon belül belső osztódással történik, miközben a ház külseje alig változik. A német ház konyhája mindig szabadkéményes, boltkonyha. A szobák ajtajai a pitvarból nyílnak, a háznak az udvar felé csak egy bejárata van. A pitvart néha teljesen elfalazzák a kémény alatti konyharésztől, és ajtóval látják el. A szobákból hátul hálókamrákat választanak le, melyeknek eredetileg a szoba és a konyha felé is van bejáratuk. Miután az első szoba tiszta szobává alakul, a mögötte lévő hálókamra szobából nyüó ajtaját elfalazzák, s a helyiséget a konyhából nyíló bejárattal kamraként használják. így lesz az eredetileg háromosztatú lakóházból hatosztatú. A német háznak az utcafronton mindig két vagy három, szimmetrikus elhelyezésű ablaka van.

3 E felnémet eredetűnek tartott, s a német telepesek által a magyarságnál is széles körben meghonosodott házzal állította szembe Jankó a magyarok füstös-konyhás házát, melyet a helyiségek külön bejárata, s az egyetlen, aszimmetrikusan elhelyezkedő utcai ablak jelez, s amely eredetileg sövényfonásos volt.

4 Jankó elméletének tarthatatlanságát nemcsak a magyar házak fejlődéstörténete mutatta meg,

5 de a német falvaknak kissé tágabb földrajzi körben történő vizsgálata is azt példázza, hogy a német ház sem olyan egységes, mint ahogy Jankó néhány balatonparti falu alapján gondolta. Dornyay Béla 1927-ben megjelent Bakony útikönyvében árnyaltabb képet fest, igaz, csak a tornác alapján: a bakonyi magyar házak hatására az eredetileg tornác nélküli német házaknál is megjelenik a tornác.

6 Ébner Sándor néhány bakonyi falu építkezését vizsgálva kiemeli, hogy a németek első házait a telepítő hatóságok rendeletére és kezdeményezésére előírt formák szerint építették. Ébner Sándor az 1930-as években Herenden még sok füstöskonyhás házat talált, s megemlíti, hogy régebben a németek is ágasfás-szelemenes házakban laktak, melyekben egy füstöskonyha, s egy belőle nyíló szoba volt.

7 Vajkai Aurél a bakonyi és balaton-felvidéki német falvak építkezésének jellegzetességét a következőkben látja: a németek lakóházai lényegében a helyi magyar háztípusokkal egyezők, de azoknak természetes fejlődési fokozatait hamarabb elérték. A németek falvai szabályosabbak, a házak egy-egy falun belül igen egységesek, kevesebb a változat és a változtatás az épületeken, mint a magyar falvakban. A német falvak lakáskultúrájának legfőbb eltérését a magyarokétól a gazdasági épületekben, főként az udvarok végében összefüggő sort alkotó pajtákban, valamint a lakás berendezésében látja.

8 1984-ben az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából Bíró Friderikával közösen falukutatást végeztünk több Veszprém megyei német faluban.

9 Pula, Márkó és Vöröstó népi építkezésének vizsgálata, a három falu egymással való összehasonlítása kiváló példával szolgált arra, hogy a németség építkezése milyen sokszínű, noha egy-egy falut szemlélve inkább az egyöntetűség tűnik fel. Bár a fejlődés különböző fokain álló lakóházaknak majdnem mindegyik változatát megtalálni a legtöbb német faluban, mégis jellemző, hogy ezek egy-egy falu jelenkorig fennmaradt épületállományában milyen arányban fordulnak elő: egy-egy falu építkezésében mi az általánosan jellemző, mi az eltűnőben lévő, már csak nyomaiból felismerhető, és mi az éppen csak kialakuló, a fejlődés tendenciáját mutató elem. Vizsgálatainkat némileg megnehezítette, hogy a házaknak csak egy része datált, s a homlokzati évszám sem mindig az építés évét, hanem gyakran csak nagyobb átalakítást, újjáépítéstjelöl. A német falvaknak az a sajátossága, hogy utcaképük egységesebb, szabályosabb, mint a magyar falvaké, összefügg azzal a ténnyel, hogy legtöbbjük telepített falu, szabályosan kimért telkekkel. {1-2. áb647