A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

Hangyáktól kértünk orvosságot Olyan érzés volt ez, mint amikor a pár éves gyermek a vén ház repedező mészfaláról tördeli és eszegeti-ropogtatja a mészlemezeket, s amely cselekedetét ha a szülők észreveszik, kékre-zöldre verik a kicsi kezefejét. Pedig a gyermek nem tehet róla. Csak a Természet parancsának engedelmeskedett, hogy pótolhassa, ami még gyenge csontozatából hiányzik. így voltunk vele, amikor az erdő szélén hangyabolyra bukkantunk. Összefutott szánkban a nyál, s ellenálhatatlan inger követelte a hangyasavat. Hamar falevelet szakítottunk, benyálaztuk felső sima lapját, aztán a bolyra helyeztük. A felbolydult rovarsereg pillanatok alatt körülállta a növényt, — akár a tűzoltók a mentőponyvát — s begörbített potrohúkból serényen fecskendezték a levélre a kért „hangyaessenciát". Még versikét is tudtunk hozzá: „Hangya hangya adj ecetet Én is adok sósperecet!" Perecet persze nem adtunk, de azért ilyenkor készséggel ráztuk rá a hangyabolyra a vászontarisznyánk csücskeiben megszorult száraz kenyérmorzsát, szorgos önkéntes „véradóink" nem kis örömére. Mi pedig nyalogattuk a hangyasavat. Babonásan hittünk annak orvosságvoltában. A hangyáktól történt ecetkérésnek ritkább formuláját mondta el Németh Sándorné (1958. II. 22.): „A hangyabolyra rá szoktak pisányi aztán azt kiabálták: hangya hangya adj ecetet, én is adok sósperecét!" Só- és kenyéráldozat felajánlása hangyáknak már egy 17. századi czétényi (Nyitra m.) boszorkányperben is szerepel.^

3 Göcsejben emberi vizeletben főtt tojást áldoznak a hangyáknak, sárgaságból történő gyógyulás reményében.

84 Holdkóros Nyári estéken sokszor bámultuk gyermekkorunkban az égi vándor: ,,Istenkalácsa": a Hold sápadtfényű nagy tányérját, kutatva az embert, aki tüskét vág folyton fejszéjével. „Azt mondják, hogy Karácsony napján tüskét vágott égy ember és az Isten úgy büntette meg, hogy fölvitte a Holdra, hogy örökké tüskét kölljön néki vágni."

86 (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) ,,Ne nézz sokáig a Holdba, mert holdkóros leszel!" — szokta mondani édesanyám. Doroszlói hiedelem szerint az állapotos anyának sem szabad a Holdba nézni, mert a gyermeke lesz holdkóros.

8 7 Mi a holdkórosság? „Alva jár, aki holdkóros. Holdtöltekor leginkább. Akármilyen magas háztetőre föl tud menni alva, vissza is tud gyünni, de ha szólnak neki, fölébred és akkor leesik." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) A holdkórosság ellen sem babonás, sem egyéb gyógymódot nem ismertünk Kisdörgicsén. Csupán tiltották a gyermekeknek a Hold bámulását. Égre mutogatás tilalma Gyermeknek az égre, égitestekre, szivárványra ujjal mutatni nem szabad, mert elszárad a keze.

88 (Általános hiedelem Dörgicsén) Az Újhold szerepe a szemölcs babonás gyógyításában Az bizony nem volt ritkaság, hogy a gyermek kezefeje szinte egyik napról a másikra tele lett szemölcscsel, itteni nyelvjárás szerint „szemőcsékkel". Vidékenkint kevés szövegbeli változtatással országosan elterjedt népünk körében egy varázsvers, mely Kisés Felsődörgicsén az alábbi változatban maradt fenn: ,,Uj Hold, új király Engem hittak a lakodalomba, De én nem mének, Hanem elküldöm a szé'mőcséktyeimet!"

8 9 „Ha valakinek szemőcsékje volt a kezin, akkor, amikor Újhold volt, kiállt az udvarra, a szemőcséket ujjával háromszor körülkerítette, aztán a Holdat nézve mondta el ezt a verset." — így emlékezett viszsza édesanyám: Mészáros Lászlóné. Vérző sebre port hintettünk Ha az udvarban, kocsiúton, mezítláb szaladgálás közben elütöttük lábunk hüvelykujját, hogy nagyon vérzett, akkor az út napégette forró porát hintettük rá. Korábban egy másik veszedelmes „sebfertőtlenítő" módszert is ismertek itt: Ha a gyermek, felnőtt elvágta az ujját, ,,a szék alól vettek ki pókhálót és azt tettek rá régen". (Steixnerné Vörös Margit írásbeli adatszolgáltatása, 1958. III. 7.) „Vak-köröm" A falusi kisgyermek mindig nagy örömmel, izgalommal leste-várta a különböző háziállatok kicsinyeinek világrajöttét. Félelemmel vegyes kíváncsisággal turkáltunk bele a házinyúl puha, meleg szőrfészkébe, hogy az anyanyúl megkölkezett-e már? Kiemeltük az újszülött kiskutyákat az ólból, ha sikerült az anyát valamivel kicsalogatni, távoltartani. Benyúltunk volna a szénapadlásra kölkezett macska vackába is, de ezt édesanyánk nagyon tiltotta: „Ne nyúljatok a kiscicákhoz, amíg a szemük ki nem nyílik, mert megvakul a körmötök! " Még így is hallottuk: „Vakköröm nyől az ujján."

90 605