A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

S. Lackovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. I. A balatonfüredi református templom úrasztali kendői

S. LACKOVITS EMŐKE VESZPRÉM MEGYE TEXTILMŰVÉSZETE I. A BALATONFÜREDI REFORMÁTUS TEMPLOM ÚRASZTALI KENDŐI I. Hazai hímzőművészetünk elmúlt századainak tanulmányozására - írta 1936-ban Palotay Gertrúd — legalkalmasabbak a református úrasztali terítők és kendők, mint a kor jellegzetes magyar munkái, amelyek nem különböznek a világi használatra szánt korabeli fonalas munkáktól.

1 Az alábbiakban ehhez a megyénkben is alig ismert 17—18. századi hímzőművészethez szolgálunk néhány adalékkal, a balatonfüredi református egyház úrasztali kendőinek bemutatásával. Az úrasztali kendőket Úrvacsora osztás alkalmával használták, az Urasztalára kerülő úrvacsorai edények (klenódiumok) letakarására. Nagyságra és formára hasonlóak vagy megegyeznek a kehely takarókkal, velumokkal. Egy-egy egyház általában több ilyen, különböző korú kendővel rendelkezett, amelyek között felirattal és évszámmal ellátottak, de enélküliek is számosan előfordultak. A jegyzőkönyvekben gyakorta olvasható a kendők ajándékozására vonatkozó bejegyzés, amely a gyülekezet életére is fontos adatokat szolgáltat.

2 Ezek az úrasztali kendők színükben és díszítményeikben a liturgia által nem megkötöttek, nemegy közülük világi használatra készült, s csak később, kegyes adományként került az egyház birtokába. Ezért adhatnak képet területünk korai textilművészetéről, arról a motívumegyüttesről, amely később, a 19. században és a 20. század elején a népi hímzéseken jelenik meg: többnyire a párnahajakon és a halottas lepedőkön.

3 A két világháború közötti időszakból Palotay Gertrúd kutatásai nyomán vált ismertté a református úrasztali térítőknek és kendőknek egy csoportja

4 , az 1934. évi Országos Református Kiállítás anyagának ismertetését követően.

5 Ezt azonban jóval megelőzték a múlt század második felében Römer Flóris figyelemfelkeltő sorai.

6 Az újabb kutatások és feldolgozások közül Takács Béla összefoglaló tanulmánykötete a legalaposabb

7

, de ezt megelőző munkái is uj adatokkal gazdagították e textíliákról eddigi ismereteinket, elsősorban Észak-magyarországi vonatkozásokkal

8 . Az úrihímzésekkel foglalkozó munkák a hasonló ékítményű és technikájú úrasztali kendőket, térítőket is megemlítik.

9 E kendők nagy többsége a 17. és a 18. században készült, alapanyaguk finom fehér gyolcs, patyolat vagy száda „bulyavászon". Szélükön esetenként fémszálból készített (arany-, ezüstszál), 1,5—2 cm széles vertcsipke található. Díszítményeik általánosan a terítők sarkaiban helyezkednek el, de gyakorta előfordul a szélek közepén lévő ékítmény, vagy a kendő közepének díszítése is. Ha felirat és évszám is található, az a szélekre, vagy a középre került. Öltéstechnikájuk a laposöltés és ennek változatai. A hímzőfonal a színes (ekrü, vörös, kék, zöld) selyemfonal, az arany- és ezüstszál. A korai darabok selyemmel, selyemmel és fémszállal, míg a későbbiek már kizárólagosan fémszállal varrottak

1 ° Ezeknek az úrasztali kendőknek és térítőknek nagy többsége abba a sajátosan egyedülálló magyar hímzésfajtába tartozik, amelyet összefoglalóan ,,úri hímzésnek" neveznek. Ez a hímzésfajta a református textíliákon a 18. században is továbbélt, sőt hatása még a 19. századi munkákon is érzékelhető, a magyar jellegű művészet iránti ragaszkodás kifejezője ként.

11 A motívumkincs egyrészt az olasz reneszánsz ornamentikából (felületeket betöltő, beosztó indaháló, egyes részek kihangsúlyozása, arányos szerkezet, áttekinthető kompozíció, uralkodó növényi díszítmények), másrészt a keleti, török mintakincsből (gazdag, csillogó hímzés, islógok használata, középfelé hajló sarokdíszítmények, aszimmetria, stilizált ábrázolású keleti növényi díszítmények, valamint a növényi elemeknek másik növényi elemmel való kitöltése) táplálkozott. A kései készítményeken barokk hatások is érzékelhetők. E vászonalapra hímzett textíliák többsége nem hímzőműhelyből és nem is hivatásos hímzőmesterek kezéből került ki. Alkotóik többnyire ismeretlenek, felirataik vagy a jegyzőkönyvi bejegyzések legfeljebb az ajándékozókat nevezik meg, akik nem voltak mindig azonosak a készítőkkel, a nemesi udvarházak, parasztporták és polgári otthonok asszonyaival, leányaival. II. A balatonfüredi református egyház három korai úrasztali kendőt birtokol. Természetesen ma már használaton kívüliek. Mindhárom fehér patyolatra Ül. 639